0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.

Versenycélod van-e már?

Versenycélod van-e már?

 

 

Merthogy most újra lehet. Áradtak a levelek a mailboxomba, melyek 2021 nyarára jobbnál jobb versenyre invitáltak. A kérdés nem az, hogy menjek-e vagy ne. Sokkal inkább az: melyikre?

 

2021 januárjában arról cikkeztem, hogy mindig kell, hogy legyen egy cél, ami a szemed előtt lebeg, mert ez az, ami irányt mutat és értelmet ad a munkádnak. Akkor talán többen a záró mondataim egyikével értettetek igazán egyet: „jelen helyzetben nehéz…” Mások viszont nem is értették a nagy „picsogásokat” a versenyek hiányával kapcsolatban, hiszen a céltalan, szabad futásokban igazán önmaguk lehettek.

 

A futók a célválasztás szempontjából ezer és egy csoportba sorolhatók. Ha csak a nagyon szélsőségeseket nézem: vannak az aszfaltosok és a terepesek. Vannak a rövid távosok és vannak a hosszabb távot élvezők. Vannak a tempóra hajtók és vannak az érzésre haladók. Vannak, akik a teljesítményükről számot szeretnének adni és vannak, akiknek ez egyáltalán nem számít. Mégis mindegyikük előfordulhat egy-egy versenyen, hiszen vannak, akiket az eredmény motivál, a verseny és a versengés maga, és vannak, akik a közösség élményét keresik. És vannak, akik a kettőt együtt.

 

Amikor bezárt az ország, amikor elsők közt nullázták le a sportesemények számát, sokan adtak hangot a nemtetszésüknek. Elvesztett nevezési díjak, fröcsögő megjegyzések… sokszor már én szégyelltem magam mások helyett. Sokan azonban csak csendben szomorkodtak (szomorkodtunk), hogy a nagy találkozások, a közös frissítések, a rajt- és célzóna ölelései egy időre kimaradnak az életünkből.

 

Ha volt sport a pandémia idején, ami a sportolási szokásokról szóló felmérésekben akkora visszaesést azonban mégsem mutatott, az a futás (a túrázás és a kerékpározás mellett), hiszen szabadtéren, egyedül ezt a tevékenységet lehetséges volt űzni, s tettük is ezt jó páran. A „Sport a pandémia idején 2021” kutatás alapján a sporthoz legtöbben a feszültséglevezetés és feltöltődés lehetőségét társítottuk, és úgy véltük, hogy a legfontosabb a belső motiváció és az érdeklődés, ezek ugyanis azok a tényezők, amik mozgásban tartanak minket.  A kutatás alapján továbbá elmondható, hogy a legnagyobb motiváció a sportolásra jelen körülmények között az egészség megőrzése, a jő közérzet és természetesen sokaknak a testsúly csökkentés/kordában tartás.

 

Most azonban e célok és motivációk újra kiegészülhetnek a versenyzés adta lehetőségekkel is. A kérdés az, hogy visszatérünk-e? Nevezünk-e? Indulunk-e? Valóban kapunk-e új lendületet?

 

A verseny definíció szerint „a sportteljesítmények összehasonlításának színtere, az igazi edzésmunka, a teljesítőképességek és -készségek szintje ilyenkor mutatkozik meg. A versengés szabályok által irányított küzdelem, mások legyőzésének vágya, valamint egyfajta kockázatvállalás is, mivel a sikertelenség lehetőségét is magába hordozza.”

 

A verseny számomra azonban mindig „csak” élmény. Nem kizárt, hogy a fentiek szerint rajthoz állók számára nem az, sőt, de a fókusz szerintem más. Nálam ez utóbbiba a közösség élménye kerül. A valahova tartozás élménye. A találkozások élménye. A közösen megélés pillanatai. Hogy készültünk, hogy vártunk, hogy izgultunk, és most az utat megkoronázva ünneplünk, célba érünk.

 

A bezártság ideje alatt sokunk számára jelentett egyetlen kimozdulási lehetőséget a futás. Sokan vettek újonnan cipőt és kezdték meg róni a kilométereket, sokan lazítottak az edzésmunkán (tét híján), sokan azonban motivációt vesztettek… Nem volt cél. Nem volt miért.

 

Vajon most, hogy újra van lehetőség beállni a rajtzónába, erőre kapunk? Célt kapunk? Motivációt kapunk? A sok karantén alatt vásárolt futócipő megismereti-e a közösség élményét, a chip-szőnyegek világát? Akarjuk-e megmutatni, hogy mit futottunk össze az elmúlt időszakban – magunknak, magunkban, magunkkal?

 

A verseny ünnep. Most talán annak az ünnepe is egy kicsit, hogy újra nyit a világ. Nyissunk vele. A szervezőkkel. A futópajtásokkal. Keressünk és találjunk célt. Adjunk újra irányt a futásainknak. Persze tudom. Az igazán elhivatottaknak eddig sem volt probléma… még „versenyt” is találtak. Megmérettetést maguknak. De azért ez így más, nem?

 

Keress. Nevezz. Találkozzunk. A rajtzónában.

 

Terepfutás versenynaptár: itt. Kattints. És regisztráj.

 

 

(További írásaimat a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatjátok, ha szeretnétek.)