0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.

Peaks of Börzsöny, ahogy Vasák Benedek látta

Peaks of Börzsöny, ahogy Vasák Benedek látta

CÍMLAPFOTÓ: A Korom-bérc és az Inócok a Zálog-bércről

 

Ha a Terepfutó Köztársaságban lenne népszavazás, akkor erre a kihívásra, és erre az írásra is már sokkal korábban sor került volna. Mert szép-szép, hogy a Peaks of Hungary sorozat elutaztat minket a Gerecsébe, a Pilisbe, a Visegrádi- vagy a Budai-hegységbe, esetleg a Vértesbe, de azért valójában mindenki arra várt, hogy mikor megyünk már a Börzsönybe.

 

Peaks Gazdaságos

Mert hát az első Peaks, a Mátra óta ez az első hegység, ahol tényleg rengeteg jelöletlen csúcs van, zömükről nagyszerű kilátással, embert próbáló kaptatókkal, meredeken leszakadó bércekkel és megfelelően vad erdővel (na, ez utóbbiról majd később). Én külön nagyon boldog voltam, amikor kiderült, hogy mely csúcsok alkotják a kihívást, hiszen lényegében mindegyik a Nyugati-Börzsönyben (vagy, kekeckedőknek: a Magas-Börzsöny nyugati felén) van. Errefelé pedig ritkán járok, hiszen ha választani lehet, akkor persze Nagybörzsöny vagy Kemence helyett inkább a Budapestről sokkal könnyebben elérhető Királyrétet vagy Diósjenőt választom kiindulópontnak.

 

Lehullt tehát a lepel a csúcsokról, ahogy az már megszokott rítus a Peaks sorozatnál, és szintén szokás szerint kiderült a két kötelező szakasz is. Az egyiket valószínűleg nem kell bemutatni: a Hegyes-hegy-orom klasszikus edzőterep, ha valaki szintet akar gyűjteni, magától értetődően nyúl ehhez a küzdős, 30%-os nyugati kaptatóhoz. A másik pedig, egy nyúlfarknyi kis jelzetlen ösvény, amely a titokzatos Zálog-bércre vezet ki.

A Peaks of Börzsöny abból a szempontból meglepetés, hogy maguk a csúcsok (a Száraz-fa-bérc, a Kis-Pogány-hegy, a Kis-Inóc meg az egyik legviccesebb nevű hazai hegy, az Aprólépések) váratlanul közel vannak egymáshoz, így ezt a kihívást lehet az eddigiek közül a legrövidebb távon megoldani. Igazi Peaks Gazdaságos, ha kicsit figyel az ember, húsz kilométer alatt megússza. Nem úgy a szintet: nehéz ezer méter alatt kihozni a szintemelkedést, úgyhogy a viszonylag rövid táv nem jelent viszonylag gyors pályát. Ugyanis a csúcsok mindegyike a Magas-Börzsöny nyugati részén, a Nagybörzsönybe lekanyargó két patakvölgy bonyolult víz- és domborzatrendszerében, az egykori nyugati kalderaperem széterodált, kaotikus háromszögében helyezkedik el (illetve a Kis-Inóc magát a főgerincet zárja dél felé).

Végtelen hullámzás: a Kovács-patak völgye

 

Végtelen hullámzás

De éppen ez adja különlegességét: bárhová mész, a bükkösökkel borított vulkáni kúpok végtelen hullámzását látod, szinte körbeölel a hegység, egyetlen hatalmas andezit-útvesztő az egész. Ilyet nem látsz a Mátra egyértelműen megrajzolt S-formájú főgerincén, a Visegrádi-hegység jóval alacsonyabb, háziasítottab dombjai közt (pedig helyenként az is elég vad) – egész a Zemplénig kell menni, hogy hasonlóval találkozz.

 

És az egészet masszívan uralja kelet felől a Magas-Börzsöny erőteljes tömbje, a Nagy-Hideg-hegy–Korom-bérc-vonulat, ott távolabb, a Fekete-patak völgyén túl, északkeletre meg a Magosfa–Csóványos-gerinc… Szóval lehet itt futni rövidet, de azért készülj arra, hogy a legrövidebb szaladás is monumentálisnak tűnik.

A Nagy-Hideg-hegy a Zálog-bércről

 

A dologban az az érdekes, hogy ezt a részt tulajdonképpen nagyon könnyű elérni szinte bárhonnan. Kiindulópontnak éppúgy választhatod Kóspallagot (felautózva mondjuk a kisinóci turistaházig), mint Királyrétet (itt ugye régi barátunk, a Cseresznyefa-parkoló a megfejtés, és innen tényleg csak egy kiadós kapaszkodó a Kis-Inóc), ha meg Kemence felől jössz, feldobhatod a csúcskeresést egy kis Csarna-völggyel. Én most egy Nagybörzsönyi rajt mellett döntöttem, a szigorúan vett Peaks of Börzsönyöm Kóspallagon ért véget, de kihasználva, hogy a rém nagyvonalú szintidő miatt (6 óra) lényegében bármilyen tempó belefér, én folytattam az utam le, Törökmezőn, a Hegyes-tetőn és a Remete-barlangon keresztül Nagymarosra.

 

Előjáték nélkül

Nagybörzsönyből indultam tehát, kora reggel ragyogó futóidőnek ígérkezett, de a ragyogó időből a Hosszú-völgy sötétlő mélyén nem lehetett érzékelni semmit – szokás szerint marha hideg volt itt. Na, nem sokáig – gondoltam magamban, hiszen rövid kocogás után már jön is a Hegyes-hegy-orom, a finom eleganciával a gerincére illesztett sárga háromszöggel.

 

Itt valahogy mindig úgy mutatkozik be a Börzsöny, mint amikor egy fogadáson a bárpultnál meglátod életed nőjét, aki még meg sem itta az első Martiniját, azonnal rád veti magát. Előjáték nélküli, durva hardcore, rohadtul fáj, de közben azért marha jól esik. Nem tudok mást gondolni erről a kaptatóról, egy kilométer távon belül háromszáz méter szint, szépen liftezel felfelé ezen a fura hegyoldalon, körülötted fokozatosan jobbra-balra nyílik ki a két völgy, és pont még mielőtt összeesnél a teljes oxigénhiánytól, egyszer csak ott vagy a tetején, egyenesen beleszaladsz a keleten felkelő Nap sugaraiba, ott találod magad a Börzsöny egyik legszuperebb, finoman hullámzó, barátságosan kanyargó single trackjén.

A Száraz-fa-bérc felé

 

Innen már csak pár lépés a Száraz-fa-bérc ritkás, egykorú bükkösben bujkáló csúcsköve, majd a Zálog-bérc kötelező szakasza. A kopasz, sziklás, délkeletre nyíló gerinc nyáron marha forró szokott lenni, most azonban tökéletes az idő, kinyílik előttem utam vége, balra fenn a Nagy-Hideg-hegy innen egész monumentálisnak ható orma, pont az orrom előtt a Kis-Inóc összetéveszthetetlen púpja, és lent a völgyben Kóspallag.

 

Érdekes módon ezen a részen állati jól futható edészeti traktorutak kacskaringóznak, nyoma sincs a Magas-Börzsönyben megszokott, a kaotikus bordákon elegánsan átszintező single trackeknek. A kötelező szakaszon még egy profin összeeszkábált sótartóba is belefutok, instant kihíváshoz instant frissítőpont, kösz a sópótlást, Csanya, gondolom magamban, aztán jön a kacskaringózás a klasszikus, jól ismert börzsönyi mélyvölgyekben, át a Kis-Pogány-hegyre.

Instant sópótlás

 

Fokozottan védett

Itt meg kell állnom egy pillanatra, mert itt érkezünk el a Peaks of Börzsöny legfontosabb üzenetéhez. A kiíráshoz ugyanis ezúttal nemcsak csúcsok és kötelező szakaszok tartoznak, hanem egy terepfutók számára nemigen megszokott jelenség is: a tiltott terület. Így utólag elmondhatom, nagyon aggódtam, amikor megtudtam, hogy a következő Peaks a Börzsönyben lesz, ugyanis a hegység tekintélyes része, különösen az északi és központi részeken fokozottan védett minősítésű. Az ilyen területeken természetvédelmi okok miatt (ezek jellemzően érzékeny állati és növényi élőhelyeket jelentenek) nem szabad letérni a jelzett utakról, és ez így van jól, ezen nincs mit vitatkozni.

 

Nem kell különösebben ecsetelni, hogy egy kihívás, amelynek pont a jelzett útról letérés a lényege, milyen kockázatot jelenthet fokozottan védett területen. És azt is el kell ismerni, hogy terepfutó-körökben fájóan kevés figyelem esik trackrajzolás közben erre a kérdésre. A boldog kovidmentes időkben, amikor még voltak versenyek, ez nem jelentett akkora problémát, hiszen a szervezők eleve nem kaptak engedélyt ilyen területen átvezető útvonalra. Viszont most, amikor mi futók a kalandvágyunkat versenyek helyett különleges helyekkel, instantokkal próbáljuk kielégíteni, illetve hát olyan helyekre menekülünk az erdőre rázúduló tömeg elől, ahová egyébként nem lehetne menni – szóval ilyenkor fokozott a felelősségünk.

 

(A Peaks of Pilisnél is volt egyébként két pont, a Vaskapu-hegy és az Üstök-hegy, amelyek elméletileg nem lehettek volna ott. De az decemberben volt, ott még ki lehetett mozogni a dolgot azzal, hogy vegetációs időszakon kívül vagyunk, élőhelyet igazából nem zavarunk. De most, áprilisban, a vegetációs időszak kezdetén talán a legérzékenyebbek ezek a területek.)

 

Éppen ezért dobbant hatalmasat a szívem, amikor a Peaks of Börzsöny AllTrails linkjére kattintva látványos piros körvonalt jelölte a Nagy-Pogány-hegy fokozottan védett területének határát, és Csanya még rá is tett egy lapáttal: nem egyszerűen jelölt, hanem figyelmeztetett is. A területen átvágás egyenlő a diszkvalifikációval.

Sárkány őrzi az Aprólépéseket

 

Sokfélék vagyunk mi terepfutók, sokféle motivációval: van, aki a helyezésért hajt, van, aki a szintidőn belüli teljesítésért. Akad, aki magányosan szeret futni, és van, aki kizárólag társaságban. Van, aki él-hal a versenyhangulatért, és akad, aki ki nem állhatja. Léteznek, akik a combtépő emelkedőket kedvelik és a térdszaggató lejtőket, mások a lankásan kacskaringózó ösvényeket. Kinek a sár, kinek a por. De azt hiszem, két dolog közös mindannyiunkban: a terepfutásban a szabadságot és a természetet szeretjük. Sajnos van, amikor ez a kettő ellentmond egymásnak, a természetetet csak  szabadságunk rovására szerethetjük/tisztelhetjük – és a fokozottan védett területek sajnos az általunk olyannyira imádott szabadságunk korlátozását jelentik az általunk olyannyira imádott természet érdekében.

 

Én ezért tartottam állati fontosnak és jelentőségteljesnek Csanya döntését arról, hogy nem fogad el a Nagy-Pogány-hegyen átmenő tracket.

 

Aprólépések

Annál is inkább, mivel innen, a két Pogány-hegy közti nyeregből nagyon hívogató volt az a jelzetlen gerincút, át, a Börzsöny legviccesebb nevű kis csúcsára, az Aprólépésekre. Ez az, amit egyébként a Cartographia térképe teljesen máshova helyez, mint az OSM-alapú digitális cuccok, az innen pár száz méterre lévő kék négyzetre, amelyen 1969-ig üzemelt az egykori Kammerhof kisvasút (és azt hiszem, az Aprólépések is a vasút csúcsfordító-sorozatáról kapta a nevét).

 

Vicces, ahogy egy népszokás megszületik: az Aprólépéseken nyilván évekig alig járt valaki (pedig csodás a kilátás a Magosfa–Csóványos-vonulatra), most mégis egy frissnek tűnő kőhalmot találok itt. Szinte ösztönösen én is rakok egy andezitdarabot a rakásra, és már csak otthon olvasom Bokodi-Oláh Gergelynél, hogy a rakást ő kezdte meg az előző nap. Lehet, hogy a kihívás végén arra sétálok majd, hogy megnézzem, mekkorára nőtt.

Aprólépések csúcshalom

 

Hogyha már egész idáig ott magasodott előttem a Nagy-Hideg-hegy-gerinc, akkor már arra folytattam az utat. A turistaházat most kihagytam, a Gács-nyeregnél jobbra indultam, a Korom-bérc fel. Idáig 16 kilométeren összeszedtem 900 méter szintet, és igencsak vonzott a csodálatos, hóvirágos, keltikés, mézillatú gerinc. Lelkesen szaladtam végig rajta, egészen a Nagy-Inócig, és előre örültem, hogy milyen gyorsan leérek majd az utolsó pontig, a Kis-Inócig, amikor…

 

Amikor eljött az igazi apró lépések ideje. Van az a jelzetlen ösvény, ami olyan hívogatóan ereszkedik alá a Luczenbacher út kék jelzésétől a Nagy-Inóc alatt egész az Inóci-nyeregig. Az itthoni steril tereplaborban szépen rá is terveztem a tracket a Locusban, az órám boldogan bele is vitt a tutiba…

 

Extra Peak: a Korom-bérc

 

Nos, ha van valami értelme ennek a beszámolónak, az az, hogy óva intsek mindenkit ettől a szakasztól. A 2014-es jégkár (talán emlékeztek, amikor az ónos eső ráfagyot a fákra és hektárok százain szakadtak le derékvastagságú ágak és törtek ki a fák) kegyetlen pusztítást végzett ezen a környéken is, kilométer hosszan keresztbe dőlt fák – de nem csak úgy néhány, hanem szinte méterenként, a rég felhagyott útból kifordultak a kövek. Konkrétan járhatatlan.

 

Aztán persze csak itthon, utólag vettem észre, hogy az AllTrails meg a Komoot térképe is világosan jelzi az út járhatatlanságát, sőt, egy bizonyos nagyításnál még a Locusos OSM-en is feltűnik a figyelmeztetés bolhabetűkkel… Kerüljétek tehát ezt az útvonalat, nekem itt húsz perc volt egy kilométer, de nem is a lassúság volt fárasztó, hanem az a bokatörő ösvény, a mászkálás a fákon, a végén még egy decens szedres is befigyelt. Jobb alternatíva megcserélni a sorrendet, a Kis-Pogány-hegyről a Bánya-patak vagy a Kovács-patak völgyén felkapaszkodni az Aprólépésekhez, és onnan vissza a Zálog-bércre, meredeken le a Kollár-völgybe és a sárga kereszten felkapaszkodni a Kis-Inóchoz.

 

Az Inóci-nyeregben tulajdonképpen véget ér a kihívás. Ha autóval jöttem volna, innen gyorsan vissza lehet kocogni Nagybörzsönybe, de Királyrét vagy Kóspallag sincs messze. Én ez utóbbit választottam, mert rám még várt egy hosszú kocogás le Nagymarosra. Kóspallagig pont 21 kilométer volt a Peaks of Börzsöny, pont 1000 méter szinttel, de nagybörzsönyi vagy királyréti rajt/céllal is körülbelül ennyi jön ki. Megtoldhatod még már méterrel, ha felmész a Nagy-Hideg-hegyre bablevesezni, az igazán komoly arcok meg nagyjából úgy csinálják, hogy Kemencéről felszaladnak a Holló-kő–Vár-bérc-gerincen, lenyomják a csúcsokat, és visszamennek a Csóványos–Magosfa–Miklós-tető-útvonalon.

 

Összességében a Peaks of Börzsöny kevesebb horrort tartogat, mint azt az ember gondolná. Szép, jól futható, kényelmes és csodaszép szakaszok váltakoznak egy-két durvább résszek, mint például a Hegyes-hegy-orom, de ha visszafelé (tehát lefelé) csinálod az itteni kötelezőt, akkor szinte nem is érted, hogy hogyan gyűlt össze az egy kilométer szintemelkedés. Látványos belépő a Börzsöny kevéssé ismert részébe, még azoknak is mutat újat, akik már sokszor jártak itt, azoknak meg, akik először – azoknak biztos szerelem első látásra.

Kép és szöveg: Vasák Benedek

A szerző a Terepfutás.hu cikkezője. További írásait Kiazmus.hu oldalon olvashatjátok.