Futócipő tisztítás – az én rituálém
Sosem felejtem el azt a röhögést, amikor a Runnabe táborban csuromvizesen a szakadó esőben azon röhögtünk, hogy habzik a cipőm. Habzott, mert én bizony úgy készültem a táborba, hogy kitisztítottam. És minden verseny (ünnepi esemény) előtt is így teszek, mert nekem ez rituálé, a felkészülés része. Persze a hogyan, nem mindegy!
Szóval vérbeli futónak nincsen rossz idő, jöhet eső, sár, homok és por, s jó eséllyel bármilyen pálya, mi futunk. A cipőnk pedig mindeközben nem csak kopik, de koszosodik is. S bár mi szeretjük úgy hinni, hogy majd öntisztul is, valójában nem. Ahhoz, hogy az élettartamát maximalizálni tudjuk, érdemes rá atekintetben is vigyázni, hogy alkalmanként kitisztítjuk.
A hogyanban megoszlanak a vélemények: empirikus tapasztalások, gyártói ajánlások, egyszerűbb és bonyolultabb, merészebb és visszafogottabb megoldások is vannak.
Én most a saját módszeremet hoznám (nyilván): egyrészt empirikus tapasztalás és gyártói ajánlás alapján, másrészt a mérsékelten időigényes de mindenképpen visszafogott (kíméletes) megoldás közé sorolva azt.
- Sáros cipő megy a teraszra. Ez az első lépés. Egyrészt mert büdös is általában, másrészt mert mindig megvárom, hogy megszáradjon.
- A cipőre rászáradt kosz nagy részét pár határozott mozdulattal egymásnak csapva őket el is lehet távolítani (ja, ez még mindig terasz és lehetőség szerint nem ezer évvel később), a maradék lekaparásában/kikotrásában pedig én általában egy villáskulcsot hívok segítségül (cipőtalp bordái közti részeket csodásan tisztítja!).
- Zuhany (szerencséseknek kerti slag) egy gyors öblítés végett… (nem, nem áztatni órákon át!)
- Majd vödörvíz, szappan/tisztítószer és fogkefe (vagy puha körömkefe, rongy) a további pepecs munkához. Megmondom őszintén nekem ez a kedvenc részem! Nem mint egy idegbeteg kell sikálni a cipőt, de azért határozottan és alaposan. Imádom látni, ahogy világosodik, és eredeti színt nyer a felsőrész mindez után!
- Öblítés. Na ez az, ami nekem a fenti sztori során elmaradt, de legalábbis nem volt elég alapos! Szóval érdemes újra zuhany alá tenni a cipőt és öblíteni, hogy a mosószer/tisztítószer teljes mértékben lejöjjön róla.
- Szárítás: ideális időben szabad levegőn (de nem a tűző napon!), téli hidegben a radiátor segítségét hívva – ez utóbbira azonban nem rá, inkább alá pakolva, nem tönkre téve a cipő talpát (és nem hosszú ideig ottfeledve). A szárítás során a cipőt ki szoktam tömni papírral, hogy ne veszítse el a formáját.Miért nem mosógép és szárítógép?
Bár kímélő programokat sokan használnak, mosózsákkal, párnahuzattal vagy ruhák közé téve a cipőket, én ezt csak egyszer próbáltam ki – azért a cipőmért már nem volt kár. Lehet marketing húzásnak venni a szolgáltató részéről a „mosógépbe ne” üzenetet, de én azért bízom a sajátomban. Előfordulhat a mosógépben ugyanis olyan „baleset”, hogy a cipőben alkalmazott ragasztások elgyengülnek vagy elengednek, a merevítő anyagok eldeformálódnak, a cipő stabilitása/rugalmassága megszűnhet vagy a deformitás miatt akár feltörheti a lábfej sarok vagy boka részét is.
Ami a legfőképp kerülendő minden fázisban és minden megoldás mellett az a meleg/forró víz és/vagy levegő (ugyanúgy a fent soroltak miatt)!
Nyilván tuti tipp terepeseknek a patak és télen a hó is, én is kihasználom, ha úgy adódik, de ha nem, akkor a fenti rituálét tartom, s közben hangolódóm… Ha már a cipő vigyáz rám, akkor vigyázok Rá én is. (Igen. Nagybetűvel. Szerintem lelke van.) Tisztítsd meg Te is, ha van időd!
A szerző a Terepfutás.hu 2020-as cikkezője. További írásai a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatók.
