Erdőben futsz? Sosem vagy egyedül!
Könyvajánló terepeseknek.
Bár most télen a fák alszanak, messze nem élettelenek, sőt! Sokkal mozgalmasabb mindennapjaik vannak, mint gondolnánk, és sokkal több mondanivalójuk van a világnak, mint amit a sötét, sűrű erdő csendje sugall…
Peter Wohlleben A fák titkos élete című könyve alapmű mindazon természetbarát futó számára, aki szeret elmerengni rejtett összefüggéseken, szeret többet belelátni az őt körülvevő világba, mint amit az iskolapadban megtanultunk, és szeretné hallani, amit az ösvényt szegélyező fák súgnak neki. Mivel a terepfutás egy erdei padnál való piknikezéshez, egy madárleshez, de még egy családi kiránduláshoz képest is meglehetősen gyors tevékenység, ritkán van időnk egy-egy fát alaposan szemügyre venni, ritkán hallgatunk mélyen bele az erdő csendjét megtörő kis zörejek zenéjébe, és bár szinte folyton a következő egy-két méternyi ösvényt nézzük, ritkán gondolunk bele, mi is lakozik lábunk alatt.
Ezekre, és ennél jóval több kérdésre ad választ a néhol kicsit álmodozó német természetvédő erdész, aki friss tudományos kutatások eredményeit is felhasználva támasztja alá gondolatait a fás szárú növények minden képzeletet felülmúló érzelmi, társadalmi életéről, és bemutat egy rendkívül összetett rendszert, ami nem más, mint az erdei ökoszisztéma.
Vigyázat, ettől a ponttól kezdve fennáll a spoilerezés veszélye! Ha mindenképp elolvasod a könyvet, akkor lehet, hogy okosabb, ha itt most megállsz, de ha jöhet még egy kis kedvcsináló, akkor folytasd!
Talán legtöbbünk számára az elsőre legmeghökkentőbb tény, hogy a fák aktívan kommunikálnak, és nem csak egymással. Illatanyagokat bocsátanak ki, hogy veszélyekre figyelmeztessék társaikat, vagy éppen olyan rovarokat csaljanak vele oda, amelyek megszabadítják őket az aktuális kártevőktől. Az idegpályákon cikázókhoz hasonló elektromos impulzusok járják át gyökérhálózatukat, így viszonylag gyorsan, a föld alatt is képesek információt közölni társaikkal. De nem állnak meg itt, ugyanis képesek alig hallható, pattogó hangokat is létrehozni, amikre szintén reagálnak a környező egyedek. Nem semmi, igaz?
Meg is éri a többiekkel való együttműködés, ugyanis ezek a daliás növények erős szociális kapcsolatot ápolnak egymással. Megosztják, amijük van, és ha valakinek baja esik, azt képesek a végsőkig táplálni, mert tudják: együtt erősebbek! A szélviharok során mindegyik egyed másmilyen ütemben hajladozik, így támaszt nyújtanak egymásnak, hiszen ha valamelyik kidől, a tátongó űr veszélyt jelent a többiek számára. Gyökereik a gombafonalak segítségével szorosan összefonódnak, és képesek rajtuk keresztül táplálékot, vizet, információt átadni. Apropó, gombák: tudtad, hogy minden lépésed alatt kilométernyi gombafonal rejlik?
Az erdőben futni felszabadító, nyugtató, ezt biztos tapasztaltad. De gondoltál arra, hogy ez azért is lehet így, mert például egy egészséges fenyvesben a fák által kibocsátott fertőtlenítő hatású anyagok vannak a levegőben, amik egészségesebbé tehetnek téged is?
Sejtetted ezekről a csendes óriásokról, hogy képesek tanulni korábbi hibáikból, és egy pazarló év után beosztani erőforrásaikat? De nem csak tanulnak, tanítanak, nevelnek is. Csemetéiket nem csak táplálják, de óvva intik őket a túl gyors növekedéstől, hogy minél ellenállóbbak legyenek.
Ezzel a pár gondolattal épp, hogy csak bepillantottunk abba a csodás világba, aminek már eddig is részese volt minden terepfutó. Akinek a terepfutás többet jelent, mint egy edzés, és szeretne ezentúl máshogy nézni az őt körülvevő óriásokra, annak könyvespolcán ott a helye A fák titkos életének!
Írta: Allaga Tamás
Kép: tizkicsikonyv.blog.hu
