Futó molyok by Karsza Andi

Futó molyok by Karsza Andi

Futó molyok

Gyerekkorom óta lenyűgöznek a betűk, szavak, szép, színes könyvespolcok és mindenféle nyelvek. Egyszer egy elvetemültebb korszakomban még hindiül is tanultam. Ezek után nem meglepő, hogy tele van futós könyvekkel az olvasmánylistám, várólistám és kívánságlistám. Merthogy listákat írni is szeretek.

Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Ezt a könyvet még akkor olvastam, amikor nem is futottam, de valamiért azt éreztem, hogy ez de jó lehet. Nem is feltétlenül a futás, hanem az érzés, amikor az ember megtalálja azt a tevékenységet, amiért igazán szenvedélyesen tud küzdeni. Sok mindenről ír benne: alkotásról, öregedésről, fájdalomról, alázatról, kitartásról, célba érkezésről. Igazi szemlélődő, merengő utazás, belső hosszútávfutás, ahol ha nem is mindig tudjuk, miért, de egyre csak megyünk előre.

Lubics Szilvia: Másfél ​nap az élet

Ez az a könyv, ami után mindenki, akinek a kezébe adtam, úgy érezte, hogy azonnal indulnia kell futni. Megmosolyogtat, ha visszaemlékszem, milyen kis lelkesen készültem az első 10 km-es versenyemre, amikor olvastam. Akkor még semmit nem tudtam a szerzőről. Véletlenül került elém egy hír a Badwaterről, és egészen megdöbbentett, hogy egy nő (!) ilyesmire képes. Hogy mindez úgy indult, hogy egy napon futócipőt húzott, és elindult. Nagyon sokat lehet tanulni belőle akaraterőről és kitartásról. Külön tetszik az a tudatosság és alaposság, ami Lubics Szilviát jellemzi, és minden nagyobb kihívás kapcsán megnyilvánul: futópad a szaunában, súlymellény, frissítés kiporciózása, motivációs idézetek és részidők a csuklópánton a táv egyes szakaszainak megfelelően. Annyira beszippantott, hogy alig bírtam letenni.

Sri Chinmoy: A külső futás és a belső futás

Véletlenül akadt a kezembe a könyvtár egyéb sportoknak nevezett polcát böngészve (a focin kívül minden itt van). Nem sokkal a bizonyos 10 km teljesítése után már a félmaratonra készültem, főleg fejben, mert iszonyatosan be voltam rezelve. Elképesztő ember lehetett Sri Chinmoy. Nem tudom, hogy mi az elképesztőbb: hogy félkézzel felemelte Carl Lewist, vagy hogy egymás után 7000 (!) felülést tudott végezni. Fiatalon sprinter volt, később ultrafutó. Legfőképpen pedig spirituális vezető. Nagyon inspiráló és abszolút hiteles. Lelki töltést ad a futáshoz és ahhoz, hogy hogyan éljük az életünket, törekedve az „öntúlszárnyalásra”, ami azóta is az egyik kedvenc szavam. Elég csak rá gondolni, és megyek tovább, erős vagyok, mint egy oroszlán.

Sallai Zsuzsanna: Visszadobtak

Ez a könyv egy kicsit kakukttojás a listán. Sallai Zsuzsanna nem nyert semmilyen bajnokságot, de ha emberségből osztanának különdíjat, én biztosan nekiadnám. Viszontagságokkal teli gyerekkorától kezdve meséli el, hogy hogyan vált a pomázi futóközösség motorjává, és a blogján keresztül rengeteg ember példaképévé. Komoly szívproblémával született, kilencszer élesztették újra, világ életében fel volt mentve tornából, és mindennek dacára szült négy gyereket, és negyven fölött kezdett el sportolni. Az élet egészéhez való hozzáállása jelenik meg minden oldalon: az, hogy van-e hited; hogy hagyod, hogy mások döntsenek a sorsodról, vagy a saját kezedbe veszed az irányítást. Szeretem, amikor valaki ennyire levetkőzhetetlenül, következetesen önmaga.

Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni

Na, ezt a könyvet receptre írnám fel! Sokkal jobban beütött, mint a Futni születtünk. Amikor olvastam, éppen le voltam sérülve, és még élni sem volt kedvem. De aztán! Jurek tudja, hogy a futás drog. A könyve is drog. Ha félsz, hogy beszippant a lélek transzcendencia utáni vágya, ledönt a lábadról az akarat diadala a fájdalom fölött, vegánná változol az itt közölt receptektől, akkor el se kezdd!

 

Kilian Jornet: Futni vagy meghalni

Mindamellett, hogy első olvasásra elég nárcisztikus személyiségnek tűnik, és embertelen mennyiségű edzésmunkát végez, valamilyen szinten azonosulni tudok vele. Nem igazán lehet követni, hogy éppen életének melyik szakaszáról és melyik versenyről ír, viszont baromi olvasmányos, kb. mint egy jó blog, ahogy méterről méterre ott vagy vele, a fejében, ahogy suhan, szökken, elrugaszkodik. És az is biztos, hogy ez az ember szenvedélyesen szereti, amit csinál, és szenvedélyesen szereti a természetet.

Emelie Forsberg: Sky Runner

Úristen, de gyönyörű ez a könyv! Eredetileg Kilian Summits of My Life című albumát akartam megrendelni, de az anyaságról szóló rövid videójában annyira megragadott Emelie Forsberg személyisége, hogy inkább ezt választottam. Tematikus fejezetekből épül föl. Az elején mindig egy személyes élményről (pl. verseny, utazás) olvashatunk, majd következik valami motivációs tanulság, és néhány gyakorlati tipp (pl. résztávos edzések, különböző technikák hegyi futáshoz, receptek vegetáriánus ételekhez és különféle kenyerekhez). Úgy képzelem, hogy Emelie tényleg ilyen mosolygós, és abszolút átjön a futás és a természet iránti rajongása. Külön tetszett, hogy még a sérüléséről, valamint a jógáról és az erősítő gyakorlatok szerepéről is írt. De ami igazán különleges benne, azok Kilian Jornet lenyűgöző természetfotói, bár azt hiszem, ők olyan helyeken futnak, ahol lehetetlen lenne előnytelen képet készíteni. Kedvem támad tőle szaladgálni, és talán Kilian kedvenc csokis kekszét is kipróbálom majd.

Thor Gotaas: A futás világraszóló története

Most egy kicsit csalok, mert ezt a könyvet épp, hogy elkezdtem, ugyanis karácsonyra kaptam. Úgy gondolom, hogy a célközönsége egy filológus hajlamú, némileg autista személyiség, aki részletekbe menően szeretné tudni, hogy az ókori görögök, az inkák vagy a kínaiak milyen módszerrel edzettek, mit ettek, és hány mérföld volt a távolság két falu között. Szóval afféle esti meseként olvasom apránként, mert jóból is megárt a sok.

Ha valaki tudni szeretné, a következő elem a kívánságlistámon a Training for the Uphill Athlete, de az is lehet, hogy újraolvasom Kiliant spanyolul (vagy Thor Gotaast norvégul, ha-ha).

Karsza Andi