Gergely Bajzáth: Tinto Hill Race

Gergely Bajzáth: Tinto Hill Race

Amikor pár év futkàrozàs után itt Skóciában Lanark városa közelében kerestem helyi futó közössêget, elsőkènt jött szembe a Tinto Hill Runners csapata. Szivesen láttak azon ritka alkalmakkor amikor éjszakás müszakbeosztásom lehetővé tette a közös futàsokat. Aztàn tavaly év vègén elém tolták a bellépési nyilatkozatot egy futàs utáni kàvézàsnàl. Igy lettem kezdő futókènt egy hegyi futó csapat tagja… 2018-ban büszkén viseltem az egyen atlétát, néha eljutottam velük csapatversenyre is. És persze szóltak hogy idén kevesen tudnak indulni a csapat által(is) szervezett Tinto Hill Race-en, úgyhogy jó lenne ha indulnèk!
A verseny egyszerű mint egy faék. Felfutunk egy 700m-es hegyre megfordulunk és lerohanunk! 500m szint 6.7 km-en. Vègig kőves, zùzadékos talaj vizátfolyàsokkal.
Személyesen nem tudtam magam hova tenni a verseny elött, többször voltam már a hegyen(látszik az ablakunkból is), de mindig laza tempóban mentem fel és le is. Most viszont a hazai versenyen nem lehetett ellazázni. Jó erőben vagyok, pozítiv versenyélményekkel, toljuk neki! Startban 240-en álltunk, 5 fokban de a futók nagyrésze atlétában shortban. Itt elèg erős a mezőny, mindenki “jól” néz ki, szètmosott  fakó de profi cuccokban. Beálltam a közèpmezönybe és elindultam a tömeggel. Mindenki hajtott mert 500méter utàn kerítés és egyszemélyes kapu. Áthaladàs utàn lazul a mezöny és megcsap a szembeszél de addigra az emelkedő miatt ez már inkább kellemesen hűt mint zavar. Futottunk amíg tudtunk és osztja a mezönyt hogy ki mikor kezd belesètálni, élmezönyös klubtársam szerint ők is belesétáltak párszor.
Egy-két futható rész az emelkedőben de 170es pulzussal sétálunk felfelè. Itt kapom a legtöbbet, sorra elöznek meg a rutinos hegyi futók. Meglátom a csúcsot és az utolsó kaptatóra fordulunk amikor elviharzik az élmezöny. Biztatom a klubtàrsam a 7. helyen és igyekszem egyenletesen menni felfelé hogy majd lefelé rendbe legyek. Fordulás után pàr lépèssel kinyújtom a làbaim és a mezönnyel szembe fordulva bele lendülünk. Ki óvatosabban, ki bátrabban kezd. Én inkàbb gyorsabban, helyismeret itt segít. A tempó viszont mèg új és a sok szembejövő is. Elözni is nehéz a szűk ősvényen. Amint elhaladunk a mezöny vège mellett rítmust váltok és elérek egy olyan gyors tempót ami megrèmít de valahol èlvezem. Szíklàk közé lépve, keresztbe kitámasztva el nem véve. Viszont mindenki vigyàzz a màsikra, fèlreàllnak, szólunk egymàsnak, mindamellett hogy küzdünk. Aztàn sajnos visszaèrünk a kapúhoz ami megtöri a lendületet ès a kedvet mivel már csak 500méter van hátra. Mèg belegyorsítok és hajrázok. 30 perc felfelé szenvedve, sokat sètàlva és 14 perc szàguldàs lefelè. Ugyanaz a púlzus, mègis mennyire màs èlmèny!
Beèrek, 44 perc alja. Klubtársak mérik az időt, terelnek a cél után. Mindeki hulla, itt senki nem vette ma könnyűre. Nincs befutó èrem, ajàndèk csomag, póló, csak egy szörp amit magadnak keversz be. Mennyei!
A nyári-őszi remek ultràs eredmènyeim után jól helyre tesz a 80.helyezés 240 indulóból. Ès itt nem Kilian-ok indultak, csak a skóciai hegyifutók java. Van hova fejlödni, na! De legalàbb a klubtársaim hoztak egy-egy korosztályos ezüstőt, Hugh M60-ban ès Alistair a M40-ben.
Verseny utàn közeli falu klubházában gyülekezünk, forró leves, tea a menű. Jót beszélgetünk az idei versenyekről ès a jövő èvi tervekről. Bàr a jövő évem a hosszabb tàvú versenyekè, azért 2019 november elejère szerintem meg van a programom 😉
Köszönöm az edzőmnek, Mag Erikànak hogy hozzászabta az edzéstervet ehez az őrülethez 🙂
Gergely Bajzáth