Tippek a Salomon UTH® előtt, Markó Ágitól.
Lassan a finish-be érsz, vagyis a Salomon Ultra-Trail® Hungary rajtjába, ami ugye szerencsésebb esetben egy jól sikerült felkészülési éveknek évnek, achtung z-generációsoknak hónapok (no offense, csak irigykedem) lezárása is, megünneplése lesz ez az esemény. Ráadásul hétfőn dolgozni sem kell menni.
Mint a legtöbb női magazinban és futó-fórumokon egyéb felületeken rengeteg tippet, trükköt lehet olvasni, hogyan is készülj fel egy versenyre és a besztof tennivalókat a verseny előtti hetekben- napokban és miket ne csinálj, különben egész futóéved átkozott lesz és amúgy is utána rádöbbensz, hogy rosszul edzettél.
Én lelkes enyhe mazochista hajlamokkal rendelkező hobbifutóként, néha idióta amatőrként egy-két olyan dolgot szedtem össze az amiről kevesebb szó esik, vagyis az mentális felkészültségről. Nyilván mindenki sokat edz, aki nyavalyog, az még többet általában. A sporttechnikai, a felkészülés állóképességi részét meghagynám az igazi kócsoknak, akik úgyis megmondják a pulzuszónákat, tudják, mi a legjobb krém, ha dörzsöl, és hogy milyen mennyi gélt, sótablettát, magnéziumot, egyéb fehér porokat egyél meg egy háromfogásos budai éttermi vacsora áráért
- AZ ERDŐVEL SZEMBENI ALÁZAT: az erdő ebben az évszakban a legzöldebb, átjárja a tüdönket a friss levegő, csodás környéken futunk és Dobogókőn még egy laza szívcsakra meditáció is beleférhet a szintidőbe. Az erdő él, az erdő ad, az erdő gyógyít, a beton nem. Ha erdőben fut az ember, akkor kiszolgáltatott a természetnek, hiszen nem a saját magunk által teremtett közvetlen környezetben futunk és itt, ha esik az eső, jön a zivatar, a szupercella, és kialakul a sár. Minden futóverseny előtt görög tragédiák születnek és kisnyugdíjasi aggódással kérdezgetnek az online térben sár miatt. Még egyszer, a S Á R miatt. Én nem vagyok meteorológus, de májusban esik, nem csak, mióta Te terepfutsz. Az eső kell a fáknak, táplálja őket, így ha nem lenne, akkor hol is futnánk? Ha lelkesen, az előbbi gondolatmenetben indulunk neki a sárnak, akkor rögtön nem lesz az ellenségünk. Élvezzétek a sarat, mint a kisgyerekek! Tudjátok, azért futunk terepen, mert szeretjük a kihívásokat, és ha nem motiválna minket az erdő, a terep, akkor meg egy másik futóversenyen totyognák a betonon. Ott nincs sár. Az erdő beenged, mi ott vendégek vagyunk, alkalmazkodunk és elfogadjuk. Szeresd a sarat Jerősíti a bokád is!
- A NAGY ZABÁLÁS– annyi ideig toltam ezt, hiszen sok fórumon olvastam, hogy zabálni kell ám, „tölteni”, ahogy a wannabe-profi mondaná, eszel, amennyit bírsz. Egyél ésszerűen, palejózzál, de verseny előtt egy nutellás palacsinta, tócsnival meg egy jó adag bolognai azért kell. Igaz, hogy az erdőben másnap könnyebben el tudsz bújni, akárhol is tűnik fel újra a tócsni, de talán jobb a mértékletesség. Én kifejezettem kevesebbet szoktam enni a verseny előtti héten, vagyis odafigyelek a nagy szétszórtságamban, hogy rendes minőségibbnek hitt szénhidrátokat, párolt zöldséget egyek, jó sok gyümit. (talán a kezdődő cseresznyeszezonnal lehet, a verseny előtt óvatosabb lennék). Sokkal jobb érzés könnyen és vitamintól kirobbanóan odaállni, plusz még a fotósok elött sem kell kényszeredetten behúzni a hasam folyamatosan. Win-win szituáció.
- ALVÁSPÓTLÁS:Pihenés és alvás ugye nem ugyanaz, talán ezt saját hibáinkon már többször megtapasztalhattuk és így nekem a pihenés is a kocsmában ülés ( már nem masszív italozás) , biciklizés, természetjárás, amelyek után a verseny rajtjába nem éppen kipihenten állok be. Azt mondják, nem lehet előre aludni, talán hosszú távon nem is, de pár héttel a verseny előtt időben ágyba bújni, őő, vagyis aludni Jtöbbet aludni, mint amennyit általában, segít, hogy az elkövetkezendő egy átfutott éjszaka utáni napon ne aludj el a visegrádi várhoz vezető út mellett valamelyik padon. Alvásnál lehet segítségre hívni különböző szereket, mint a 2 liter citromfű és macskagyökér (nagyon büdös) teát egy forró fürdőt, vagy éppen egyebeket, amiket nem fogok ide leírni.
- RÁHANGOLÓDÁS– nem feltétlenül úgy, hogy minden egyes kövecskét megnézek, megtervezek, kitalálom, komplett terepasztalt építek fel, hanem tudatosítom, hogy addig, ameddig az egyik lábam tudom tenni a másik után, addig menni fogok, akármilyen formában még, ha ez valamiféle zombi-apokalipszisbe is tokrollik. – Én nem a profikról beszélek, náluk ez azért más – de ők a nagyon kevés talán 1% a mezőnynek? Ez lehet nem valódi mutató, pedig matekból jó voltam. Azért jövünk ide, hogy végig csináljuk a versenyt, ez egy jó buli, egy igazi ünnep, erre készültél, mint anno a szalagavatódra. Legyél laza, ne vedd magad túl komolyan, buli van. Bármi lesz a kimenetele ennek a versenynek, lesz hova menned, mit enned, aki eddig szeretett, ezután is szeretni fog. Nem csak a topteljesítők és győztesek kiváltsága ez. Oly sok mindent ebben az életben sokkal könnyebb megcsinálni, ha az ember lazán áll hozzá. Erről majd még sokat fogok írni, de nap, mint nap tapasztalom, hogy nincs nagyobb ajándék, mint, hogy lazán, humorral, egészséges cinizmussal állok az életemhez. Kiszállni szar– én is szálltam már ki, megbántam utólag, hogy az akkori pillanatnyi komfortérzetért feláldoztam a hosszú távú elégedettségem vagy boldogságérzetem. Biztos, hogy még egyszer nem tenném meg. Ha kipróbálta és nem így érzett, jelentkezzen! A végén elmarad a katarzis, elvágják a novellát. Szóval, addig megyünk, ameddig bírunk, és ha gyalogolunk, akkor gyalogolunk. – Lehet most a kócsok fogják a fejüket, hogy ez a marha mit szed itt össze, de valahol sokan ezért vagyunk itt. Vannak kevésbé és nagyon mazochisták. Előny, ha van némi önkritikád, de mindenképpen jobb, hogy itt éled ki, nem pedig a egyéb erre létesített szolgáltatóegységekben. Tessék végigmenni J
Kívánom Neked, hogy legyen nagyon jó, hogy legyen katartikus, hogy eljuss addig a bizonyos tereporgazmusig. Élvezd a zöld leveleket, a szétrobbanó természetet meg a sarat, azt nagyon is. Gondoljatok arra, hogy valaki órákat áll az edzőteremben a taposógépen. Annál tragikusabb úgysem történhet veled terepen.
Puszi Nektek, nagy kalappal és találkozunk a Patak parton Szentendrén J
Markó Ági
