Kalandok a Szádvár Trail-en. Szabó Vivien írása
Hajnalban, még sötétben indultunk. Úti cél: Szögliget, 170 km.
A korai versenyre utazásnak meg van az a különlegessége, hogy ilyenkor végig láthatod a napfelkelte izgalmasan változó fényeit az égen.
Az átlag terepfutó versenyekhez képest is családiasabb légkör uralta a versenyt és a versenyközpontot. Az helyi önkormányzati épület kis udvarában már szólt a lelkesítő zene, ébredeztek a futók és feltűntek ismerős arcok. A belső kis teremben öltözködtek, készülődtek a többiek, amíg Béci, a versenyszervező, megtartotta a precíz, képekkel illusztrált eligazítást. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogy Csipi azért bóklászik a futók között, mert Ő is versenyezni fog vagy egyéb szerepben van jelen. Mint kiderült Ő volt a speaker, ami egyszerre poénosabbá és menőbbé tette a versenyt. De Ő ebben is jól helyt állt a futók között.
Szóval kicsi a bors, de erős. Mert itt minden nagyon profi is volt. Menő, nagy rajtkapu, színes füst, vagány képek, minden kategória első befutójának célszalag és olyan lasagne, hogy mind a 10 ujjad megnyalod utána. A dobogósoknak finom bor, és eredménnyel vésett kőtábla járt sok más mellett. Ami nagyon szimpatikus volt és kedves elismerés, hogy itt nem csak az első három helyezettet hívják fel a színpadra eredmény hirdetéshez, hanem az negyedik és ötödik női / férfi versenyzőt is. Ők oklevelet kapnak.
Na de mi történt a pályán a 45 km alatt?
Az első 5 km nekem élmény futás volt. Csodáltam az új látványt nyújtó gyönyörű tájat, a dombok vonulatait, örültem, hogy új helyeket fedezhetek fel a futás által és közben nyugtattam magam, hogy sok van még hátra, ne fussam el az elejét. Ugyanakkor örültem neki, hogy az előző hétvégi Ultrabalaton Trail 56 km után jól pörögnek a lábaim.
Ahogy a faluból beértünk az erdőbe, úgy éreztem magam, mint egy díjugrató lovacska a versenyen. Rengeteg kis kidőlt fát kellett átugrálni haladás közben. Itt beszúrom, hogy milyen jó keresztedzés az aerobik vagy más futó specifikus erősítő edzés, ahol sok hasonló térhúzással, sarok lendítéssel kombinált ugrálásokat csinálunk.
Aztán a 10-15. km felé kezdtem azt érezni, hogy elfáradtam, nekem ennyi – köszönöm – elég volt. Különben is úgy tudtam, hogy a 4. helyen vagyok. Attól az első messze van, akkor már inkább legyek a sokadik.
Utólag látva, az a megfigyelésem, hogy mindig azokon a versenyeken lett jó helyezésem, ahol a kezdés kegyetlen rossz volt (Hello Pilis, Naszály Trail).
Csakhogy közben odaértem az első irányító emberhez, aki drukkolt, hogy hajrá, mert második vagyok. Na gondoltam szuper, ott vagyok már megint, mint mindig…2. Szóval valamit nagyon benéztem és ez gyakran előfordul, hogy egyszerűen nem vettem észre, hogy hova lettek előlem a lányok. Ez történt a Szavanna Trailen is.
Úgyhogy akkor újra nyeregbe tettem magaméll, mert akkor ezt már csak meg kell tartani. Az igazán nagy lökést az adta meg, amikor odaértem a második frissítő pontra, ahol ismerős arcok is feltűntek és buzdítva sikoltoztak, hogy “Toljaaad!” Jó, legalább addig rendesen futnom kell, amíg látnak – gondoltam – :))) de aztán bennem maradt a menni kell lendület, felszívtam magam és elkezdtem úgy beletenni az erőt, mintha versenyen lennék. Innen már unikornisnak éreztem magam.
Egyszer-egyszer megpillantottam az emelkedőkön felfelé kaptatva az első női futót, de a lejtőkön úgy eltűnt, hogy a nyomába se érhettem. Fokozatosan mégis közelítettem hozzá.
A verseny extra poénja a keretsztori. Ha szereted a gyalog galoppot, ez a te versenyed! A táv első felében apácák engednek átfutni a kolostor romjainál, majd a vége felé, amikor már megmásztál sok dombot, hulla fáradtan, fejedet lógatva, hosszan lépcsőzöl fel a várba, a lépcső tetején egyszer csak megjelenik egy fekete alak. Ott kicsit felébredtem. Nem semmi, hogy mennyi munkát beletesznek itt az önkéntesek, hogy legyen egy kalandos versenyed.
A harmadik, egyben utolsó frissítőponton beértem az első lányt. Úgyhogy a helyzetet kihasználva, felkaptam pár sós ropit, egy balaton szeletet és húztam tovább. A pályán töltött harmadik óra és sok folyékony gél után nagyon vágytam szilárd ételre. Hiba volt, hogy ilyen hosszú távra nem készültem se gumicukorral, se semmi rághatóval. Úgyhogy az a Balatonszelet életmentő volt. Hamarosan, nem messze előttem megláttam Marcit. Igazán jó fej volt. Hátrafordult, kiabált, nekem hogy nagyon jól jövök, hogy már lehagytam az addigi első lányt, de aztán visszafordult és könyörtelenül kapargatta magát előre, fel az emelkedőn a sétapálcájával. Úgy könnyű – gondoltam. Ez segített, hogy ismét felszívjam magam és utolérjem a felfelén. Lassan, de sikerült is.
Innen már az utolsó 6 kilométert együtt, – hol csendesebben, hol ő hangosabban küzdve – futottunk együtt végig a célig. Volt egy különleges hangulata a barátommal együtt futásnak, mert akkoriban keveset edzettünk együtt. Mindkettőnknek jól jött a támogatás, hogy tartsuk a tempót a végéig. Jó volt megérkezni.
A verseny egyik fejlesztésre javasolt eleme, hogy nem chipes időmérés van minden ponton, így nem pontosan kalkulálható a versenyzők célba érkezése. Így történt, hogy első női befutóként nem a célszalagot áttépve futottam be, mert nem tudták, mikorra kell kifesztíeni. Mikor beértünk, nagyon örültek nekünk, de megkértek, hogy fáradjak már vissza pár métert, kifeszítették a célszalagot és átfutottam rajta. Így is nagyon örültem neki, mert ilyenben még nem volt részem.
Pro tipp: ha verseny után tusolni akarsz, foglalj szállást az utca túloldalán lévő vendégházak egyikében! Vagy megoldod az utcán a kék kútnál, mint Marci.
A pálya csodálatos útvonalakon visz. Vannak jól futható hosszú sík szakaszok, sok hosszú combos hosszú meredek emelkedők, a hozzá tartozó hosszú lejtőkkel. Csodás kilátások, különleges helyeken futás a bánya romoknál. A szalagozás mindenhol hibátlan volt és az útvonal irányítók is profi segítség voltak.
Ennél a versenynél lehet kifogás, hogy messze van, de ez elég gyenge kifogásnak. Amit itt kapsz élményben, találkozásokban, azért megéri utazni! Szerezz be jó útitársakat és gyere! A Szádvár Trail-t idén október 25-én rendezi az Edelényi Futók Egyesülete.
Szabó Vivien
A szerző a Terepfutás.hu 2024-es cikkezője. További kalandjairól a Szabó Vivien – Athlete & Coach oldalon olvashattok.