Ha mindig tudni akartad, merre lehet Pilisjászfalu környékén futni, de sohasem merted megkérdezni

Ha mindig tudni akartad, merre lehet Pilisjászfalu környékén futni, de sohasem merted megkérdezni

Ha mindig tudni akartad, merre lehet Pilisjászfalu környékén futni, de sohasem merted megkérdezni

Ha már megjelentek itt az oldalon a többiek környékének ismertetése, gondoltam én is írok kicsit Pilisjászfalu és epszilon sugarú vonzáskörzete terepfutós lehetőségeiről a múltban és a jelenben. Tizenpár éve lakom itt, ebből úgy nyolcat töltöttem futással. Előtte nem sok elképzelésem volt a terepfutásról, azóta nem is igen értem, hogy miért nem ezt csinálja mindenki. Vagyishát igazából nem nagyon szoktam különbséget tenni, én tökre szeretek futni – pont olyan jó aszfalton, földűton, hegyen, futópadon (pro tipp Gergőtől: ne nézz közben mexikói sorozatot a tévén, mert hirtelen, mikor kiderül, hogy Juanita kavar Miguel Angellel, akkor egy pillanatra felsikkantasz, nem figyelsz, és leesel a francba a padról, vagy ha ezt mégis muszáj, akkor legalább ne próbáld meg a tenyereddel megállítani a szalagot – ne kérdezd, honnan tudom), szeretek keveset és sokat is futni, nincsenek nagy elvárásaim, na.

Szóval Jászfalun nincs nagy választék egyébként, az egész falu két kis hegyoldalon van, aszfaltos utak is csak elvétve, ha itt valaki síkon szeretne futni, annak ott a vasútállomás peronja, a parkolóval együtt oda-vissza pont 1 km, és szerencsére sűrűn jár a vonat, úgyhogy gyakran cserélődnek az emberek, szóval mire valaki elgondolkodna, hogy rád hívja a polgárőrséget, merthát itt a bolond, addigra pont jön a vonat, és akkor elmegy vele. Amúgy nem olyan gáz, mint amilyennek hangzik, a lépéshosszt lehet igazítani a máv szignálhoz, a parkolóból kiálló kocsik néha izgalmassá teszik, tulajdonképpen ajánlom. A falu nevéből amúgy sejthető, hogy itt van a Pilis, de azért ez eléggé a széle, nem az van, hogy kilépsz az ajtón, és heló Prédikálószék. Persze az erdőig szerencsére nem kell sokat menni, egyik irányba nekem pont 1 km, a falu fölött van egy rekultivált bánya, ahol egy 350 méteres körön körbe lehet funti egy sziklát, csomóan itt kezdtük a futást.

Figura 1 : Imhol a bánya naplementében, mindig jól néz ki, ennyire mondjuk ritkán. Kedvencem teliholdkor hajnali 3 körül, olyankor lámpa nélkül lehet nyomulni, varázslatos az egész.

Figura 2 : Szintén a bánya, csak naplemente után. A képen én vagyok a csík, Kriszta barátom fotóiskolai munkájához álltam modelt. Ha kicsit gyorsabb lettem volna, akkor körbe is tudtam volna érni, de ne legyünk telhetetlenek. Fotó: Takács Krisztina – Borka fotó

Szerencsém volt, mikor kezdtem, épp óriási volt az élet, mindig volt kivel menni, így aztán szépen beszippantott a dolog. Van egyébként saját Körünk is, ez jászfalu szélső utcáin megy, 4.44 km olyan 150 méter szinttel, emellett van helyi instant cselendzsünk is, a Somlyó-Hill, ahol a falu felső pontján levő sorompótótól kell felfutni a hegy tetején levő keresztig, azt megérinteni, majd visszafutni ugyanott, összesen 1.6 km, évente maximum egyszer veszem rá magam, annyira fáj.

Régebben volt versenyünk is, a Somlyó Trail, 10 – 20 – 30 kilométeres távokkal, a leghosszabbon még a Pilis tetőt is bevettük, bár én azon pont sosem indultam, nekem a 10 km-s volt az év versenye mindig, egyszer sikerült másodiknak lenni, aminek eléggé örültem. Sőt, van egy fotó, ahol még ugyanazon a képen vagyok, mint Varga Józsi barátom, ennyire szoros volt! (na jó, ez a kép 50 méterrel a rajt után készült, utána pedig 15 percet vert rám 1 órán, de mindegy is, az interneten nincs helye az igazságnak).

Figura 3: A Kör, Pilisjászfalu edition.

Figura 4: Kör futás, 7-szer nyomtuk itt épp, jól dokumentálható

Figura 5: Életem eredménye, Józsival egy képen szerepelni egy futóversenyen.

A Somlyó Trail sajnos már nincs, a Somlyó Hill még van ugyan, de az utóbbi pár évben nem volt rajta nevező – mondjuk nem baj, egyelőre pont én vezetek, igyekszem is titokban tartani a létezését, mert eljönnek esetleg a csabai vagy vörösvári pajtások, aztán bal lábon ugrálva letaszítanak a trónról, oszt akkor oda az örök dicsőség. Tényleg, kéne erre is valami olyan, mint tollaslabdában, hogy ha valaki 5 éven át mindig első, akkor megkap valami örökös bajnok címet, akkor már csak 1 évig kellene titokban tartani a dolgot.

Figura 6 : Somlyó Hill tetejéről a kilátás, persze a kihívás közben ezt nem nézegetjük, nincs…

Volt nagy sikerű terepfutó eseményünk minden héten, a CSÜÉFU (mint csütürtök éjszakai futás), Facebook eseménnyel meg mindennel, tökre voltak alkalmak, amikor egyáltalán nem egyedül kellett mennem, és néha a környező településekről is csatlakoztak. Csütörtök este 9 körül volt a rajt, és jellemzően olyan 6-14 km között mentünk. Igazából a CSÜÉFU örök, még most is van természetesen minden csütörtök este kilenckor, csak mi felejtettünk el megjelenni az utóbbi 333 alkalommal, de attól még az esemény él, természetesen.

A terep amúgy tökre változatos erre, futhatunk Piliscsév felé az erdőn át, ez az irány Dobogókőre, Klastrompusztához, Pilis tetőre, és hasonló helyekre, vagy kicsit jobbrább menve egy másik úton ott van Piliscsaba, arra szokás menni például Piliscsabára, a Szénásra, Oszolyra, vagy ott van a déli irány, ha az ember unja a sok fát, akkor irány a Leányvár-Tinnye vonal, ott Windows hátteres famentes zöld dombokon lehet futni, arra van a Dagi Cicás kör, az a kedvencem.

Figura 7 : Dagi cicás kör

Mostanra a közösségi futós élet központja inkább áttolódott Piliscsabára, amióta város lett pár éve, azóta úgy kilőtt, mint égen a csillag. Ott aztán minden is van! Aszfalt, síkok, hegyek, kilátó, fú! Egyébként még mikor nem jártunk Piliscsabára szervezetten, akkor is a legtöbb futás „Jengás” volt, Piliscsaba ikonikus kilátója (ld. képek) öt km, oda-vissza pont egy kellemes tizes úgy 400 méter szinttel. Régebben volt csabán városi futóverseny, ez egy ideje már nincs, de van közösségi futás – a napfordulós félmaraton, amit a decemberi és a nyári napforduló körül rendeznek, huszonpár km, meg amennyit eltéved az ember még hozzá, nyáron jellemzően óriási viharban nyomulunk érzésre a mekong deltában, a télire is a legtöbbször intéznek esőt, az még vidámabb az éjszakában, kihagyhatatlan buli tényleg.

Figura 8 : Jenga nappal, na jó teliholdas éjszaka volt épp, lámpa nélkül lehetett átfutni az erdőben, a kilátóhoz felfelé elvakított a hold, csodálatos volt az egész

Figura 9 : Jenga éjjel, erre a képre úgy 1 évem és 20 órám ment rá, néha a hold nem volt ott, ahol kellett volna lennie, néha semmi sem volt ott, mint gondoltam, volt, hogy minden jó volt, csak jött egy felhő, de aztán végül csak kiadta

Korábban volt párszor Jenga Challenge nevű, egy hónapon át tartó „verseny” is, ott a ki a környék legnagyobb hülyéje alapon lehetett feljárni a Jengára, erről igazolást be kellett küldeni, és ha le-fel mentél, akkor legalább fél órának és 200 méter szintemelkedésnek el kellett telnie a két jenga érintés között, én egyszer napon belül hatig jutottam, a hónapban meg összesn 62-ig, sietni kellett, nagyon kiélezett volt a verseny egy ötéves fiúval (a végén lenyomtam, mint a bélyeget, erről papírom van, amire életem végéig büszke lehetek, mert ő azóta már 11 és 30-km-n innen mindenkit lemos a pályáról, 30 fölé csak azért nem megy, mert délután kezdődik a Kacsamesék, és addigra haza akar érni, de jaj nekünk, ha már ez se lesz. Fog az a papír még annyit érni egyszer, mint amit azok az arcok tudhatnak magukénak,akik ’92-ben egyszer még megelőzték 20 évesen az akkor hatéves kis Usaint a helyi mikulásfutáson).

De még ez sem minden! Itt van a Pilis Trail nevű nagy múltra visszatekintő rendezvény központja is! A Pilis Trailt mindenkinek javaslom, a helyszínen is lehet még nevezni, bár szerintem mire ezt olvassátok, már mindegy lesz, de jövőre is remélhetőleg rendezik, szóval gyertek! Régebben volt egy őszi és egy tavaszi forduló, az őszin voltak a lakossági távok, úgy mint 10-20 kilométer, tavasszal pedig az ultra trél, ami ötvenpár. Ennek most Nyolc kilátás a neve, ami tök megtévesztő, mert vagy köd van, és akkor egy kilátás sincs, vagy eleve futsz, mint a fene, kilátni tökre nincs idő, akkor meg azért. Mindenesetre van egy nyolc kilátások nevű túramozgalom itt, 8 környékbeli hegycsúcsot kell meglátogatni egy gyűjtőfüzettel és pecsételni – nem egyszerre, hanem ahogy épp sikerül szép egymás után, vagy ilyesmi, na ez a nyolc kilátás valahogy ezeket a helyeket érinti. A végén itt is van süti, szerencsés esetben célsör amit a szervező Luy maga főz, hibátlan rendezvény. Most már van trekk, réges-régen csak megmondták Luyék, hogy ezeket a helyeket kell felkeresni, aztán menjen mindenki isten hírével amerre gondolja.

Egy viszonylag újabb kezdeményezés mifelénk a Gulyakör, Czövek Andris kreálmánya. Ez alapvetően egy bármikor teljeseíthető instant kör család piliscsabai erdőszéli indulással, különlegessége, hogy alapvetően váltókra van kitalálva. Andris nagyon komoly rendszert épített ki, ahol a váltócsapat tagja elfut egy megadott pontig, ott online pittyent, majd a csapattag pittyent ugyanott, így megvan a váltás, és lehet futni tovább. Persze nem kell mindenhol váltani, de a pittyentés kötelező, Vannak ún. normális embereknek szóló távok, mint például az 5 és a 21 km, van a kicsit hosszabb 43 és a méltán népszerű 102 km, de Andrisnak nem voltak elegek ezek a baba távok, úgyhogy gyorsan tett hozzá még egy 347-est, sejthetetitek, hogy tolonganak rajta az indulók, még Szlovákiát is érinteni kell közben. Az instantság mellett viszont állandóan szervez közös futásokat is, augusztus végén szokott lenni a Tehén napja, amikor néhány váltócsapat nekimegy a 102-nek 4-5 fővel, a buli óriási, de volt már, hogy háromnapos dzsembori keretében a 347-en is elindult több csapat hatalmas versenyben. A váltópontok nagyjából fele könnyen megközelíthető autóval, de vannak olyanok, ahol a futó sokkal hamarabb odaér, mert kocsival meg kell kerülni valami hegyet, vagy ilyesmi, ott aztán lehet rallizni gazdagon. Csobánka mellett olyan pont is van, ahol egy későbbi pontot érint az autóval a csapat, ilyenkor célszerű ott kidobni a következő futót, viszont neki akkor aztán másfél órát kell várnia jellemzően a tűző napon, mindig mondom, hogy csak a hülyék futnak.

Figura 10 : A 347 kilométeres Kergemarha kör track – sokat elmond az eseményről, hogy az útvonal weboldalán az első pont a komp menetrend

Emellett folyamatosan megy egy éves kupasorozat gyerekeknek, heti egy délután, meg néha hétvégenként rendeződik a Gulyakupa, ide környékbeli 3-12 éves gyerekek járnak, akik ott helyben kiosztott váltócsapatokban teljesítik a köröket, a gyerekek többnyire felnőtt kísérővel futnak a hegyen le-fel 1-5 km-t nagyjából, ahogy épp a szakaszok jutnak, szenzációs. Andris által készített weboldalon ezek az eredmények automatikusan gyűjtődnek, a gyerekek minden szakaszért pontot kapnak a táv és a tempó függvényében, így egész évben lehet gyűjtögetni, általában óriási csata szokott kialakulni a gyerekek között. De Andrisnak ez sem volt még elég, legújabb fejlesztése az ún. Gulyaturmix, ahol nem egy útvonalat kell lefutni, hanem a váltópontok közül jelölhetsz ki tetszőleges darabszámút, és akkor a mesterséges intelligencia turmixol egyet, és megadja, hogy milyen sorrendben kell érintsd a pontokat. Ha szerencséd van, akkor szépen sorba jönnek, ha nincs, akkor oda-vissza rohangálhatsz tök messzi helyek között keresztül-kasul a világon. Ráadásul még csak azt se mondja meg előre, hogy mi lesz, mindig csak a következő pont látszik. Na ezt aztán váltóban futni még mókásabb, hisz a váltótárs ugyanakkor tudja meg, hogy hova kell érnie a váltáshoz azelőtt, hogy te odaérnél. A gyerekfutamokban már ezt a rendszert használják, meg van egy 2024-es egész éven át tartó pontgyűjtőgetős különálló verseny is, de az igazán izgalmas tesztüzem április 27-én lesz, a Schrödinger Deluxe Ultra, ahol Andris beállítja majd szépen mind a 35 pontot, a csapatok elrajtolnak, a turmix megmondja majd, hogy ki mikor merre menjen. Az össztáv valahol 35 és 350 kilométer között fog alakulni, kicsit olyan, mint egy jó backyard verseny, lehet, hogy végzünk 4 óra alatt, de lehet, hogy három napig ott fogunk körözni az erdőben a Piliscsév-Pilisjászfalu-Piliscsaba-Pilisvörösvár négyszögben. A csapatoknak ráadásul eltérő útvonalat dob a gép majd, szóval a fene tudja, de Andris biztos kitalál valamit arra, hogy hogyan lehet sorba rendezni majd minket.