A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe!
Fantasztikus érzés, mikor az ember olyan helyen él, ahol csak ki kell lépnie a kapun és máris ott a hegy a közelben. Sok terepfutónak van ilyen szerencséje és persze olyanokat is ismerek, akik kifejezetten a hobbijuk miatt költöztek az emelkedős, erdei ösvények közelébe.
De mi van azokkal, akik nem ilyen mázlisták?
Bizony sokan vannak, akik az Alföldön kénytelenek a síkon felkészülni a különféle hegyi versenyekre. Ha Te is közéjük tartozol, akkor most hoztam neked néhány ötletet, amivel kicsit felturbózhatod a kőszáli kecske szkilljeidet.
1. A lépcső jó barát.
Nem régen láttam egy nagyon klassz, 3 perces hegyi láberősítő videót, amit ha sűrűn végzel, esetleg minden nap beiktatod a napirendedbe, garantáltan jobban fogsz emelkedőzni. Íme:
Az amerikai Trail Runner magazin facebook oldalán jelent meg egyébként, érdemes őket is követni!
2. Sár van? Irány a közepébe!
Tapasztalatból mondom, hogy az alföldi sár (én a Szolnok környékit ismerem) verhetetlen, ha arról van szó, hogy hol hagyod el leghamarabb a terepcipődet. Ez egyrészről nagyon bosszantó, másrészről viszont nagy lehetőség a fejlődésre. Gondolj bele, ha néha beleveted magad a sárba, sokkal nagyobb tapasztalatod lesz majd egy-egy Csanya versenyen (ahol tuti, hogy sár lesz :D) A nehéz iszapban futás pedig rendkívül jól fejleszti az állóképességet. Tehát, ne félj egy kis dagonyától!
Néhány tipp sárban futáshoz:
– Rövidítsd a lépéshosszt, így növeld a percenkénti lépésszámot! Valahogy úgy mintha forró parázson futnál.
– Ha van más megoldás, minthogy sárban fuss.. akkor is inkább fuss a sárban! Gyakorlás teszi a mestert. Bár szenvedésnek tűnhet, mégis nagyon jót tesz a stabilitásodnak! Terepfutóként ez is az edzés része kell, hogy legyen. Bármikor megtörténhet, hogy a verseny napján is képesnek kell lenned rá!
– Válassz megfelelő cipőt! Vegyél egy új, mindennél hatékonyabb pár terepcipőt, készíts róla egy képet, hogy ne felejtsd el, milyen szép volt új korában (sosem lesz már olyan), aztán irány a sár!
A sár. Nagy kedvencünk!
- Itt nincs emelkedő.. de lejtő se.A síkon futás nagy vonzereje lehet, hogy nincsenek emelkedők. Nem kell a térdedre hajolva, erős kínok közt, vertikálisan vergődni. Cserébe viszont nincs lejtő sem. Az Alföldön terepfutva derül ki csak igazán, mennyire vagy agilis. Itt nem lehet alibizni. Futni kell, mert nincs ok a gyaloglásra. És ez nagyszerű tükre lehet annak, hogy hol is tartasz pontosan erőnlétileg.
4. MonotonítástűrésKérdezz meg pár alföldi futót, milyen érzés, mikor futsz a bokáig érő homokban, egy szekérúton, melletted napraforgó és kukoricatáblák végtelen hektárjai és mikor elnézel a távolba, szó szerint még azt is látod, ahol 2 óra múlva futni fogsz! Nos, az eleinte lenyűgöző távlatok és szinte fájdalmasan tág horizont nagyon hamar az elkeseredésbe tud taszítani, ugyanis itt semmi nem jön olyan gyorsan, mint ahogy várod. Pl. a szomszéd település templomtornya 1,5 órája közeledik és még mindig van 8 km odáig.. De mire jó ez? Tök ingerszegény és unalmas.. Egy idő után persze valószínűleg az. De egy valamiben biztos lehetsz: ha terepversenyen sík/monotonabb részhez érsz (azért szokott lenni ilyen is) verhetetlen leszel fejben!
Terepfutás a síkságon5. Ha sík, nem feltétlenül unalmas.
Nagyon sok különleges, sík, erdős és ligetes terület van, ahová megéri egyszer legalább ellátogatni terepfutóként. Álljon itt néhány ajánlat:
- Érdemes körbefutni az ócsai pincesort. Rendkívüli élmény!
- Ha még nem futottál a Tápiószentmárton környéki jelzett turistautakon, itt az ideje kipróbálni! A programot pedig akár össze is kötheted a Kincsem Park meglátogatásával.
- A Merzse-mocsár igazi gyöngyszem Budapest XVII. kerületében.
- Nem utolsó sorban, a teljes Alföldi Kék útvonala és annak bármelyik szakasza szép kihívás lehet.
Végül pedig ne felejtsük el, hogy azért „a hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe” technika minden alföldi terepfutónak nagy hasznára válik! 😉
Jó terepfutást nektek! Akár síkon, lankán vagy a hegyek között!
