Terepfutásrégészet a Suunto World Vertical Week jegyében

Terepfutásrégészet a Suunto World Vertical Week jegyében

A múlt hét folyamán, amikor szembe jött velem a Suunto Vertical Week kiírás, akkor beleült a bogár a fejembe, hogy ebből a terepfutásrégészet sem maradhat ki. Ahogy látjátok nekem sem kell a szomszédba mennem, hogy találjak magamnak testhezálló kihívást. Jó, nyilván az én kis körömnél voltak sokkalta nagyobb szabású szintgyűjtések, de mindenki abban találja meg az örömét, ami neki a legnagyobb élményt okozza. Nekem egyértelműen az, hogy őskori sáncvárakat, régészeti lelőhelyeket érintve futom körbe a hazai hegységeinket.

Ami biztos volt, hogy a célhegység a Börzsöny lesz, ha Börzsöny, akkor fel kell menni a Csóványosra, amit a legikonikusabb emelkedőjén fogom megközelíteni, a piros háromszögön át. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Az következő kis írásban 27 km-en át bemutatom Nektek, hogy milyen is volt az én Vertical Week ihlette terepfutásrégészetem. Akkor combozásra fel!

Az utunkat Kemencéről, az ifjúsági tábortól kezdjük a sárgán haladva délkeleti irányba a műúton Diósjenő irányába, majd kb. 500 m után az ösvény keletnek befordul (balra) az erdőbe. Tovább követjük a sárga jelzést és felkaptatunk a Dorottya-bércre. Ez egy kis sziklás, ligetes, enyhén mediterrán hangulatú kis rész, ahol egy magányos tölgy, már-már tiszteletparancsolóan őzi a bércet. A jelzésen tovább haladva emelkedünk fel, ahol a sárga jelzés a Tótok útján vezet tovább. Kellemes kis emelkedő ez Varjas-tető irányába. Az első 2km alatt már be is gyűjtöttünk 200 m szintemelkedést, csakhogy meglegyen a vertical alapérzés. Elérjük Varjas-tetőt 3 km-nél, innen további 1 km-t megyünk és a sárga, sárga kereszt, sárga forrás jelzések kereszteződéséhez érkezünk, ahol a varjasi pihenő is található, ami egyben az első terepfutásrégészet állomásunk is.

állomás: Varjasi-sánc

Amit tudni kell erről a helyszínről, hogy ez a legkésőbb felfedezett börzsönyi, feltételezhetően őskori sáncunk. A Duna-Ipoly Nemzeti Park egyik munkatársa fedezte fel a sáncot 2012-ben, és értesítette Nováki Gyula régészt. Ebből kifolyólag erről a sáncról tudunk a legkevesebbet, hiszen a 60-70-es években folyt nagyszabású kutatásokkor még senki nem tudott erről a helyszínről. Nem meglepő, hogy a sáncot csak ilyen későn fedezték fel, mert olyan mértékben le van kopva, hogy alig észrevehető. A sánc belső magassága alig ér el a 10-20 cm-t. Maga a sánc a pihenőtől délnyugati irányban halad szépen a hegyoldalban, egészen addig, amíg a hegyoldal szinte egy meredek leszakadássá nem válik. Nagyon halványan megfigyelhető, hogy a sánc külső aljában található volt egy árok. Ahol a hegy egyre meredekebbé válik, úgy tűnik el az árok és a sánc is. Egyértelműen csak ezen a délnyugati részen figyelhető meg sánc. Folytatása a másik irányban nem kivehető. Sajnos ásatás nélkül nem megállapítható, hogy pontosan milyen sáncrendszer található itt. Az is előfordulhat, hogy ez egy elkezdett, de be nem fejezett védvonal, de az is előfordulhat, hogy az erős eróziós folyamatok elmosták a sánc többi részét. Erre csak a szakszerű, régészeti módszerekkel feltárt és dokumentált kutatás adhat válaszokat a jövőben. Ahogy a sánc korának pontos meghatározásában is, de Nováki Gyula úgy látta a helyszíni szemlén, hogy a sánc valószínűleg őskori és egyértelműen védelmi funkciót látott el.

Délnyugati irányba húzódó Varjasi sánc. A sánc tetején állok. Ebből is látszik mennyire le van kopva.

Aki sáncfelfedezésre adja a fejét, annak azt tanácsolom, hogy ne ezzel a helyszínnel kezdje, mert nagyon nehezen vehető csak észre. Amikor az erdő kizöldül, szinte lehetetlen a nem szakavatott szemnek észrevenni. Előtte ajánlom megtekintésre pl. a Rustok-hegyet vagy Magosfán az északi sáncot. Az egyik képen, amit majd csatolok, ott konkrétan a sánc tetején állok. Látni fogjátok mennyire nem kivehető a sánc magassága.

Sajnos a terület bejárásakor ismételten szomorúan tapasztaltam, hogy az illegális fémkeresősök fosztogatják a lelőhelyet. Továbbra is szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az ilyen illegális tevekénységért 3 év szabadságvesztés is kiszabható!

Délnek fordulva folytatjuk utunkat a sárga forrásjelzésen egészen le a Kemencét Diósjenővel összekötő műútig és elindulunk Királyháza irányába. Ezen a szakaszon érdemes töltekezni, frissíteni. Királyháza előtt felkanyarodunk a piros jelzésre és a Rózsás patak mentén, olykor keresztül kanyargunk egészen addig, amíg el nem érjük az ikonikus piros háromszög jelzést, ami felvezet Pogányvárra. Szerintem nem kell senkinek bemutatnom ezt az emelkedőt. A háromszög jelzés kezdeténél 7,5 km és 440 m szint van mögöttünk és mire megérkezünk Pogányvár tetejére 11 km és 826 m lesz a lábainkban. Bevallom őszintén szeretem az ilyen típusú emelkedőket, mert ezt combizomból kell tolni, és nekem ez az erősségem (kb. az egyetlen), természetesen a saját kis szintemen. Sokszor morfondíroztam, hogy miért ilyen erősek a combizmaim. Aztán arra megállapításra jutottam, hogy a sok guggolva dokumentálás az ásatásokon és a ki-be mászás az objektumokból a ludas 😀 Na, az elmélkedést félre téve combozzunk felfelé a piros háromszögön. A platósabb részeknél tessék odafigyelni, mert lépten-nyomon hóvirágok bújnak ki a földből, még az ösvényen is! Elhaladunk a Pogány-kaszáló mellett és megkezdjük az utolsó rövidebb emelkedőnket Pogányvár észak-északkeleti sáncáig. Bizony, ezzel meg is érkeztünk a második helyszínünkre.

állomás: Pogányvár

Eleve a neve, már nagyon árulkodó és sejteti, hogy itt valaha vár állott. Igazi regélő/mesélő helynév, ahogy szokták mondani. Viszonylag korán felismerték, hiszen már egy 1781-85 közötti határjárási térképen is szerepel, mint terepi objektum. Ami számunkra lényeges terepfutásrégészeti szempontból kutatástörténeti adat az az, hogy 1950-es években Patay Pál (1914-2020) régész járta be és mérte fel a területet. Majd ezt követően 1967-ben – amikor a nagy a börzsönyi sáncokat, várakat térképezték fel – Vastagh Gábor hívta fel Nováki Gyuláék figyelmét az erősségre.

Pogányvári sánc északi sarka

A Pogányvár nevű hegy Diósjenőtől nyugatra, kb. 5 km-re, a Csóványos tömbjétől északkeletre kinyúló gerinc végét foglalja magába. A hegyet északnyugat felől a Rózsa-patak, délkelet felől a Pogány-patak völgye kíséri, igen meredek oldalakkal, északkelet felé pedig erős lejtővel, az említett két patak találkozásánál ér véget. Ahol felérünk északkelet felől a piros háromszög jelzésen és elindulunk Pogányvár csúcsa irányában az ösvényen, akkor gyakorlatilag a vár sáncán megyünk végig. Az első nagyobb kanyar a sánc északi sarka, a második élesebb kanyar pedig az északnyugati. Ahogy felérünk Pogányvár legmagasabb részére, ahol egy kis dombocska is látható, az maga a sáncvár, aminek tszfm. 826 m, relatív magassága 330 m. Védelmi szempontból kiváló helyen volt az erődítés, viszont a hozzá hasonló erődítésekhez képest nagyon félreeső helyen fekszik. A sánc nagyon szépen megmaradt, teljesen körbe öleli a hegyet, vonulta végig követhető. Belső magassága kb. 1m körüli. A sánccal közrefogott terület hossza 320 m, szélessége 70-100 m között mozog, területe 2,71 ha. Megfigyelhetőek a területen elmosódott teraszok, amik arra szolgáltak, hogy megkönnyítsék a területen a megtelepedést, de az erózió ezeket mára annyira elmosta, hogy az összefüggéseiket nem lehet megállapítani. Ugyan ez a szituáció figyelhető meg a Magyar-hegyen található Kyjatice erősségnél. A helyszínen végzett terepbejárásokkor talált kerámiatöredékek egyértelműen a Kyjatice kultúra (Kr.e. 1000-750/700) jelenlétét támasztotta alá, valószínűleg a sáncvár keletkezése is hozzájuk köthető.

Pogányvári emelkedőn

A piros háromszögön 12,5 km-nél megérkeztünk a Csóványosra kb. 900 m szinttel a lábunkba. Ugye, hogy jó kis mászás volt ez? Gyors fel a kilátóba, de sajnos annyira nem volt jó a kilátás a szaharai homok miatt, így gyorsan folytatjuk is az utunkat a zöld jelzést követve Magosfa irányába és már meg is érkeztünk a harmadik terepfutásrégészet helyszínünkre. Erről már korábban írtam instán, de azért itt is megosztom, hiszen ennek a körnek a része.

állomás: Magosfa

Minden valamit is magára adó Börzsönyimádó ismeri és megmászta már Magosfát valamilyen irányból. Ráadásul Magosfa terepfutásrégészet szempontból az ország legje. Tudtátok, hogy valójában Magyarország LEGMAGASABBAN fekvő őskori erődítése? A Csóványos 939m magas tömbjétől északnyugatra, 1,3 km-re emelkedik a Börzsöny második legmagasabb hegye, a 914 méteres Magosfa, relatív magassága nagyjából 500 m. A kettő között kb. 50 m-el alacsonyabb szintén széles elterülő hegynyereg van. Erről az oldalról a Magosfára enyhe lejtő vezet fel, de a többi oldalról rendkívül meredek. A hegy tetejét széles, viszonylag egyenes felületű plató foglalja el, kissé emelkedik nyugati irányban, majd sziklában végződő hegyszöggel végződik. A platót sánc veszi körül. A telep DK-i végében van az egyetlen kapunyílás, kissé behajló sáncvéggel. A többi oldalon csak kősáncot találunk. A sánc belső magassága több helyen 1 m körüli. A sáncvár hossza 300 m, legnagyobb szélessége 150 m, területe 2,5 ha. A lelőhelyen régészeti feltárás még nem volt. Terepbejárások alkalmával nem került elő jellegzetes kerámia, de anyaguk alapján ezek is a Kyjatice kultúrához köthetők. Ezt a datálást támasztja alá, hogy az erődített telep mérete és a földrajzi körülményei is, ha összehasonlítjuk a többi hasonló korú Börzsönyivel.

Az zöld jelzés gyakorlatilag átszeli a teljes települést. Mi a Csóványos felől az kelet-délkeleti sáncon léptünk be a területre és az északi sáncon keresztül hagytuk azt el. A zöldön folytatjuk tovább az utunkat, ahogy a Vulkán TT-n. Ahol a zöld elágazik kb. 17 km-nél és hirtelen elfordul nyugatra Fekete-völgy irányába, na ott most a jelzetlen útra kell lépnünk. Az elsőbálozós Vulkánosok néha ezt a kanyart szokták benézni és elvágtatnak lefele, aztán lehet visszakaptatni. Nem véletlen emlegetem a Börzsönyös írásaimban gyakran a Vulkánt, mert én azon az ominózus 2017-es Vulkánon voltam elsőbálozó. Helyenként nekem combközépig ért a hó, jéghideg metsző szél, ami hordta a havat. Szóval míg élek ezt az élményt sosem fogom elfelejteni. Na, meg azt sem, hogy a Csóványosról lefelé ezen a bizonyos zöldön Csipi elsuhan mellettem egy élénk narancssárga rövidnaciban 😀 Akkor az agyam levágta biztosítékot. Nekem épp le akar fagyni az arcom, Ő meg rövidnaciban 😀 A Börzsöny akkor próbára tett, de én azóta is imádom és rajongok érte. Na, de elég volt a nosztalgiából és folytassuk utunkat a jelzetlen ösvényen az utolsó helyszínünk felé. Az ösvény végén egy elágazáshoz fogunk érni, ahol jelenleg van egy összedőlt vadászles, itt a dózerúton délnek (jobbra) vesszük az irányt és kanyargunk lefelé kb 18 km-ig, az első nagy visszafordító kanyarig. Itt is lesz egy vadászles és északkeletnek visz be egy ösvény. Azon az ösvényen haladunk addig míg fel nem tűnik előttünk, az eltéveszthetetlen, negyedik terepfutásrégészet helyszínünk a Pléska-szikla. Ezért a helyszínért küzdöttem meg a legjobban, de erről majd később.

állomás: Pléska-szikla

Ez a régészeti helyszín is viszonylag későn került a régészek látóterébe. Csupán az 1980-as évek végén fedezték fel. Ez miatt sajnos szintén kevés az információnk róla, hisz az erősség szintén nem volt ismeret a nagy börzsönyi kutatások idején. Miklós Zsuzsa (1948–2014) írt egy jelentést 2009-ben a helyszínen tett látogatása során.

Kemencétől délkeletre, a Börzsöny-hegység belsejében, a Kemence- és a Dosnya-patak között emelkedő, három oldalról igen meredek, kőgörgeteges oldalú hegynyúlvány dél felől keskeny, bemélyedő nyereggel kapcsolódik a Pléska-bérchez.

Tengerszint feletti magassága 531,5 m, a Dosnya-patak feletti relatív magassága kb. 130 m. A mintegy 30-60×130 m kiterjedésű lelőhely keleti oldalán 4-20 m-es sziklafalak; északon mintegy 8 m-es sziklafal, nyugaton kisebb-nagyobb megszakításokkal 2-3 m-es sziklaletörések határolják. Déli végén, a nyereg felől, a hegynyúlvány teljes szélességében kövekből összerakott, kb. 1,5-2 m széles, 50 cm magas sáncformát figyelhetünk meg.

Pléska-szikla

A három oldalról függőleges sziklafalakkal határolt, erősen kiugró hegynyúlvány a bronzkorban erődített lehetett: a hegy folytatása felől egyrészt meredek sziklafal, másrészt -magán a dombtetőn – kősánc határolja.

Miklós Zsuzsáék a helyszíni szemlén néhány kerámiatöredéket és egy andezit őrlőkövet találtak. A kavicsos anyagú, vöröses és szürkés színű, apróra tört edénytöredékek szintén a késő bronzkori kyjatice kultúrához sorolhatók.

A mostani látogatásomkor magas fű és sűrű aljnövényzet borította az erődítés legérdekesebb részeit. A területet időközben az erdőgazdálkodás körbezárta egy kerítéssel. Szóval meglepetésemre nem megközelíthető a helyszín (tavaly szeptemberben még nem volt kerítés). A kerítésen találtam egy aláásást, ahol gondolom az erdő apróbb, vad népe közlekedik. Gondoltam ez jó lesz nekem is. Levettem a zsákom és a kerítés alatt bekúsztam a rókalyuk szélességű nyíláson, hogy készíthessek a helyszínről néhány fotót. Így a vége kissé kalandos lett, de annyi baj legyen.

Innen már csak le kell a dózerúton kanyarogni a Kemencét-Diósjenővel összekötő műútra, onnan pedig visszacsorogni a kiindulási pontunkra, a kemencei ifjúsági táborhoz.

Nekem nagyon tetszett a Suunto World Vertical Week ihlette terepfutásrégészet köröm. Főleg, hogy a számomra legkedvesebb időszak nyomait kutatva küzdöttem meg az emelkedőkkel és gyűjtöttem a szinteket. Remélem kicsit sikerült a Börzsönyt picit más oldaláról bemutatnom, és esetleg kedvet kaptatok a helyszínek felkereséséhez. Ha esetleg még sem, akkor legalább adtam egy combos tracket, amin lehet körözgetni és szintet gyűjteni. De ne feledjétek közben, hogy az egykor Börzsönyt benépesítő, késő bronzkori Kyjatice kultúra népének nyomán jártok.

Képek és Szöveg: Deminger Csilla

A megtett táv az órám szerint: 27 km és 1013 m.

Track: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1615189388s5y0

Felhasznált irodalom:

Nováki Gyula-Sándorfi György-Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai, 1979
Kővári Klára-Miklós Zsuzsa-Tettamanti Sarolta-Torma István: MRT 9. A szobi és váci járás, 1993
Matuz Edit-Nováki Gyula: Spätbronzenzeitliche, früheisenzeitliche. Erdwälle in Nordungarn, 2002
Miklós Zsuzsa: Légi régészeti kutatások Magyarországon. In: Régészeti kutatások Magyarországon, 2006
Miklós Zsuzsa: Kemence határa. In: Régészeti kutatósok Magyarországon, 2009
Nováki Gyula: Kemence, Varjasi sánc. In: Régészeti kutatások Magyarországon, 2012

A 2001. évi CXIV. törvény a kulturális örökség védelméről (Kötv.) 8. § (1) kimondja: A Magyarország határain belül a föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon, és e törvény erejénél fogva védelem alatt áll.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény világosan fogalmaz, hogy mit von maga után a régészeti lelőhelyek és leletek rongálása és eltulajdonítása, amibe beletartozik az illegális fémkeresőzés is!

Büntetőjogi tényállások és kiszabható büntetések: