6 Peaks of Vértes, avagy járt utat a járatlanért 4.fejezet
Történetesen az egyik leghidegebb hétre ébredtünk febr.8-án hétfőn és történetesen egész sok edzés is volt tervben erre a hétre, de egy biztos volt, bármi lesz, hétvégén a cél a Vértes lesz.
A Vértesről mindig az jut eszembe, hogy azért az nem olyan ,,kemény”, inkább kedvesen hívogató, lágy és ölelő… tudom, ezek a prekoncepciók azért bármikor cáfolhatók. Nem vagyok rendszeres visszajáró, de a Vérkör által már kicsit betekintést nyerhettem adottságaiba.
A héten már sok poszt meg cikk jelent meg arról, hogyan fussunk hidegben, jeges terepen, stb, de konstatáltam magamban, hogy olyat még nem olvastam, ami elrettentene, meg amúgy is, most vettem egy meleg kesztyűt, az biztos mindenre IS jó. Arra volt jó, hogy elfagyott mind a kettő kisujjam, így megoldásként ráhúztam a felsőm, ezért pont nem tudtam ,,összepacsizni” Bede Annamarival😊
Alapvetően azért csodálatos napos időt sikerült kifogni fagyott talajjal megspékelve, s néhol tényleg mesebeli csillámokban úszó havas avarral. Már épp kezdtem pedig hozzászokni az utóbbi időben a dagonyához is, de így a heti futásoktól megfáradt lábamnak ez felüdülést jelentett.
Volt egy kis ramazuri a héten a Vértesben, s így egy akadálypályának is álcázta magát néhol az út, de ez külön pirospont volt, mert szerintem nagyon beleillett a peaksof kihívásba meg a téli világomba.
,,Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.”
A tervezést most is Attira bíztam, a lényeg, hogy azért pakoljunk bele kilométereket, ha már hétvégi hosszúnak hívjuk😊A 6 csúcs mellett, amit tetszőleges tervezéssel bárhogy érinthetsz, most egy kötelező szakasz is helyet kapott: a Gráciák-bérce.
Az elején mindig képesek vagyunk nagyon nagy lelkesedéssel megindulni, gyorsan, frissen, lendületesen, de most valahogy óvatosabban és komótosabb tempóban mentünk, kiélvezve a természet adta nyugalmat. Meg az igazság az, hogy nem is bírtam volna gyorsabban.
Szárligetről indulva Nagy-Csákány volt az első állomás, mely viszonylag könnyen megtalálható, egy beton csúcsoszlop (én persze elfutottam mellette😊)
Nagy-Csákány. Fotó: Hegyi-Sági Adrienn
Folytattuk utunk a Nagy-Széna-hegyre, melyről tényleg lenyűgöző panoráma tárul elénk, megéri egy kicsit időzni ott – ha lett volna nálam pl. kávé, tuti, hogy itt iszom meg. Helyette egy kis ugrálás, fotózás, mosolygás, s már robogtunk is tovább.
Nagy-Széna-hegy. Fotó: Hegyi-Sági Adrienn
A Tamás-hegy és Köves-tető közötti szakasz igazi off-road volt, átvágni a Vadorzó-árkon, s bokron is😊 Szeretem az ilyen jellegű utakat, izgalmas tud lenni, amikor érzed, hogy nagyon frappáns kis ,,utat”találtál magadnak, aztán persze mindez egy meredek lefelében ölt testet. Most jól jött a fagyott talaj, mert sárban és csúszós lejtőn ez tuti más technikát igényelt volna.
Ezeket a pontokat néha keresgetni kell, olyan kincskereső érzés, főleg, hogy sokszor a csúcsot máshogy képzelem el, de ezért jó, ha nem egyedül indulsz el egy ilyen kihívásra, meg előtte tájékozódsz, mit kell keresni az adott ponton.
Mindig megfogadom, hogy olyan ruhát veszek fel, amit nem siratok meg, ha kiszakad. Persze, aztán megbeszélem magammal, hogy semmit sem siratok meg😊 Na de azért a néhány helyen fennakadt és kitépett hajkötegem igen.
Vadorzó-árok. Fotó: Hegyi-Sági Adrienn
Köves tetőről a Zsidó-hegyre vezető út is egy játékpark volt inkább, mint futható pálya.
A Gráciák -bérce volt az utolsó kisebb kaptató a track-ünkben, ez volt a kötelező szakasz. Fehér háromszög jelzi az utat, ahol két kerítésen is át kell menni, az egyiket ,,szerencsére” a ramazuri buliban megoldotta nekünk a Vértes. Jó ötlet volt beletenni ezt a szakaszt, fent a kilátás már annyira adta magát, hogy kibontsak egy energia szeletet, s olyan filmbe illően elfogyasszam, igazi chillben😊
Gráciák-bérce. Fotó: Hegyi-Sági Adrienn
Utolsó pont a Mészáros-hegy volt, ahol a csúcson egy átjátszó állomás vár, na ezt nem lehet kihagyni figyelmetlenség miatt sem.
Mészáros-hegy. Fotó: Hegyi-Sági Adrienn
Sok ismerős futó választotta ezt a napot a Peaks of Vértes teljesítésére, s szerintem mindannyian hatalmas élménnyel hagytuk ott aznap a Vértest. Nem, nem falt fel, elringatott és feltöltött inkább.
29 km, 950 d+ lett a vége, így utólag ránézve a szintrajzra, azért a Vértest sem szabad lebecsülni.
Hegyi-Sági Adrienn
A szerző a Terepfutás.hu 2021-es cikkezője.
A kezdőképet Vasák Benedeknek köszönhetjük.
