Rókás kör beszámoló by Vasák Benedek
Ha tippelnem kellene, hogy a magyar természészetjárásban és terepfutásban mi volt az utóbbi öt-tíz év legfontosabb jelensége, akkor a kéktúra megújulása mellett az instant túrák-trailek gyors elterjedését mondanám. Persze a kettő szorosan összefügg, hiszen mi más lenne a kéktúra is, mint egy óriási instant trail, nem véletlenül lesz 2019 egyik legizgalmasabb kalandja Gyurkó Péter Kék Álma.
Szegény kéktúra, a maga pöcsételős módján még elég múlt századi, még akkor is, ha a bélyegződobozokon már a sci-fi integet: a rájuk printelt QR-kódok révén akár online teljesítőpontként is szolgálhatnának – ha lenne térerő, mobilnetről nem is beszélve, mondjuk a Zemplén nagy részén.
Felteszem, most már, több mint öt évvel az első instant trail indulása után nagyjából mindenki tudja, hogy mi ez: tulajdonképpen olyan, bármikor teljesíthető útvonalról van szó, amelyen az ellenőrzőpontokat online bejelentkezések vagy GSP-trackek, vagy (A Kör esetében) magunkkal vitt nyomkövető helyettesítik.
Kis instratrailológia
Szinte napra pontosan öt éve 2014. január 11-én indult az első hazai nyilvános e-trail, a híres VérKör: 77 kilométer a Vértesben. Azért írom, hogy nyilvános, mert valamivel korábban indult egy kvalifikációhoz kötött brutáltrail, a híres, százötven kilométeres Börzsönyi Kör– tulajdonképpen ez az első modern magyarországi instant trail.
Azóta elképesztően népszerűek lettek ezek az utak, többek között azért is, mert az utóbbi időben nem csak futóufók számára készültek. Rengetegnek közülük elkészült a domesztikált verziója: a 100 kilométeres VérCse és a 77 kilométeres VérKör tervezői készítettek 2018-ban egy barátságos vértesi terepmaratont Sunset trail néven, ugyanebben az évben a 63 kilométeres Medvéskörnek elkészült a 27 kilométeres kistesója, a Mackókör, és a szintén tavaly létrehozott Szénás körön már eleve két távon lehet indulni. A 32 kilométeres kicsi hatalmasat robbantott: fél év alatt közel annyian mentek végig rajta, mint a többi instant trailen összesen.
Ha engem kérdeznek, biztosnak tartom, hogy 2019 az instant trailek éve lesz, a természetjárásban és az e szempontból valamivel előrébb járó terepfutásban is. Akkor indulsz, amikor jólesik, mégis verseny, van szintidő, időmérés, díjazás, harcolhatsz a legjobb időért, és – mint A Kör esetében látjuk – még kvalifikáció is lehet. Ha a versenyhangulat hiányzik, akkor szervezel néhány sporttársat; ha pedig magadba fordult embergyűlölő vagy – annál jobb, repülhetsz egyedül. Szervezői oldalról meg: szinte minimális programozási ismerettel ösze lehet már ütni az alapokat, és viszonylag gyorsan el lehet érni azt a pontot, ahol már akár önfenntartó is lehet anyagilag egy instant trailt üzemeltetni. És hát ki ne szeretné megmutatni másoknak, milyen szép helyeken fut-túrázik, és milyen rafinált, esetleg gyilkos útvonalakat képes összerakni?
Új kör a Pilisben
Jóslatomat, tehát hogy 2019 az instant trailek éve lesz, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy rögtön az év második hetében, szinte a semmiből bukant elő egy újabb, rövidtávos útvonal: a Rókás kör. Az elnevezéstől első hallásra talán visszariad néhány gyengébb emésztésű terepfutó, de alapvetően arról van szó, hogy az út egy ponton a Csillaghegy fölötti Róka-hegyen vezet át. A Rókás kör létrehozója, Szolnoki János, az Ösvényjáró Facebook-oldal szerkesztője, egyébként lokálpatrióta budakalászi, ennek is köszönhető, hogy a kör nagy része a Budakalász-Üröm-Pilisborosjenő háromszögön vezet végig, talán kicsit túl sok utcai futással.
A mesés szépségű Békásmegyer a Kopasz-domb ellenőrzőpontról
Jánostól egyébként sem idegen az instant trailek világa, tavaly ő készített filmet Takács Krisztián Csipi hatodik sikeres Kör-futásáról.
Az útvonal szinte adta magát: ahogy a kis Szénás kör a Budai-hegység ikonikus helyszínein visz végig, elegánsan körbejárva Nagykovácsit, úgy a Pilis-vonulat délkeleti részén futó Rókás-kör is kulcshelyeket fűz fel egy trackre. A Róka-hegy különleges, több udvaros kőfejtőjét, a budakalászi kálváriát, az ősi (vagy „ősinek tartott”, ebbe a vitába most ne menjünk bele) Sicambria „romjait”, a Kevélyeket, Csobánka fölött a Majdán-nyerget, és visszafelé a Köves-tetőt.
János csak pár napja hirdette meg a Rókás kör indulását, és tesztelőket keresett. Azonnal jelentkeztem, hétvégi hosszúnak pont jó lesz,gondoltam, és aztán szerencsésen úgy alakult, hogy a tesztidőszak hivatalos indulását követő 13. órában el tudtam rajtolni.
A Rókás körben az a jó, hogy a tíz ellenőrzőpont közül bármelyikről el lehet rajtolni, tehát egyaránt kényelmes az észak-budaiaknak, budakalásziaknak, borosjenőieknek, csobánkaiaknak, ürömieknek – legalább nekik nem kell fölöslegesen autózgatni-buszozgatni ide-oda. Én a Róka-hegyet választottam, egyrészt azért, mert ezt a részt viszonylag jól ismerem, tehát nem tévedek el a hajnali derengésben, másrészt nagyon szeretem, hiszen rengeteget másztam itt.
A Róka-hegyi kőfejtő
Így alakult, hogy szombaton pirkadatkor (ami azért reggel hétórát jelent) fenn álltam a jeges szélben a kőfejtő peremén, elgémberedett ujjaimmal próbáltam értelmezhető módon elrajtolni a telefonom nedves képernyőjén, melyre barátságosan szitált a havas eső. Nem vagyok normális, gondoltam, ahelyett, hogy békésen Szigetköröznék, vagy ami még jobb, az egyik oldalamról a másikra fordulnék, itt szopatom magam a mínuszötben.
Műkedvelő a Rókás körön
A Rókás körnek van még egy jellegzetessége: a viszonylag szigorúan belőtt szintidő. (A szigorúságot az is jelzi, hogy nemenként eltérő szintidők vannak.) A férfi futó szintidő 3 óra 33 percre, 7:30-as tempóra, tehát 8 km/h átlagra van belőve. Nincs meghatározott útvonal, csak ellenőrzőpontok, amelyeket viszont szigorúan sorrendben kell érinteni. Van egy ajánlott track, amely 28,35 kilométeres, 667 méter szinttel. Összehasonlításul, a a szinte pontosan ugyanígy paraméterezett Mackókörön, illetve a valamivel hosszabb és kicsivel több szintet tartalmazó Szénás körön egyaránt 5 óra a szintidő. A Mackókör eddigi 41 futó teljesítőjéből 18-nak van jobb ideje 3:33-nál (tehát az indulók több mint fele kihullott volna). Ha felskálázzuk a szintidőt a Szénás körre, mondjuk legyen 4 óra, ebbe az eddigi 776 teljesítőből 229, tehát a leggyorsabb 30% fér be. A saját korábbi futásaim alapján meg, nagyo tudományosan és mély önismeretről téve tanúbizonyságot, azt gondoltam, hogy majd meglátjuk.
Az én nem túl délceg képességeimmel, műkedvelőként nagyon neccesenakár teljesíthetem is a szintidőt, ha jól kifutom magam. Persze a múlt héten láttam annyit a hegyekből, hogy tisztában legyek a hóviszonyokkal, így aztán világos lett, hogy a futóidőbe vajmi kevés esélyem van beleférni. Józanul a teljesítménytúrára neveztem.
Így utólag, nagyjából mindenkinek ezt javaslom, aki általában terepen a mezőny második felében szokott beérni. A Róka-hegyen még nem tettem le teljesen a 3:33-on belüli teljesítésről, de természetesen rögvest az első ellenőrzőpontot benéztem.
A Rókás kör ugyanis még tesztidőszakban van, nincs még rendes itiner, és nincsenek kitéve a QR-kódok sem. GPS alapon zajlik az ellenőrzés: az ember odaér egy ponthoz, frissíti a korábban megkapott URL-t a telefonján, és ha a pont 30 méteres körzetében van, akkor a rendszer elfogadja sikeres checkinnek – lehet, kérem, továbbmenni.
Rajtkor természetesen elbénáztam a navigáció beállítását, ezért lazán elszaladtam az első pont, az Ezüsthegy mellett. Csak a második pont, a budakalászi kálvária előtt vettem észre, hogy túlmentem. Fordulhattam vissza, de a szintidőm annyira ki volt centizve, hogy már most világos lett: ez a három kilométeres, nagyjából 18-20 perces hosszabbítás nem fog beférni.
Tulajdonképpen felszabadító is volt ez a hiba, mert elengedhettem a kényszeres futást. Az eredeti track például annyira ki van centizve, hogy nem megy fel a Nagy-Kevélyre, hanem elmegy alatta, a Kevély-nyereg felé szintező piros négyzeten. Ez sehogy sem fért a fejembe, hiszen ha van ennek a körnek (szó szerint és átvitt értelemben) “csúcspontja”, akkor az biztosan imádott Kevélyem – erről bővebben ebben a blogbejegyzésben írtam. Persze így száz (és ha belevesszük a Kis-Kevélyt, akkor százötven) méterrel több szint van az útban, de az élményfaktora többszörösére nő.
A Nagy-Kevély gerincén
Vicces volt a harmadik ellenőrzőponton találkozni a Bakancskoptató oldal szerkesztőjével, Gere Gergővel és társával, akik szintén tesztelni indultak. Aztán nem maradt más, mint a magányos futás-kocogás az Ezüst-Kevély alatt. Sicambriánál kicsit húzós a jelzetlen erdei ösvény, ott biztosan elkevertem volna, ha nem vezetnek az előttem, éjjel tesztelők nyomai.
Csak a Kevély-gerinc előtt jutott az eszembe, hogy éppen most van a Kevély-körözés is, nem is csalódtam. Rengetegen jöttek szembe ezen a rém mókás koncepciójú, családias teljesítménytúra-terepversenyen, olyannyira, hogy a Kevély-nyereg ellenőrzőponton a már említett Csipi rám is szólt, hogy rosszfelé megyek. “Ja, te csak úgy futsz?” – kiáltott még utánam, ahogy eltűntem a Kis-Kevélyre vezető, nyom nélküli ösvényen.
Az egész körnek ez volt a legjobb része. Eddigre már valamelyest enyhült a szél, és bár sűrű, lomha hófelhők lógtak le majdnem a hegy csúcsáig, felelmelő volt a lábszárközépig érő szűzhóban csapatni. A zúzmara fantasztikus formákban ült meg az ágakon, én meg elakadó lélegzettel csodáltam az elém táruló kilátást: a mélyben megbúvó Csobánka szépségét.
Csobánka a Kis-Kevélyről, balra a Hosszú-hegy, középen hátul a Dobogókő, jobbra az Oszoly
Összefoglalás
A visszaút a Majdán-nyeregtől nem volt ennyire izgalmas, jobbára a Kevélyek alatt Borosjenőig elvezető, végtelen hosszú erdészeti szintúton megy. Aztán keresztül Jenőn, Ürömön – ha kritikát kellene megfogalmaznom a Rókás körrel szemben, akkor az biztosan az lenne, hogy ezt az utolsó pár, kertvárosi kilométert másfelé vezetném. A Templom-földek ellenőrzőpont például kifejezetten illúzióromboló: a Jenő-Üröm út közepén, egy mobil-átjátszótorony alatt kell becsekkolni, ami – nem akarom megbántani Jánost, de – méltatlan az útvonal többi szépségéhez.
A Kis-Kevélyen
A futó-szintidőről nyilván lemondtam, 4:38 (3:51 nettó idő) lett a vége, a Strava szerint 31 kilométer, 860 méter szint. Mentségem nincs, úgy látszik, még mindig vagyonk inkább túrázó, mint terepfutó. Azért a Rókás körre biztosan visszajövök még, hó nélkül, a Nagy-Kevélyt kikerülve, mert azért az nem járja, hogy egy nem utratávú instant trailt nem tudok szintidőn belül teljesíteni.
Összességében a Rókás kör szuper helyeken vezető, izgalmas és változatos etrail. A Kevélyek fenséges vonulata kárpótol a talán kissé sok kertvárosi trappolásért. A pontok egyértelműek, a GPS track pontos, informatív, a mobilos bejelentkezések problémamentesek. Talán kicsit a dizájnon lehetne hegeszteni, mert ez a kék alapon fekete hangyabetűs megoldás nem túl futóbarát. Szép nagy fehér alapon fekete szövegek megkönnyítenék a futás közbeni, esetleg kesztyűs használatot.
Vasák Benedek
