Terepfotózás terepfutóknak
Nem egy ismerősöm van, aki amellett, hogy szeret futni, vagy kimondottan jó futó, gyakran fényképezőgépet ragad, és megörökíti azt, amit a természetben lát. Miért lehet ennyire gyakori, hogy ez a két tevékenység együtt jár, és miért lehet egy futó számára jó kiegészítő hobby a fotózás?
Sokan elsősorban a sportfotózásban érdekeltek. Itt egyértelmű a kapcsolat – benne vagy a sportközösségben, így ha van fotós vénád, hamar találhatsz lehetőséget tudásod kamatoztatására. Az így születő képek elsősorban egónkat szolgálják, a versenyzőnek ugyanis ma már épp annyira jár egy jó kép a pályáról, mint a befutóérem.
Van, akit maga a táj érdekel, nem pedig a benne sportoló ember. Ezek a képek a szemlélőre mágnesként hatnak, arra ösztönzik, menjen ki, keressen fel hasonló helyeket. Sokkal inkább nyugalmat, vagy egy adott hangulatot sugároznak, így készítésükhöz is más szemlélet szükségeltetik.
A harmadik lehetőség a kettő kombinációja. A tájban mozgó, sportoló ember összhangjából sokszor rendkívül impresszív képek születnek, amik aztán kimozdulásra inspirálhatnak másokat is. A tudás mellett talán az ilyen képek alkotásához kell a legtöbb szerencse, hiszen nem elég, hogy ideális fényviszonyok legyenek, de egy olyan mozdulatot kell elkapni, ami talán csak a másodperc törtrészéig tart.
Kép: UTH®
A közönség részéről a hatás egyértelmű: megnyugvás, inspiráció. De mi a helyzet az alkotóval?
A tájfotózás során – akár van futó az objektív előtt, akár nincs – a téma feltérképezése a kiindulópont. Ilyenkor van időd arra, amire futás közben kevésbé: jól szemügyre venni a tájat. Minden lehetséges szemszögből megvizsgálod az adott ösvényt, hegycsúcsot, és ezzel olyan részleteket figyelhetsz meg, amikre egyébként futás közben nincs időd. Struktúrákat, mintázatokat fedezhetsz fel, és ez a tudás észrevétlenül részed lesz. Később segítségedre lehet még akár abban is, hogy nehéz terepen jó helyre lépj, vagy menet közben is kiszúrd a legszebb panorámát.
Egy ilyen hegyet bámulva biztosan örökre megjegyzed a nevét. Kép: Allaga Tamás
A tájfotózás egyik fő velejárója, hogy hajnalban és este érdemes képeket készítened. Otthon, munka mellett sokan ilyenkor futnak, de egy nyaralás, edzőtábor alkalmával szinte biztos, hogy nem ekkorra időzítik a testmozgást. A kettő tehát nem hogy ütné, de remekül kiegészítheti egymást!
A jó képekhez bizony korán kell kelned, de cserébe előtted az egész nap! Kép: Allaga Tamás
A klasszikus, jó tájképek célja egy olyan természeti környezet megörökítése, ahol az ember jelenléte a lehető legkevésbé köszön vissza. Olyan helyeket keresel fel, amik – legalábbis egy jól megválasztott szögből nézve – érintetlennek tűnnek, vagy ember és természet közötti harmóniáról tanúskodnak. Ez csodás helyekre juttat el, és így egy sokakban dédelgetett vágy megélését eredményezi, másrészt személyiségfejlesztő, amennyiben építi azon képességet, hogy meg tudjuk keresni és látni egy adott téma legszebb oldalát.
Ha versenyre utazol, a megelőző napokban látogass el a pálya legszebb pontjaira. Hátadon a fényképező felszereléssel garantáltan nem fogsz rohanni, és lesz időd jól emlékezetedbe vésni az útszakaszt, no és persze megörökíteni a látványt.
Talán verseny közben átrohannál ezen a szakaszon, de egy jó kép készítésekor van időd befogadni a látványt. Kép: Allaga Tamás
A tájkép fotózás remek kikapcsolódási lehetőség, megnyugtat, eredményét pedig hazaviheted, hogy később ismét felidézhesd azokat az érzéseket, amiket a kép készítésekor átéltél.
Allaga Tamás
