A Kör! by NedyBali

A Kör! by NedyBali

A körről még 2014 tavaszán hallottam először, amikor 2 csapattársam vágott neki párban. Mielőtt elindultak, megkértem őket, hogy nézzék olyan szemmel is, hogy milyen lenne bringával, hiszen én akkor még nem nagyon futottam, inkább csak montiztam. Ők azt mesélték, hogy bringával esélytelen, hiszen a Börzsöny nagyon kemény, meredek, köves, bokros és nehéz tájékozódni. Ebbe bele is nyugodtam.

Aztán elkezdtem futni és egyre jobban érdekelt a KÖR. Mindig élvezettel és egészséges irigységgel figyeltem Csipi közvetítéseit és olvastam a megosztott beszámolókat. Néztem, hogy mi az ideális időpont. De valahogy sose fért bele eddig. Azt tudtam, hogy ha elhatározom magam, akkor nem egyedül fogok menni. Olyan párt kerestem aki ismeri a KÖR-t, vagy legalább a Börzsönyt, mert Pécsről elég körülményes bejárni a pályát. Gyurkó Petit kérdeztem, de neki már nem volt jó idén. Így el is könyveltem, hogy akkor 2017 is Kör-mentes év lesz. Aztán október végén Tinka (Nyakas Gábor) kiírta a Terepfutás csoportba, hogy párt keres kb. 24órás célidővel. Mit tesz ilyenkor az ember aki futna egy kört? Hát ráír gyorsan a Gabira! Nem tudom hányan voltunk jelentkezők és ki volt a leggyorsabb, de engem választott! Biztos az is közrejátszott, hogy futottunk már párban, tehát tudta kb. mire számíthat.

Tehát a páros összeállt, már csak egy ideális időpont kellett! Mi az ideális időpont egy páros körhöz? A legideálisabb az, ha mind a ketten ráérnek és ha ez még ráadásul belecsúszik a télbe akkor még egy jó segítő csapat is jól jön. Hát mi így jártunk. Egyszer neki egyszer nekem nem volt jó, egyszer meg segítőnk nem lett volna. Így addig húztuk, amíg leesett a hó a Börzsönybe. Persze ezt már tudtuk előre, mivel hetek óta molesztáltam Allaga Tomit, hogy mikor milyen időjárás várható. Tehát a hó le volt esve, mi beneveztünk és jól megbeszéltük, hogy megnézzük a Vulkán túrán, hogy mennyire necces a pálya. Hát az volt. De addigra már valaki megneszelte és kiposztolta a Terepfutás.hu csoportba, hogy páros indulása várható a körön. A Vulkán után Gáborral megbeszéltük, hogy a hó helyzetről, nem veszünk tudomást és megyünk. Beával még aznap este ellátogattunk Szaszáékhoz megbeszélni a frissítés és az utazás menetét (hiszen Bea (NedyBaliBeája) és Norbi (Szaszafotó) lesz a segítőnk). Tinka összerakta a pontokat, hogy hol lehet frissíteni és hogy mikorra érünk oda, a közben az időjárásnak köszönhetően 28 órásra változott időterv szerint.

Egy picit a felkészülésről: Október végén nekem volt egy P85-ös és Ljubjana maratonos hétvégém, ez jó volt hosszú edzésnek. Aztán egy hét pihenő jött (29km), kellett a regenerálódás. Így pihenve állhattam neki a fejlámpás km-ek gyűjtögetésének (hiszen télen hosszúak az éjszakák). Szerencsére a Granit Design Kft-nek köszönhetően, ezt már az új Petzl Nao+ fejlámpával tettem. Heti 80-100km fejlámpával a sötét erdőben (lehet, hogy perverzül hangzik, de szeretek fejlámpával futni). A tudatos készülésnek és az egész éves munkának köszönhetően, még az indulást megelőző napokban se izgultam túl a dolgot. Beát már szinte zavarta, hogy Ő jobban izgul mint én.

Ennyit az előzményekről, jöjjön az én KÖRöm! Az indulás december 16. reggel 7 órára volt kitűzve, mi pénteken Szaszáéknál aludtunk (ezt nagyon köszönjük, főleg Juditnak a finom palacsintát). Reggel 4kor keltünk, Szasza főzött egy isteni kávét és elindultunk Királyrétre, persze útközben felszedtük Tinkát, hiszen együtt neveztünk! Kicsit korábban 6:30kor érkeztünk a még korom sötét rajt helyszínre. Picit még meditáltunk az autóban, aztán elkezdtük összepakolni a cuccunkat. Közben szépen lassan megérkeztek a vadászok is, hiszen hajtás volt (ezt akkor és ott tudtuk meg), de szerencsére a mi útvonalunkat nem keresztezte. 7kor startra készen álltunk, de valahogy a nap nem akart előbújni, így visszamentünk az autóhoz a fejlámpáért. Kb. 7:05kor rajtoltunk. Szépen tempósan elkezdtünk futni, ezt Szasza videózta és fényképezte. De ez a futás nem tartott sokáig, mert Gabi rám szólt: „Már nem filmeznek, nem kell futni!!” – ezt a nap folyamán többször megkaptam tőle. Talán tényleg igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, hiszen Tinka okosan lassan szokott kezdeni, én meg mindent elfutok általában. Szóval kocogás közben elmagyarázta, hogy a kör első 50-100 kilométerére azt szokták mondani, hogy ez a bemelegítés és amúgy sincs jó formában (ezt ugye mindenki tudja, hogy Tinkánál milyen! Nem is tudom, hogy valaki látta-e már jó formában! :D). Szóval az idegenvezetőmmel, aki nincs jó formában, szépen haladtunk. Kb. 5-6km futás után egyszer csak ott termett előttünk Szasza a kezében a fényképezőgépével, én először azt hittem, hogy egy vadász, puskával a kezében. Picit meg is ijedtem. Mint kiderült csak azért jöttek oda, hogy leadjuk a lámpánkat, hiszen már világos volt. Leadtuk a lámpákat és futottunk tovább. Azt szokták mondani, hogy jó társaságban gyorsan telik az idő, hát ez történt velünk is. Gábor tényleg olyan volt, mint egy jó idegenvezető, minden helynek elmondta a nevét és amit tudni lehet róla.  Inkább az emelkedőkön beszélgettünk az erőltetett gyaloglás közben, síkon és lejtőn meg futottunk. Gyönyörű helyeken haladtunk, néhol sárban, néhol hóban, de most valahogy semmi se zavart vitt magával a KÖR. Néha rám szólt, hogy nem sietünk sehova, hiszen Ő tudta, hogy hol járunk és az időterv szerint mikor kéne ott lennünk. Folyton azt mondta, hogy: TÚL GYORSAK VAGYUNK!!! Kopasz-hegyre kiérve, megjelent velünk szembe Szasza drónja, ez elég mókás volt, hiszen Gábor nem ehhez a fajta körteljesítéshez szokott, Ő egyéniben segítő nélkül szokott menni. Innen már csak pár kilométer volt Márianosztra és az első frissítőpontunk. Gábort itt újabb meglepetés érte, hiszen Beáék egy terülj-terülj asztalkával vártak minket és persze Ők is azzal jöttek, hogy jóval az időterven belül érkeztünk (kb. 0,5 órával).

Ettünk-ittunk és indultunk tovább. Újabb saras szakasz, újabb hegy és újabb lejtő, a kilométerek csak fogytak. Ez most valahogy más volt mint egy ultra verseny, itt nem megy senki elöttem és mögöttem, tehát nem versenyzel senkivel, csak futsz és gyönyörködsz a természetben. Én nem néztem meg mások részidejét, sőt még a saját tervünkkel sem voltam tisztában. Ez olyan örömfutás szerű volt, beszélgettünk és csak haladtunk, így jutottunk el a 2. frissítőhöz, ami Nagybörzsönynél volt. Pár szó, hogy mik voltak a frissítőasztalon: édesanyám meleg húslevese, vegetás főtt rizs, banán, csoki, gél, sóskeksz, kókusztekercs, meleg tea, Szasza frissen főtt kávéja, szendvics, gumicukor és sorolhatnám még. Ja és persze egy csomó száraz ruha és cipő, én 4 cipővel készültem, 2db Dynafit (Feline SL, Alpine PRO) és 2db Salewa (Ők is a Dynafit cégcsoporthoz tartoznak). Nagyon jó érzés volt megérkezni a pontokhoz, annyira feltöltődtem, hogy úgy indultam el, mintha még egy métert se futottam volna előtte. Innen a Nagy-Hideg-hegy felé vettük az irányt, na végre az első olyan hely, amit ismerek. Ahogy haladtunk felfelé a sár, jéggé taposott hóvá változott és később 20-30cm összefagyott, de pont még minden lépésre beszakadós hóvá. De valahogy ma semmi sem tudta elvenni a kedvem, hiszen a csúcson kisütött a nap. Lefelé az Oltárkő után értünk oda az első olyan helyhez, ahol még mindig látszik a 2014-es jégkár nyoma. Hihetetlen látvány volt, ahogy ledőlt kártyavárként feküdt az erdő. Szótlanul haladtunk, néha Gábor mutatta az utat, néha én szóltam, hogy merre navigál a Garmin a kezemen. Aki ultrázik az tudja, hogy ilyenkor sok minden forog az ember fejében, még akkor is ha párban megyünk, hiszen azért nem beszélgetünk végig. Nekem napközben sokszor fordult meg a fejemben, hogy ez ami most történik ez álom, mert valahogy nem gondoltam volna, hogy ilyen gördülékenyen fog menni minden. Szóval álom és egyszer csak csörög az óra és felkelünk a Szaszáéknál és indulunk a Körre. De szerencsére nem csörgött és ott voltunk. A másik a mi végikísért az utamon a HOBO Vadászat lemezén található „Mesél az erdő” című szám, végig ezt dúdoltam. Így az idő nagyon könnyen repült, újabb frissítés, melegleves, rizs, csók Beának, lámpa felhúz, vizescipő lecserél és irány a Vulkán túra útvonalán menetiránnyal szembe. Besötétedett, 15óra sötétben! Bea mesélte, hogy amikor elindultunk, Norbi azt mondta neki, hogy innen fogunk lassulni, de Ő mondta neki, hogy én sokat fejlámpázok így szerinte nem lassulunk. Hát mi nem is lassultunk, futottunk, gyalogoltunk és közben fürkésztük az erdőt, hogy hátha mi is látunk hiúzt. Hiúzt nem láttam, de hullócsillagot igen. Olyan tiszta és csillagos volt az ég, hogy szinte egy planetáriumban futottunk. A holtpont még mindig sehol, pedig már 85km környékén tartottunk. Ahogy közeledtünk Királyházához, olyan volt mintha mégis egy versenyen lennénk, kolompolástól és szurkolástól zengett a pont. Veriga és Pötyi jött ki egy tál isteni friss sajtosrúddal. Ilyenek az igazi barátok <3, köszi! Frissítés, jöhet a 3. pár cipő. A pontról kifelé pár métert futott velünk Gábor és mi újra bevetettük magunkat a Börzsöny sűrűjébe. A Börzsöny sűrűje, az a hír járja, hogy nagy és nagyon zárt hegy messze minden településtől, de én most nem így éreztem, annyira tiszta időnk volt, hogy minden hegytetőn látszott valamely település fénye. Kicsit sem volt félelmetes. Csak robogtunk fel és le. Ja tényleg talán olyan 110km környékén, már kezdett elegem lenni abból, hogy itt minden lefelében van felfelé, amikor felérsz egy csúcsra és azt hiszed, hogy innen már csak le kell futni. Na a Börzsönybe ez nem így van, ott a lefelében mindig jócskán van felfelé, néha nem is értettem, hogy hogyan értünk le 😊. Közben elértünk Királyháza 2-re, fontos pont, itt nagyon fel kellett tankolnunk, mert minimum 4 óra várt ránk kettesben. A völgyben -5 fok volt, itt már kezdett kevés lenni a compressport aláöltöző a mez és a szélmellény, így felhúztam még egy mezt és aksit cseréltem a lámpámban. Már „csak” 2 komoly mászás volt vissza és egy pici a végén (összesen 32km). Erőben és lelkesedésben még mindig nem volt hiány, így az utolsó előtti hegyet is jól vettük.

 

Újra Királyrét, de most nincs itt a csapatunk. Gábor mesélt már útközben róla, hogy Csóványos előtt lesz pár patak. Hát tényleg volt! Igaz némelyik inkább folyónak tűnt. Az első pataknál Gábor simán átkelt, de felfröccsent a víz a kőre amire lépett. Mire én léptem a kőre addigra az már tükör jég volt, így mindkét cipőmmel belecsúsztam a patakba. A további 5-6 pataknál már nem nagyon gondolkodtam az átkelésen, Gábor viszont még próbálta óvni a viszonylag száraz cipőjét. Hát ez az utolsó patakig ment is neki, de ott ő is belecsúszott kicsit. Talán itt jutott eszembe először, hogy lehet tényleg nem ez a legjobb időpont a Körre. Biztos többen ismerik ezt a mászást, nem a legkellemesebb, főleg -8 fokban 20-30cm hóban szétázott vizes cipőben. 100-200m után úgy döntöttem, hogy előveszem a zsákomból a száraz zoknit és felhúzom a kabátom, hogy nehogy tüdőgyulladást kapjak. Ezen a szakaszon inkább csak káromkodtam és próbáltam a jógán tanult fűtőlégzéssel melegen tartani a testemet. Néha picit elkeseredve megkérdeztem Gabit, hogy hol a fenébe van már az a kilátó?!  Hát ott volt a hegy tetején, felértünk!! Csak egyet felejtettem el, hogy itt a lefelé is felfelé, de legalább a tempó nagyobb és a mozgás hőt termel. Újra mosolyogtam!! Mégis az enyém lesz az az érem!!! Ezt a boldog életérzést csak egy dolog tudta növelni, amikor odaértünk újra az autóhoz! Csók, mert anélkül nincs frissítés és egy SZÁRAZ CIPŐ! A jobb lábam fájt, mert meghúztam valamelyik esésnél, szerintem minimum 15-öt estünk fejenként a jeges részeken, de kit érdekel ez amikor 10km és 300m d3+ van vissza. Gábor futás közben megjegyezte, hogy ha 8-as átlagot tartunk, akkor meglehet a 25 óra, de ugye ez kit érdekel. 25 óra? Hát engem!! Úgy elkezdtem szedni a lábam, hiszen a cél a szintidő volt, a terv 28 órára volt írva. Mosolyogva hallgattam, Gábor minden szavát, hogy itt kellett rákapcsolnia múltkor a pályacsúcs miatt. Hát mi most a 25 óra miatt futottunk. Na és ki jelenik meg futás közben? Na nem Jézus és Mária, hanem Mr. Kör (Csipi) és a Dynafit és MMT csapattársam az Őzikelány (Papp Tündi). Csipi csinál velünk egy közös szelfit és utánunk kiabál, hogy hajrá meglesz a 25óra és nagyon nagy mázlitok van a pályával. Hát én nem járok sűrűn a Börzsönyben, de nem így képzelem el az ideális pályát. Futunk a Garminon a visszaszámláló kilométerről átvált méterre és ott a cél! Újra Királyréten!!! Bea és Szasza kiegészülve Orsival várnak ránk a célban. Gábor elfut mellettük, mert szerinte a cél még egy kicsit odébb van. De ez már mindegy volt. Itt már csak az számított, hogy én is felkerültem A LISTÁRA! Megfutottam az első KÖRöm!!!

Köszönöm mindenkinek, aki bíztatott! Köszönöm Csanyának és DonRazzinonak, hogy létrehozták ezt a csodás kihívást! Köszönöm Gábornak, hogy elviselt és mutatta az utat! És természetesen köszönöm Beának és Szaszának a tökéletese frissítést!

Mi a véleményem a Körről így utólag? Egy nagyon nehéz útvonal, egy csodálatos hegyeségben! Ahol, ha felkészültél, akkor végig neked „Mesél az erdő”.

Ja és hétfőn ránéztem, hogy felkerültem-e a listára?! Gyorsan pörgetem lefelé az oldalt és ott a táblázat, de nincs ott a nevem!! Nézem a fejlécet „A Kör többszörös teljesítői”! Ja, hogy van ilyen?! Hát akkor még találkozunk!

Képek: Szaszafotó

NedyBali