Futócipő tisztítás – az én rituálém

Futócipő tisztítás – az én rituálém

Sosem felejtem el azt a röhögést, amikor a Runnabe táborban csuromvizesen a szakadó esőben azon röhögtünk, hogy habzik a cipőm. Habzott, mert én bizony úgy készültem a táborba, hogy kitisztítottam. És minden verseny (ünnepi esemény) előtt is így teszek, mert nekem ez rituálé, a felkészülés része. Persze a hogyan, nem mindegy!

Szóval vérbeli futónak nincsen rossz idő, jöhet eső, sár, homok és por, s jó eséllyel bármilyen pálya, mi futunk. A cipőnk pedig mindeközben nem csak kopik, de koszosodik is. S bár mi szeretjük úgy hinni, hogy majd öntisztul is, valójában nem. Ahhoz, hogy az élettartamát maximalizálni tudjuk, érdemes rá atekintetben is vigyázni, hogy alkalmanként kitisztítjuk.

A hogyanban megoszlanak a vélemények: empirikus tapasztalások, gyártói ajánlások, egyszerűbb és bonyolultabb, merészebb és visszafogottabb megoldások is vannak.

 

Én most a saját módszeremet hoznám (nyilván): egyrészt empirikus tapasztalás és gyártói ajánlás alapján, másrészt a mérsékelten időigényes de mindenképpen visszafogott (kíméletes) megoldás közé sorolva azt.

  1. Sáros cipő megy a teraszra. Ez az első lépés. Egyrészt mert büdös is általában, másrészt mert mindig megvárom, hogy megszáradjon.
  2. A cipőre rászáradt kosz nagy részét pár határozott mozdulattal egymásnak csapva őket el is lehet távolítani (ja, ez még mindig terasz és lehetőség szerint nem ezer évvel később), a maradék lekaparásában/kikotrásában pedig én általában egy villáskulcsot hívok segítségül (cipőtalp bordái közti részeket csodásan tisztítja!).
  3. Zuhany (szerencséseknek kerti slag) egy gyors öblítés végett… (nem, nem áztatni órákon át!)
  4. Majd vödörvíz, szappan/tisztítószer és fogkefe (vagy puha körömkefe, rongy) a további pepecs munkához. Megmondom őszintén nekem ez a kedvenc részem! Nem mint egy idegbeteg kell sikálni a cipőt, de azért határozottan és alaposan. Imádom látni, ahogy világosodik, és eredeti színt nyer a felsőrész mindez után!
  5. Öblítés. Na ez az, ami nekem a fenti sztori során elmaradt, de legalábbis nem volt elég alapos! Szóval érdemes újra zuhany alá tenni a cipőt és öblíteni, hogy a mosószer/tisztítószer teljes mértékben lejöjjön róla.
  6. Szárítás: ideális időben szabad levegőn (de nem a tűző napon!), téli hidegben a radiátor segítségét hívva – ez utóbbira azonban nem rá, inkább alá pakolva, nem tönkre téve a cipő talpát (és nem hosszú ideig ottfeledve). A szárítás során a cipőt ki szoktam tömni papírral, hogy ne veszítse el a formáját.Miért nem mosógép és szárítógép?

Bár kímélő programokat sokan használnak, mosózsákkal, párnahuzattal vagy ruhák közé téve a cipőket, én ezt csak egyszer próbáltam ki – azért a cipőmért már nem volt kár. Lehet marketing húzásnak venni a szolgáltató részéről a „mosógépbe ne” üzenetet, de én azért bízom a sajátomban. Előfordulhat a mosógépben ugyanis olyan „baleset”, hogy a cipőben alkalmazott ragasztások elgyengülnek vagy elengednek, a merevítő anyagok eldeformálódnak, a cipő stabilitása/rugalmassága megszűnhet vagy a deformitás miatt akár feltörheti a lábfej sarok vagy boka részét is.

Ami a legfőképp kerülendő minden fázisban és minden megoldás mellett az a meleg/forró víz és/vagy levegő (ugyanúgy a fent soroltak miatt)!

Nyilván tuti tipp terepeseknek a patak és télen a hó is, én is kihasználom, ha úgy adódik, de ha nem, akkor a fenti rituálét tartom, s közben hangolódóm… Ha már a cipő vigyáz rám, akkor vigyázok Rá én is.  (Igen. Nagybetűvel. Szerintem lelke van.) Tisztítsd meg Te is, ha van időd!

A szerző a Terepfutás.hu 2020-as cikkezője. További írásai a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatók.