Ez most rajtam múlik?

Ez most rajtam múlik?

Egy coaching kérdés, ami egy verseny közepén teljesen új értelmet nyert…

A rajt előtti percekben sokszor több minden történik a fejünkben, mint a pályán majd az első kilométeren.

Tempóterv.
Pulzuszónák.
Frissítési stratégia.
Elképzelt teljesítmény.

Aztán elindul a verseny, és már az első emelkedőn azon kapjuk magunkat, hogy számolunk.

„Ha ezt tartom, meglesz.”
„Ez most túl gyors.”
„Nem így terveztem.”

Ismerős?

Coaching beszélgetésekben van egy kérdés, ami újra és újra előkerül.

Amikor egy csapat túl sok mindent próbál egyszerre megoldani.
Amikor nő a frusztráció.
Amikor úgy érzik, minden rajtuk múlik.

A kérdés egyszerű: Mi az, amire tényleges ráhatásod van – és mi az, amire nincs?

Belső coachként dolgozom, és az utóbbi időben több csapatnál is előkerült egy klasszikus eszköz: az érdekeltségi – és a befolyásolási kör modell.

Egy ponton elkezdett motoszkálni bennem a gondolat: vajon ez futás közben hogy működne?

Mert általában terepfutás közben mindig vannak és lesznek is dolgok, amiket nem tudunk kontrollálni.

Három kör egy papíron

A modell legismertebb leírása Stephen Covey munkájából származik, aki a The 7 Habits of Highly Effective Peoplecímű könyvében írja le ezt a gondolatot.

A lényege egyszerű: három körben gondolkodunk.

Érdekeltségi kör

Ez a legnagyobb kör.Ide tartozik minden, ami foglalkoztat minket, de nincs rá közvetlen ráhatásunk. Fontos dolgok. De nem kontrollálhatók.

Befolyásolási kör

Ez a középső kör. Ide tartoznak azok a dolgok, amelyekre van némi ráhatásunk.

Kontroll kör

A legbelső kör. Ami közvetlenül rajtunk múlik.

A coaching egyik alapelve, hogy minél több energiát teszünk az érdekeltségi körbe, annál több frusztráció keletkezik.

És minél inkább a kontroll körünkre fókuszálunk, annál stabilabb lesz a működésünk.

A hegy mint három koncentrikus kör

Ahogy ezen gondolkodtam, rájöttem, hogy ennek van egy nagyon egyszerű terepfutós képe.

Nézzünk a hegyere három koncentrikus kör

ChatGPT-vel készített kép

A külső kör maga a hegy – az érdekeltségi kör

Az időjárás
A pálya
A meredekség
A sár

A hegy teljesen közömbös a terveid iránt. Kivéve Csanyáéra, mert – mint tudjuk – az időjárást is mindig megrendeli a terepfutás.hu versenyekre.

A középső kör a futásod – a befolyásolási kör

A tempód
Az energiabeosztásod
Az alkalmazkodásod

A legbelső kör pedig te vagy – a kontroll kör

A döntéseid
A lépéseid
A figyelmed

Nekem általában verseny közben a legtöbb energiám a külső körben ragad.

Egy kis kísérlet egy edzésen

Egy edzésen kipróbáltam ezt tudatosan.

Az volt a játékszabály, hogy amikor megjelenik egy gondolat, felteszem magamnak a kérdést:

Ez melyik körben van?

Az első emelkedőn: „Ez nagyon meredek.” – Érdekeltségi kör.

Átkereteztem: „Milyen ritmus működik itt?” – Kontroll kör.

Később: „Miért érzem ma ilyen nehéznek?” – Érdekeltségi kör.

„Mi az a tempó, amit most fenntarthatóan tudok?” – Kontroll kör.

És egy idő után feltűnt valami: A futás csendesebb lett fejben.Nem azért, mert könnyebb lett a pálya, hanem mert kevesebb energiát vittem el olyan dolgokra, amelyek nem rajtam múltak.

Amikor ezt élesben is ki kellett próbálni

A hétvégén a Fedirid Császta Trail L távján futottam, ami egy edzőverseny volt. Pont arra, hogy kipróbáljak dolgokat, többek között ezt is.

Figyeltem, mikor csúszik át a figyelmem olyan dolgokra, amelyek nem rajtam múlnak, és próbáltam visszahozni a kontroll körömbe.

Aztán jött a gyomorgebasz, kb. 15 km körül kezdődött, és gyorsan egyértelmű lett, hogy ez most nem egy „majd elmúlik” helyzet. Ilyen tapasztalatom még nem volt a pár éves terepfutó „múltammal”, szóval először kicsit megilletődtem. Aztán amikor már sokadszorra kellett megállnom, és a víz is inkább csak “búvárkodott”, akkor viszonylag egyértelművé vált: ezt el fogom engedni.

Ilyenkor nekem nagyon könnyű belecsúszni egy spirálba:

„Miért pont most?”
„Pedig jól ment…”
„Ezt nem akarom elengedni.”

Ez mind az érdekeltségi kör, nem visz előre. És ott, valahol 20 km körül, előjött ugyanaz a kérdés:

Ez most az én köröm?

A gyomrom állapota nem volt az, a döntés viszont igen.

És ebben a helyzetben a kontroll kör nagyon egyszerű lett:

figyelek a testemre
meghozom a döntést
és vállalom

Kiszálltam.

És ami meglepett: fejben ez nem volt szétesés, SŐT! Talán az egyik legstabilabb mentális állapot volt, amit versenyen megéltem. Nem volt harag. Nem volt „mi lett volna ha”. Nem volt feszültség. Egyszerűen csak egy döntés. És az a furcsa, hogy bár 6 km-rel a vége előtt elengedtem a versenyt, mégis azt éreztem: ezt most jól csináltam.

Egy egyszerű kérdés verseny közben

Ezt viszem el magammal, hogy a következő versenyeken csak ennyit kérdezek majd magamtól:

Ez most az én köröm?

Ha nem: elengedem.

Ha igen: csinálom.

Talán ezért működik a terepfutásban

A terepfutás tele van olyan dolgokkal, amelyek nem rajtunk múlnak.

Az időjárás.
A pálya.
A hegy.

Néha még az sem, hogy végigérünk-e egy versenyen.

De mindig van egy kisebb kör. Az a kör, ahol mégis van ráhatásunk. És néha a legnagyobb teljesítmény nem az, hogy végigmegyünk, hanem az, hogy tudjuk, mikor kell elengedni.

Vidd magaddal ezt az egy kérdést a következő futásodra: mi az, ami most tényleg rajtam múlik? – segít visszarántani, és megmutatja, hogy hova megy feleslegesen az energiát, amiből ugye nincs végtelen egy versenyen 😉 De nem csak terepfutásban jön jól, próbáld ki az élet más területein is – jolly joker.