Edzőtáborozás – bele kell férjen, ha komolyan gondolom a futást?
Az edzőtábor a profi sportban sokaknak leginkább a megszokott környezetet jelenti, hiszen a legjobbak szinte kevesebbet vannak hazai pályán, mint attól távol. A kezdők, hobby sportolók viszont jó eséllyel még sosem voltak, talán nem is lesznek, és az is lehet, hogy nem is kell részt venniük egy ilyen egy, két, vagy többhetes kiképzésen.
Mi a helyzet viszont azokkal, akik amatőr sportolók, de teljesítményorientáltságuk miatt mégis szeretnék magukból kihozni a maximumot, és ezért hajlandóak akár szabadidejük, pénzük egy jelentősebb részét is feláldozni? A következő írás saját gondolataimon túl terep- és ultrafutó-edzők, és a Salomon Ultra-Trail® Hungary dobogósainak véleményét mutatja be azoknak, akik a napi munka, családi életük mellett is szeretnék a legtöbbet kihozni felkészülésükből.
Először is érdemes lefektetni néhány alapelvet a táborokkal kapcsolatban. Edzőtábor alatt olyan, legalább 4-5 napig, de sokszor akár 5-6 hétig tartó, többé-kevésbé folyamatos edzésmunkát értünk, amit jellemzően a sportoló otthoni környezetétől távolabb, akár csapattársaival együtt végez, koncentráltan, tehát a szokásosnál többször/többet/intenzívebben. Ilyenkor a sportoló élete 3 dolog körül forog: edzés, pihenés, táplálkozás. Cél a mindennapi élet során fellépő, az edzés hatékonyságát rontó tényezők minimalizálása, és a lehető legnagyobb fejlődés elérése az egészség megtartása mellett.
Mindebből látszik, hogy ez nehezen egyeztethető össze a család szokásos éves nyaralásával. A kérdés tehát az, ad-e annyit egy ilyen tábor, hogy érdemes legyen érte felforgatunk családunk életét, hozzá kell-e nyúlnunk párnánk alatt rejtegetett tartalékainkhoz, és ha rászánjuk magunkat, mire kell közben figyelni, illetve mikor érdemes egyáltalán csinálni?
Szabó Gábor „Gebregab” futóként és edzőként is ismert név az utcai és terepes mezőnyben egyaránt. A Sashegyi Gepárdokkal évi 1-2 edzőtáborban mindenképp részt vesznek, ahol a napi 2-3 edzés, pihenés, evés mellett „imádkoznak, hogy a következő edzésig ismét összeálljon a rendszer.” Ahogy mondja, hazánkban alig van kimondottan profinak nevezhető futó, de a „teljesítménycentrikus” sportolóknak csak ajánlani tudja a táborozást, mert rengeteg pozitív hatása van. „Kell egy-két hét a teljesítménycentrikus hobbystának is, amikor eljátszhatja a profit. Ilyenkor nincs kirándulgatás, városnézés, csak az edzés-evés-alvás hármas.”
Ezek bizony kemény megkötések, elszántság kell hozzá. Sokaknak sokkal könnyebben teljesíthető egy ilyen cél, ha nem egyedül kell elérniük. Éppen ezért Lőrincz Olivér „Coacholi”, akit szintén nem kell bemutatni, a táborozást fontosnak tartja az edző-sportoló, és a sportolók közti kohéziók, kapcsolatok erősítése szempontjából is. „Edzőtáborozni leginkább az alapozó időszakban, és a fő versenyek előtti hangsúlyos periódusban érdemes. A lényeg egy olyan környezet megteremtése, ahol minden a fejlődést támogatja, a hétköznapi stresszorok kizárásával.”
Coacholi
Megkérdeztem Ispánki Zoltánt, vagy ahogy sokan ismerik, Ispit is, hogy mit gondol a témáról, és ő maga, mint szintén emlékezetes eredményekkel rendelkező futó, szokott-e táborozni? Szerinte nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a táborba felkészülten érkezzünk, mind edzettséget, mind pihentséget tekintve. 4-5 napnál rövidebb tábornak nem látja értelmét, ő maga 8-10 napokat húzott le, amikor főleg a mennyiségre helyezte a hangsúlyt (versenyidőszakban inkább a speciális képességek fejlesztését javasolja).
Muhari Gábor szintén elismert név edzőként és versenyzőként is. A többiek véleménye mellett kiemeli az aktív regeneráció fontosságát, amit a hétköznapokban hajlamosak lehetünk elsunnyogni. Ha tehetné, egyik célversenyének helyszínére szervezne tábort, ahol egy esetleges jó társaságban magas motiváció mellett lehet edzésmunkát végezni. Minderről egy ideje azonban már szó sincs nála, mert ahogy mondja: „a család miatt most nem működne, hogy külön elutazzak, és csak az edzéssel foglalkozzak, ezért a hétköznapokban jobban tudok készülni”. Neki márpedig elhihetjük, mert amikor odateszi magát, kevesen képesek olyan kilométer gazdag heteket hozni, mint ő, munka mellett is.
Talán sokat mondó lehet, hogyan állnak a táborozáshoz a Salomon Ultra-Trail® Hungary 2018 különböző távjainak dobogósai.
Beda Szabolcs számára nem a terep az elsőszámú terep, mégis pályacsúccsal húzta be az 54 km-es távot. A Sashegyi Gepárdokkal tavaly Aggteleken és a Badacsony környékén töltöttek elnéhány kemény napot, de a pihenő időszakokban is aktív maradt. „Edzőtáborban új helyeket ismerhetek meg, ami kizökkent a megszokott kerékvágásból. A többiekkel pedig jóval többre vagyok képes, mint egyedül!”
Sperka Tamás „Speró” 75 km-en győzedelmeskedett, mint nagy visszatérő. „Minden tekintetben jó ötletnek tartok egy edzőtábort, összehozza az embereket, lehetőséget ad szakmai továbbképzésre. Mivel sportágunk sajátja az egyedül készülés, egy tábor színt visz a hétköznapok egyhangúságába.” Meglepő lehet, hogy 4-5 napban maximalizálja egy-egy ilyen tábor időtartamát, mert úgy véli, nehéz ennél több időre elszakadni a család, munka, szabadság, anyagiak megkötései miatt. De ha már egyszer megyünk, akkor adjuk meg a módját: „félpanziós ellátás, pályaszállás, egyéb lehetőségek a regenerációra (fürdő, masszázs stb.)”.
Spero
Kiss Miklós a leghosszabb távon volt a leggyorsabb magyar. Kimondottan fontosnak tartja a táborozást, de jobb szeret egyedül nekivágni: „a közös edzést fenntartásokkal kezelem, mivel felkészültségünk, képességeink különbözőek. A csapatban mozgás miatti alul- vagy túlterhelés elkerülése nagy önfegyelmet igényel.” Az alapozó időszakkal szemben inkább a versenyek előtt 3-4 héttel menne táborozni, illetve megy is: „valójában majd’ minden családi nyaralást edzőtáborként kezelek, még akkor is, ha ezt a környezetem nem is veszi észre”.
Ha a teljesítményorientált amatőr rászánta magát, hogy időt és pénzt öl egy edzőtáborba, nem árt néhány alapvetést leszögeznie, amin mindig könnyen félrecsúszhatnak a dolgok. Ha nem sikerül maga mögött hagynia a mindennapok nyüzsgését, kizárni a hétköznapi stresszorokat, akkor alig lesz nyugodtabb a környezetük, mint egy átlag munkanapon. Ha sokáig fenn maradunk, mondván, úgysem kell korán kelni, az elégséges pihenést kockáztatjuk, ami sérüléshez, lebetegedéshez vezethet. Ha nem szánunk elég időt minőségi ételek vásárlására és készítésére, szintén egészségünket kockáztatjuk. Ne spóroljuk ki napunkból a kiegészítő mozgásokat se, hiszen éppen azért megyünk el egy ilyen táborba, hogy ehhez hasonló luxusokra is legyen időnk.
Mi van akkor, ha a motivációnk végtelen, lehetőségeink viszont korlátozottak? Milyen alternatív megoldások jöhetnek szóba? Muhari Gábor alapozó időszakban igen nagy kilométer adagjainak elérését futva közlekedéssel segíti. Nagy Tünde, az UTH® hosszú távjának női győztese szintén más megoldásokat keres. „Lányom miatt hosszabb időre nem utazok el egyedül, de ha lehetőségem lenne, leginkább az Alpokba mennék, egy belföldi tábor nem hozna lázba.” Felmerül alternatívaként az otthoni környezetben végzett intenzívebb napok vagy versenyen való sorozatterhelés, ő is ezt az utat választotta: „tavaly futottam a Balaton Szupermaratonon párban, ez a 4 napos verseny egy igen erős hetet adott ki, és éreztem jótékony hatását a Mátrabércen. Nyaraláskor inkább pihenni szoktam, egy-egy rövidebb, laza futás fér bele csak, és ugyanígy év végén is szoktam 1-2 hetet regenerálódni, feltöltődni.”
Tünde az UTH® céljában
Ha a végkicsengés pozitív, és úgy érzed, szívesen mennél táborozni, de nem tudod, hogy kezdj hozzá, szerencsére van kapaszkodó. Csak mióta ezt a cikket írom, jó néhány lehetőséggel találkoztam az interneten, így pl. a Plandurance, a Runnabe, a Sashegyi Gepárdok is szerveznek táborokat, de ott van Lubics Szilvi ultrafutó edzőtábora is, hogy csak néhányat említsek. Szóval, ha van kedv, idő és keret, akkor gyűjtsetek össze egy jó kis csapatot, találjatok egy izgalmas helyszínt, és hajrá!
Saját tapasztalataim dióhéjban:
12 éve járok különböző edzőtáborokba, régen kajakosokkal, egy ideje viszont már a sífutás, futás van a középpontban. Sosem mentem egyedül, mindig voltak hasonló képességű, motiváltságú társaim. Többnyire alapozó időszakban megyünk, ilyenkor csak a mennyiségre helyezem a hangsúlyt. Ha ott vagyok, mindig az jár a fejemben: egy nap 24 óra, nehogy már csak kettőt töltsek belőle sportolással!! A maradék időben legtöbbször sporttal kapcsolatos könyveket olvasok, vagy sporttal kapcsolatos kérdésekről filozofálunk a többiekkel, ez is segít megtartani a fókuszt. Néha sikerült viszont hibákat is elkövetnem, pl. túlságosan megnöveltem az adagot a megszokotthoz képest, ami lebetegedéshez és mentális fáradáshoz vezetett. Szumma szummárum, én is csak javasolni tudom mindenkinek, és kívánom, találjatok olyan társakat, párt, akikkel erre lehetőségetek nyílik!
Allaga Tamás
