Terepkirálynők

Terepkirálynők

 

Az ultrafutásban a hegyek és az akaraterő egyenlővé teszik a nemeket.

(Scott Jurek – Steve Friedman: Futni, enni, élni)

Néhány éve bejárta a világsajtót az UTMB-n készült fotó, ahol az egyik versenyző a kisfiát szoptatta. Időről időre felmerül a kérdés, hogy hogyan tudják összeegyeztetni a nők az életük egyéb területeit egy olyan kemény sporttal, mint a terepfutás. Az már nem kérdés, hogy egyre nagyobb számban jelen vannak a terepen, és rendkívüli teljesítményekre képesek. Összegyűjtöttem néhány izgalmas személyiséget, akikre érdemes odafigyelni. Természetesen a teljesség igénye nélkül…

Emelie Forsberg

A mindig mosolygós svéd bajnokot mindenki kedveli. 2012-ben csatlakozott a Salomon csapatához, és rögtön meg is nyerte a Skyrunning World Series világbajnokságot. A következő évben teljesítette első 100 mérföldes versenyét, a Diagonal des Fous-t, ahol második helyezést ért el. 2016-ban túrasí versenyen megsérült a keresztszalagja. A műtétet követő rehabilitációból megerősödve tért vissza, és újabb győzelmeket söpört be. 2018-ban a 450 km hosszú Kungsleden trailen új rekordot állított fel 4 nap 21 órás idővel, ez 30 órával jobb, mint az előző rekord. 2019-ben megszületett kislánya, Maj. Norvégiában él, szabadidejében Moonvalley nevű farmján gazdálkodik. Sky Runner című könyvében, melyet Kilian Jornet lenyűgöző fotói illusztrálnak, többek között edzési tippeket és vegetáriánus recepteket is megoszt. Emelie receptjei a Terepfutás.hu oldalon is olvashatók. A magam részéről nem izgat, mit eszik, amiért kedvelem, az a természetimádata, a hihetetlen energiája és a szenvedély, ami a futáshoz fűzi.

Fotó: Damien Rosso

Ellie Greenwood

A Kanadában élő, skót származású ultrafutó kétszeres világbajnok 100 km-en, a Nemzetközi Ultrafutó Szövetség (IAU) által rendezett versenyen. 2012 óta ő tartja a Western States 100 női pályacsúcsát 16:47:19 idővel, két hónapra rá megnyerte az UTMB CCC-t, szintén pályacsúccsal. Mintegy 20 éves pályafutása alatt számos egyéb rekordot felállított, a Washington Állambeli Chuckanut 50K nevű ultra 10 legjobb idejéből 4 az ő nevéhez fűződik. Instagram oldalán külön kiemeli a Comrades Marathont, mely a világ egyik legrégebbi terepfutó versenye, 1921 óra rendezik meg, a Dél-Afrikai Köztársaságban. Érdekességképpen összeszedtem néhány vicces nevű versenyét: Run for the Toad (Fuss a békáért), Frozen Ass 50 (Befagyott segg), Knee Knackering North Shore Trail Run (Térdgyilkos északi parti terepfutás), Scorched Sole (Megperzselt talp), Vancouver New Years Day Fat Ass (Vancouveri újévi kövér segg). Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a mantrája: „Kemény, mint a titán.” (1)

Fotó: Jordi Saragossa

Caroline Chaverot

Rövid, mindössze 7,5 éves terepultra karrierje során a francia színekben induló svájci származású tanárnő többek között megnyerte az UTMB-t, a Hardrock 100-at, a Lavaredo Ultratrailt, a Transgrancanariat és az IAU által megrendezett terepfutó világbajnokság 85 km-es távját. Közben mintegy mellékesen néhány pályacsúcsot is felállított. A futás viszonylag későn jött az életében. Gyerekkorában kajakozott, 3 világbajnokságon is részt vett, majd huszonévesen a sziklamászás és a kerékpározás felé fordult az érdeklődése. (2) Néhány évig szinte egyáltalán nem sportolt, majd 3. gyermeke születését követően, 2011-ben kezdett el futni. Egy évvel később, a Trail Des Aiguilles Rouges 52 km-es távján 4. helyen ért célba. A 2013-as UTMB CCC-re munkából érkezett, elmondása szerint nem sokat agyalt a pályán vagy a frissítésen. Évről évre szinte magát is meglepve győzedelmeskedett a legrangosabb terepfutó versenyeken, 2016-ban 12 ultrából 11-et megnyert. A következő két évben fel kellett adnia az UTMB-t, majd 2019-ben a be nem fejezett Lavaredo után bejelentette visszavonulását.

Fotó: PhilippReiter

Hillary Allen

A 31 éves amerikai ultrafutó amellett, hogy idegbiológus és edző, hatalmas küzdő is. Hillary, becenevén Hillygoat, 2017-ben első helyen állt a Skyrunning World Series sorozatán, amikor az utolsó verseny, a norvégiai Tromsø Skyrace féltávjánál, a Hamperokken csúcs felé haladva leesett a hegygerincről, és 150 lábnyit (kb. 46 méter) zuhant, „mint egy rongybaba”. (3) A mögötte haladó spanyol Manu Par saját testi épségét kockáztatva mentette meg az életét. Allennek 12 csontja eltört (köztük mindkét karja és néhány csigolyája), több száz öltéssel varrták össze, és a következő két hétben öt műtéten esett át. Elmondása szerint voltak napok, amikor azt kívánta, bár meghalt volna. 3 hónapba telt, mire újra tudott járni, 6 hónapba, mire futhatott, majd 2018 júniusában megnyerte a Cortina Trailt, pályacsúcsot fölállítva. 2019-ben visszatért Tromsøbe, és 11. helyen ért célba, majd néhány héttel később 2. lett az UTMB TDS-en, 145 km-en. A visszatéréshez vezető útjáról szóló könyve várhatóan idén júliusban jelenik meg, Out and Back: A Runner’s Story of Survival and Recovery Against All Odds címen.

Fotó: Choose Mountains

Lucy Bartholomew

A Salomon csapatát erősítő 24 éves ausztrál első 100 km-es távját mindössze 15 évesen teljesítette, elmondása szerint azért kezdett el futni, hogy több időt töltsön együtt az apukájával. (4) 19 évesen az IAU által megrendezett terepfutó világbajnokságon szerepelt, majd a következő néhány évben felállított néhány pályacsúcsot 50 és 100 km-en Ausztráliában, Kínában és Dél-Afrikában. 2017-ben 5. lett az UTMB TDS-en, 2018-ban 3. a Western States 100 mérföldes távján. Honlapjának tanúsága szerint fontos számára a jóga, a törzsizom erősítése és az egészséges táplálkozás; kedvenc almás-zabpelyhes sütijének és céklás-répás muffinjának receptjét meg is osztotta.

Fotó: Lucy Bartholomew

Darcy Piceu Africa

Nehéz megszólalni Darcy Piceu közel 20 éves ultrafutó pályafutásának eredményeit látva. Egymást követő 3 évben megnyerte a Hardrock 100 mérföldes versenyét, Miss Hardrocknak is becézik. (5) A Rocky Mountain Slam mindenkori legjobb időeredménye is az ő nevéhez fűződik (beleértve a férfiakat). Ehhez egy éven belül négy 100 mérföldes versenyt teljesített: Bighorn 100, Hardrock 100, Leadville 100 és Bear 100. Az ultrázáshoz köztudottan erősnek kell lenni fejben. Pszichoterapeutaként Darcy mindfulness és meditációs technikákat is alkalmaz futás közben, és nem hagyja, hogy a negatív gondolatok lehúzzák. Egyedülálló szülőként korlátozott az edzésre fordítható ideje, de így legalább nem áll fenn a túledzés veszélye. Az ultrafutásban azt szereti a legjobban, hogy kiszabadulhat a természetbe, ezáltal türelmesebb anyaként, jobban összpontosít a munkájában, és remélhetőleg jobb baráttá tud válni.

Fotó: Alex Pashley

Camille Herron

Korábbi 50 km-en és 100 km-en szerzett világbajnoki címe után Herron a 24 órás futásban is győzedelmeskedett 2019-ben, a Nemzetközi Ultrafutó Szövetség (IAU) által rendezett versenyen. Több mint 270 km-t megtéve saját korábbi világrekordját döntötte meg egy 1,5 km-es pályán körözve. (6) Terepversenyeken 2016 óta indul, és már első alkalommal pályacsúcsot állított fel az Ultra Race of Champions 100 km-es távján. Űridővel futott ultrái mellett érdekes szokásairól is olvashatunk: szereti a hamburgert és a szalonnát, verseny előtt hajnalig bulizni és versenyen sörrel frissíteni. (7) 2018-as sérülését állítólag egy youtube-on talált comberősítő edzésnek köszönhetően szerezte. Herron szerint míg az aszfaltos versenyek leginkább a sebességről szólnak, addig a terepfutás egyszerre gyönyörű és kemény, no, meg közben el is lehet tévedni.

Fotó: iRunFar

Courtney Dauwalter

A végére hagytam a kedvencemet. Az itt felsorakoztatott futók mindegyike világklasszis, de Dauwalter nem egyszer megmutatta, hogy kenterbe veri a férfiak mezőnyét. 2017 óta 20 amerikai versenyéből 14-et megnyert, ebből 6 alkalommal összetettben is győzedelmeskedett. A Moab 240 mérföldes versenyen több mint 10 órával megverte az első helyezett férfit. (8) Hogy mi a titka? Nos, állítólag nem követ semmiféle specifikus edzéstervet, nem nézi az óráját, csak figyeli a teste jelzéseit, és azt eszi, ami jól esik, legyen az édesség, hamburger vagy nachos. (9) Egy biztos, erről a bő kosaras cuccokat és széles vigyort viselő ufóról még hallani fogunk.

Fotó: Ultra-Trail du Mont-Blanc

Karsza Andi

Forrás: