0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.

Peaks of Pilis by Vasák Benedek

Peaks of Pilis by Vasák Benedek

Négy csúcs, a Pilis és a Visegrádi-hegység több száz csúcsából kiválasztva. Egymáshoz viszonylag közel, de azért ahhoz elég messze, hogy egy “hétvégi hosszút” fel lehessen fűzni rájuk. Mindegyik “valami ismert” közvetlen közelében van, de önmagában egyik sem ismert. A Pilis és a Visegrádi-hegység új arca: nagyjából ez a Peaks of Pilis, a terepfutas.hu új, december végéig teljesíthető kihívása. És annyit elmondhatok: végtelenül szórakoztató.

 

Pilisi csúcsok

Budapesti terepfutóként, hamincéves teljesítménytúrázói múlttal az ember hajlamos az önteltségre, és időnként arra gondolni, hogy különösebben nagy meglepetés már nem érheti “házi hegyeiben”. Na, a Peaks of Pilis bebizonyította, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Amikor két héttel ezelőtt a terepfutás.hu apukája, Csanya kitett egy tracket, és felsorolt kilenc csúcsot, hogy azokból lehet megtippelni a PoP négy pontját, három teljesen egyértelmű volt. Már az előző pontérintős játék, a Peaks of Mátra is nyilvánvalóvá tette, hogy elsősorban viszonylag keveset járt, de a maguk módján látványos, érdekes helyeket kell keresni, ismert pontok környékén. A felsorolásból adta magát a Vaskapu-hegy, a Jász-hegy-üstöke, meg minden pilisi terepfutó kedvence, a Nagy-Szoplák. A negyediket eltévesztettem, én az Árpád-várra gondoltam, pedig… Na, erről a “pedigről” egy kicsit később.

Egyszóval Peaks of Pilis olyan futás, amely négy csúcsot érint. Szándékosan kerülöm a “verseny”, a “kör” és hasonló kifejezéseket. Mivel útvonal-megkötés nincs, igazából verseny sincs, és kör sincs, csak egy rendkívül nagyvonalúra hagyott szintidő (6 óra), amely, ha jól értem, nem is a teljes útvonalra, hanem az első és az utolsó csúcs érintése között eltelt időre vonatkozik.

 

Az útvonal

Én például nagyon spórolósra vettem az útvonalat: Pilisszentkeresztről indultam és Dömösre érkeztem. (Tehát az én csúcssorrendem a Vaskapu-hegy > Nagy-Szoplák > Jász-hegy-üstöke > Üstök-hegy volt.) Ennek elsősorban az volt az oka, hogy 1) ez a legrövidebb útvonal, amellyel teljesíteni lehet a csúcsokat, és hát kinek van kedve sokat futni; 2) ezen az útvonalon van a legkevesebb szint, és hát kinek van kedve sokat mászni.

Azért indultam a legrövidebb, legkevesebb szintet tartalmazó úton, mert a teljesítéskor még nem volt nyilvános a szintidő, ezért fogalmam sem volt, hogy mennyi idő alatt kell majd  összerántani a futást. Persze sejtettem, hogy nem gyilkos futórobotokra méretezik majd a szintidőt, és – fura véletlen – aznap este már kiderült, hogy 6 óra alatt kell teljesíteni. Ami ezen az útvonalon lényegében egy közepes tempójú kirándulást jelent, amelybe még egy laza piknik is belefér.

Ha szükséged van a trackre, akkor innen letöltheted!

Alapvetően egy hozzám hasonlóan közepes képességű futó ezt az utat 3 és 4 óra között teszi meg, beleértve a tájékozódást meg a téblábolást a csúcsok körüli susnyásban. Én a teljes útvonalon kb. 15 percet töltöttem tájékozódással, ami egy szalagozott, jelzett versenyhez, vagy egy kizárólag jezésen vezetett instant trailhez képest sok, de egy tájékozódási versenynél vagy geocatchingelésnél azért jóval kevesebb.

 

Alternatívák

Persze a legrövidebb-legkevesebb szintes úthoz az is kell, hogy ne autóval indulj útnak. A Peaks of Pilis azért számtalan lehetőséget kínál a kört futóknak is: a klasszikus megoldás Dobogókőről indulni, hiszen a csúcsok szinte teljesen körbeveszik a Pilis szívcsakráját. Ott van Dömös, ezt a részt a Prédikálószék miatt nyilván sokan jól ismerik. Szintén kézenfekvő a Kétbükkfa-nyereg, ezen a helyen lényegében mindegyik útvonal-variáció átmegy.

Akik meg nem kört akarnak futni, hanem helyette a Volánbusz páratlan szolgáltatásait szeretnék használni (Dömös és Budapest között például USB-töltővel felszerelt sárga Volvók járnak, csak mondom!), azok szintén indulhatnak Dömösről (készüljenek egy brutális nyitó emelkedőre), de az sem bánja meg, aki Pilisszentlászlóról rajtol. A Tövises-hegy‒Nyesett-bérc piros keresztje finoman emelkedő, remekül futható, csodaszép gerincút, ha pedig itt zársz, akkor megjutalmazhatod magad egy tök normális ebéddel a környék klasszikus helyén, a Kis Rigóban.

Egyszóval rengeteg módon teljesíthető a Peaks of Pilis. Az én legrövidebb verzióm 25 kilométeres, kb. 1000 m szintes megoldás volt, a pilisszentlászlói valamivel hosszabb, 28 kilométer lehet. A körtrackeket Dobogókőről vagy a Kétbükkfa-nyeregből nemigen lehet megúszni 30 kili alatt, a falvakból rajtoló körutak 32-35 kilométeresek lehetnek.

 

Szőrszálhasogatóknak

Igen, bele lehet kötni abba, hogy miért hívják ezt a trailt Peaks of Pilisnek, amikor szigorúan véve csak két csúcs van a Pilisben, a másik kettő a Visegrádi-hegységben. Régen én is nagyon kényes voltam a megkülönböztetésre, hiszen a két hegység ég és föld. Más geológiai-földrajzi egységhez tartoznak, a botanikusok is teljesen elkülönítik őket. Mostanában azért sokkal megengedőbb vagyok, mert tényleg nagyon nehéz elhinni, hogy a földtani határ nem a Dunakanyar látványos folyóvölgye, hanem az kis völgyecske az Esztergom-Pilisszentkereszt-Pomáz vonalon.

De annál izgalmasabb, amikor az ember a Pilisről lefut a Kétbükkkfa-nyeregbe, amelynek egyik oldala még kétszázmillió éves, hófehér mészkő, a másik oldala 15 millió éves szürkészöld andezit, és jóformán egyetlen lépéssel átugrik kétszázmillió évet és teljes földtörténeti korszakokat. Egész más világ ez itt valóban, a Pilis napsütötte, kakukkfű illatú mészkőgyepeit, szikrázó sasbérceit, áttetszően derengő bükköseit felváltja az észak felé leszakadó, sötétlő kalderaperem, az erodált hegyoldalak göcsörtös tölgyesei, a szaggatott, meredek gerincek csipkésre tépett sziklatarajai…

Tépett sziklataraj, az Üstök-hegy gerince

 

De igazából mindegy is, hogy Pilis-e vagy Visegrádi-hegység. Az a fantasztikus, hogy ilyen kis területen ennyire változatos természeti világ tárul elénk, és a Peaks of Pilis legnagyobb erénye, hogy nekünk, terepfutóknak is megmutatja ezt az elképesztő változatosságot. És még ennél is nagyobb erénye, hogy azoknak is mutathat újat, akik esetleg már azt gondolják, hogy unalomig ismerik ezt a tájat.

 

Meglepetés

Az elején még én is azt gondoltam. A pomázi buszon nagyjából összeraktam a tracket, fejben felrajzoltam a Vaskapu-szurdok meredek letörését, aztán a Pilis-hát egykori katonai műútját, a Nagy-Szoplákról a Kétbükkfa-nyeregbe vezető ereszkedést, majd az egész hegység talán leggyakrabban járt útját, a Dobogókőre vezető zöld keresztet…

A Vaskapunál viszonylag sokat jártam, itt nem volt nehéz megtalálni a völgybe felvezető ösvényt. Balra fent a Vaskapu különleges, kettős íve… a ráérős romantika-kedvelőknek mindenképp javaslom, hogy menjenek fel oda, mert Magyarország egyik legjobb helye. Én maradtam a szurdokban, mert fent a gerincen sokat jártam, és kíváncsi voltam, hogy milyen itt lent. Hát, csak javasolni tudom, hogy mindenki menjen a gerincen, ott sokkal jobb az út, itt meg máris elakadtam a ki-bedőlt fákkal tarkított, futhatatlan völgyben.

Fenn, a Pilis fennsíkszerű hegyhátán az út egyenesen beleszalad egy kis mezőbe, magaslessel a végén – itt egyértelmű a helyzet, a mező jobb kézre eső sarkában indul egy szekérút, az vezet a Vaskapu-hegyhez. A gerincen jellegzetes farakás, eltéveszthetetlen, innen már csak ötven méter a klasszikus, betonelemekből összerótt szintezési alappont.

A Vaskapu-hegy

 

Vissza a mezőre, majd az azon keresztül vezető úton ki az egykori légvédelmi bázisról a Kétbükkfa-nyeregbe ereszkedő aszfaltútra. Az aszfaltút kanyarjában van egy kis kavarás, aki ritkán jár erre, könnyen összezavarodik: a zöld jelzés ugyanis nem jön ki az útig, pár métert be kell menni balra az erdőbe, hogy megtaláld. Aztán le kell térni a zöldről, majd kavarhatsz a susnyásban a Nagy-Szoplák fiatal bükkösben lapuló lapos csúcsáig. Ha nem akarsz sokat kavarni, fuss egészen a Szent Özséb-barlang jellegzetes házikójáig, ott nyílegyenesen fel a barlang fölé, és hopp,már ott is vagy a nemzetiszín szalaggal átkötött csúcskőnél.

A Nagy-Szoplák

 

Innen rohamtempó a Kétbükkfa-nyereg, majd az eltéveszthetetlen zöld kereszt, amely a műút mellett visz fel Dobogókőre. Jól futható, laza öröm-rész, használd ki, mert a Rezső-kilátó után a sárga jelzés gonosz, avar alatt megbúvó, bokatörő kis kövekkel bünteti a tempózni akaró futót. Leszökdécselsz a műút kanyarjáig, és hopp… már ott is van jobb kéz felé a Jász-hegy-üstökének meredek oldalú, éles gerince.

A Jász-hegy-üstöke

 

Az én trackverzióm innentől jó időre kényelmesre és egyértelműre vált: végtelen tempófutás a Dobogókő északi oldalában kanyargó, közel szintező erdészeti úton, el a sifelvonó alja mellett, egészen a Király-kúti-nyeregig. Itt többfelé lehet menni: a visszafogott törvénytisztelők továbbmehetnek a piros háromszögig, amely gyönyörű gerincúttal jutalmazza a kerülőt választókat.

A gonosz tilosban járók pedig neki indulhatnak a Keserű-hegy masszív déli emelkedőjének. Fontos, hogy ez az útvonal (de egyébként a Vaskapu-hegy és a Nagy-Szoplák is) szigorúan védett nemzeti parki területen halad, tehát itt alapvetően nem lenne szabad letérni a jelzett utakról. Ennek megfelelően érdemes szerényen, és az élővilágot a lehető legkevésbé háborítva haladni. Ilyenkor november-decemberben ez nem különösebb probléma, de tavasszal-nyáron, költéskor-elléskor érdemes kerülni ezt a vidéket.

Az út jóformán nyílegyenesen vezet bele a Prédikálószékbe. Óhh, voltam én már itt egyedül, gyerekkel, terhes anyával, kutyával, futva, túrázva, aludtam a kilátóban, sütöttem pillecukrot, szóval ha harmincszor nem voltam, akkor egyszer sem. És mégis, a Peaks of Pilis képes újat mutatni: ugyanis egyszer sem jutott eszembe, hogy lesétáljak a pár méterrel odébb és lejjebb lévő Üstök-hegyre.

Ha valami a PoP nagy erénye, akkor az az Üstök-hegy beemelése a pilisi terepfutó-kánonba. Csodálatos, jelzetlen single track indul közvetlenül a Prédikálószék alól, gyönyörű és vadregényes északnyugati bordán fut le, pengeéles gerincen egyensúlyoz… Ha hó van itt, és mínusz öt, akkor bizonyosan elkél a macska. Az ösvény kifut egy völgyből felhúzódó, tölgyekkel tarkított tisztásra, ennek a közepén van a fűben decensen meghúzódó csúcskő.

Az Üstök-hegy csúcsköve

 

És vége is, megvan a négy csúcs. Innen sokfelé veheted az irányt, balra elszintezhetsz a Vadálló-kövek tetejéhez, egyenesen tovább egy valószínűleg embertelen, úttalan-utas ereszkedésben lesz részed a Malom-völgybe, aminek a végében nyilván nincs köszönet. Én a legkézenfekvőbb megoldást választottam, a jobb oldali, északkeleti bordán vezető ösvényen futottam tovább – és nem bántam meg.

A Visegrádi-hegység egyik legszebb útvonala ez a nemrég felfestett piros keresztre levezető elegáns gerinc, legalább akkora klasszikus lehetne belőle, mint a Spartacus-ösvényből. (Az is titkos, kevesek által járt ösvényként indult, aztán tulajdonképpen a turisták nyomására festették fel.) Tulajdonképpen nagy kár, bár természetvédelmi szempontból érthető, hogy a piros keresztet az erdészeti szerpentinen vezették el, és nem ezen a lenyűgöző, nagyvonalú és látványos gerincen.

Hihetetlen élmény volt életemben először végigfutni az Üstök-hegyen és az arról levezető bordán. Áldottam az eszemet, hogy úgy terveztem meg a tracket, hogy ez a repülős, skyrun-szerű örömfutás maradt a végére. Az ösvény pont a csodás Kecskehát-rétnél szalad bele a jelzésbe, innen meg már kényelmes tempófutás végig Dömösig.

 

Felszerelés

Hatórás szintidőbe persze minden belefér, de mivel a PoP-t csak decemberben lehet teljesíteni, három dolgot mindenképp vigyél magaddal: futóórát, telefont, lehetőleg Locus Próval (vagy valami hasonló navigációs cuccal) és powerbanket, mert ha kifogsz egy kicsit havas mínusz ötöt, akkor az út vége felé már nemcsak a távval, hanem a pirosba hajló töltésszint-jelzővel is küzdhetsz.

Ha menő órád van, persze nem kell aggódnod a teló miatt, de a gyenge navigációs képességű-kijelzőjű órák mellé mindenképp kell egy térkép vagy telefon, főleg ha nincs helyismereted. Különösen a két pilisi csúcs megtalálásához kell némi navi skill, a Jász-hegy-üstöke meg az Üstök-hegy egyértelmű gerinceken van.

Én a jól megszokott Suunto Traverse – Redmi Note 6 kettősömmel indultam útnak, és a Redmi, szinte folyamatos fotózás és navigálás, tehát végig nyitott kijelző, ütközésig tekert GPS mellett, mínusz egy fokban három óra alatt 70%-ot merült.

A Vaskapu-völgyben ilyen az ösvény

 

És még egy fontos dolog: bár az útvonal “csak itt”, házi hegyeinkben tekereg, és egyszer, a Nagy-Szoplákon megy 700 méter fölé, ne feledd, hogy gyakran kell letérned a jelzett útról, és decemberben teljesítesz. Lederesedett, lefagyott vadcsapások, a Jász-hegy és az Üstök-hegy oldalában komolyabb lejtők várnak, és ha rájuk esik pár centi hó, semmi sem állít meg az aljukig. Szóval egy jó cipő elkél a túrára, és ha kora hajnalban indulsz, egy macska sem biztos, hogy árt, legalábbis ha tényleg futni akarsz, és nem a hegyoldalban nyaklani-nyekleni.

De ha mindez megvan, az utóbbi idők egyik legjobb terepmókájában lehet részed, egy gyönyörű, nagyvonalú, változatos, vadregényes és jókora meglepetésekkel kecsegtető trailen.

Vasák Benedek