Beszéljünk a szülés utáni futásról őszintén!

Beszéljünk a szülés utáni futásról őszintén!

Újra tervezek. Újra futok.

Amikor egy futóbolond nő (jó ne általánosítsunk, rólam van szó, a valósággal való minden más egyezőség esetedben vagy a Párod esetében a véletlen műve) megtudja, hogy gyereket vár, akkor két gondolat fut át az agyán. Az egyik, hogy ha valaki, akkor ő biztos végig futja a várandós időszakot (vagy legalább kocogja), a másik pedig az, hogy a hat hét gyermekágy után az első útja a kötelező vizsgálat után a legjobb futókörére viszi majd. Teszi mindezt annak ellenére is, hogy edzőként van egy kisebb tudásanyaga a témában, ami nem feltétlen a fentieket támasztja alá… de nem baj. Szentül hisz. Aztán rá kell jönnie, hogy tévedett.

Szóval igen. Két gyermekkel a hátam mögött el kell mondjam az igazat:

  1. Egyikkel sem futottam végig a várandósságomat. És nem azért, mert tiltott lett volna. Hanem azért, mert nem ment. Egyszerűen nem esett jól. A szervezet nem kívánta. Így el is engedtem. Helyette erősítettem, sétáltam.
  2. Egyik gyermekágyi időszak után sem tudtam azonnal futásnak eredni. És nem azért, mert nem engedte az orvos (mert sajnos a konkrét rákérdezésre bizony az volt a válasz, hogy persze, mehet). Hanem azért, mert nem ment. Nem az elveszett állóképesség és izomzat miatt. (Nyilván azért is.) Hanem a számos kellemetlen, fájó érzés miatt, amit a testem produkált a „rápróbálás” néhány méterében. Helyette… na mindjárt mondom.

Mindezek a tények (mármint a nem futások tényei) azért nem törtek meg (annyira), mert folyamatosan az volt a szemem előtt, hogy nem egy édesanya csapatja a terepen (meg az aszfalton), így a visszatérés nem lehetetlen. Ugyanakkor egy dologban biztos voltam: nem törődöm bele a kellemetlen helyzetekbe (nincsenek már itt a férfiak? Akkor kimondom: az inkontinenciába például), nem törődöm bele a fájdalmas lépésekbe, nem gondolom és mondom azt, hogy szülés után már ez ilyen. Mert tudtam, hogy nem.

Éppen ezért a második szülésem napjától minden nap tudatosan csináltam a gyógytornát, melynek végső célja a testem futásra való felkészítése volt. Kis lépések a gyermekágyban, határozottabb erősítő munka az első hónapokban, majd futásspecifikus feladatok, és végül a fokozatosság elvét tartó visszarázódás. Gyógytornászok, szakirodalmak, saját tudás, saját megélések. Ezek segítettek abban, hogy most már két verseny rajtlistáján ott szerepel a nevem, és őszre is vannak terveim.

Hogy miért is írom meg ezeket? Mert még mindig borzasztóan sok a terhesség alatti és szülés utáni sport körüli téveszme. Borzasztóan sok a néha felesleges óvatoskodás, a tiltás, mely után nagy a kontraszt a hat hetet követő „mindent is, mint régen” mondással.

Nem lehet ezt az időszakot folyamatos, őszinte orvosi konzultáció nélkül megélni. És igen, vannak helyzetek, amikor az óvatosság nem felesleges, hanem indokolt. És nem, nem várandósan kell elkezdeni sportolni, ha még sosem tetted. De! Saját megélésem alapján az óvatosság inkább a visszatérésben indokolt!

Vannak a szerencsések, akik talán mit sem éreznek a fent írt kellemetlenségekből, és azonnal minden megy. Kevéssé hiszem. És még kevésbé éljenzem ezeket.

Sokkal inkább tartom fontosnak, hogy ki merjünk mondani tabu dolgokat. Hogy igenis helyre kell tenni a medence környéki izomzatot, a törzsizomzatot, és hogy ehhez idő kell, és türelem, és fokozatosság! És igen, lehet kimarad pár hét, hónap, akár év is. De inkább legyen így, hogy utána még sok tíz évig pörgessük jól esően a kilométereket hegyen-völgyön át, minthogy egoból nyomjuk, akár elfogadva egy új természetesnek hitt kellemetlen valóságot, és pár év után feladjuk.

Hogy mi az első versenyem? Természetesen az Ensport VTM. Ez volt az első terepversenyem ever. Ez volt az első terepversenyem az első kislányom megszületését követően. És ez lesz az első versenyem a második kislányom születése után is. Ott találkozunk!

Addig is: Peace & Trail!

 

Szilvási-Kálmán Teréz

A szerző a Terepfutás.hu 2020-as cikkezője. További írásai a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatók.

IRATKOZZ FEL
A TEREPFUTÁS.HU HÍRLEVELÉRE!

Köszönjük, hogy feliratkoztál!

Beküldés közben hiba lépett fel. Kérjük, hogy töltsd ki újra!

Felelősségem és elmeállapotom teljes tudatában kérem, hogy a Terepfutás.hu hírlevelet küldjön nekem!