Fenntarthatóság a sportban – fenntarthatóság a futásban
És itt most nem arra gondolok, hogy hogyan fuss sokáig, sokat, az egészséged megőrzése mellett (bár kétségkívül ez is fontos téma), hanem arról, hogyan legyél környezettudatos.
Nem szeretek szorongani ezen a témán. És sosem tudom eldönteni, hogy a sok kicsi sokra megy megoldja-e a fennálló problémát, vagy a nagyoknak kéne lépni… de azt tudom, hogy a legjobb, ha mindenki a saját háza táján sepreget, és tisztában van a saját felelősségével… szóval foglalkozni kell a témával kicsiben is. Nagyon is.
Hogyan fuss úgy, hogy az ökolábnyomod kicsi maradjon?
1. Ruházat.
Abszolút hiszek benne, hogy a sportruházatnak minőséginek, jónak kell lenni. (Mint ahogy minden ruhának amúgy.) Ezek sokszor drágák. De legalább sokáig használhatók is. És szerintem nem kell belőlük sok. Nézzük az én szekrényemet. Van 3 rövid nadrágom, és ugyanennyi hosszú télre, amiben futok. Van 4 hosszú ujjú felsőm amit használok, és nagyjából ennyi ujjatlan és top. Van, amikor egy-egy edzés után „csak” szellőztetek, nem mosok mindent azonnal. Ezzel bőven elvagyok heti 3-4 futás során. És ha jobban megnézem: ezek közt a ruhák közt bőven van olyan, amit már 8-10 éve használok. Nem akarok mindig trendi lenni, menő a fényképeket, divatos az instán vagy a versenyeken. Nyilván fontos, sokszor akár motiváló is, hogy milyen ruhában jelenek, jelenünk meg, ugyanakkor számomra a funkcionalitás a legfőbb szempont.
2. Cipő.
Mondhatod, hogy támogatott futóként könnyen beszélek. De az igazság az, hogy támogatott futóként sem kérem ki az összes cipőt, amit kikérhetnék, egyszerűen azért, mert nincsen rá szükségem. Nem futom szét. És nincs igényem rá, hogy több „ugyanolyan” közül is válogassak reggel, indulás előtt.
Szóval van egy jól bevált terepesem és egy aszfaltosom. És ennyi. És futok benne addig, amíg el nem használom (utána pedig sétálós cipőként él tovább a teljes amortizációig). Cipő, futótechnika, terep befolyásolja, hogy mennyi az annyi, ebbe most nem megyek bele… jó esetben érezni fogod. Amatőr futóként szerintem ennyi bőven elég.
3. Okos eszközök.
A legbutább órám van, de talán ez is kár belém. A kilométereket számolom vele, és a végén csekkolom a tempót. (Mostanában a kilométert is, felszabadító, hogy nem csipog útközben.)
A minap megkérdezték tőlem, hogy nem szeretnék-e egy jobbat. Amivel fizethetek is, telefonálhatok is, tracket is követ, meg ezer más statisztikai adatot… egyértelműen nem volt a válaszom. Egyrészt nincs szükségem ezekre a funkciókra (fizetni és telefonálni, tracket nézni tudok a telefonommal – ami pont ezekre az eshetőségekre mindig nálam van), másrészt, és ez a fontosabb: amíg ez az óra jó, nem szeretném eladni, eldobni. Használom, amíg csak lehet.
És tudom, hogy van adok-veszek használt piac, abszolút része a fenntarthatóságnak, mégis az én hitvallásom az: akkor veszek újat, másikat, ha valóban szükségem van rá.
4. Futópálya.
Futni mindenki tud. Futni a legegyszerűbb. Kilépsz az ajtón, és indulsz.
Igen. Ez a legfenntarthatóbb út, és a legkörnyezetbarátabb megoldás.
Ha aszfalton futok, én is ezt a megoldást preferálom. Nem autózom messzebbre, fancy helyre, csak hogy ott tudjam le az edzést. Ha terepre mennék, akkor muszáj megindulnom (kivétel Kamaraerdő, oda már tudok egy 2,5 km-es rövid aszfaltot az ajtónktól). Ebben az esetben korábban mindig tömegközlekedtem, most sokszor a „gyorsaság” kedvéért autóba pattanunk, de akkor is a közeli helyeket keressük.
Ha messzebb mennétek, és nem egyedül futtok, jó megoldás lehet a közös autózás, a közös utazás (versenyekre nagyon sokszor szerveződnek telekocsik).
5. Versenyek.
A nevezési díjaddal, jelenléteddel szavazol. Egyrészt, hogy melyik versenyre mész, fontos-e Neked a szervező munkája a környezetvédelem terén (önellátás, pohár mentesség, szelektív kukák, befutócsomag milyensége stb.) vagy sem. Másrészt, hogy ha vannak alternatív nevezési megoldások, akkor élsz-e vele: nevezetesen kérsz-e befutóérmet, pólót, egyéb „ajándékot” stb.
Sokszor fujjolunk a befutócsomagok minőségtelenségén, elégedetlenkedünk, hogy a pénzünkért csak ezt kapjuk. Valójában a pénzedért nem ezt kapod. Hanem a megszervezett versenyt, a biztosított pályát, a frissítést, az egészségügyi biztosítást, az élményt. Nem sok külföldi futóverseny élményem van, de mondjuk Bécsben a befutókor az érem mellett kaptam egy almát, egy vizet és csókolom. És tudjátok mit? Nem hiányzott semmi más. Vehettem volna pluszban a pólót, meg ki tudja mit még. De nem éreztem ennek igényét. Lefutottam, élmény volt, és úgy éreztem, hogy amire befizettem, az abszolút megérte.
Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más e téren az igénye. Van, aki szeret érmet kapni, örül egy pólónak, mindez emlék. Nem mondom, hogy ez rossz, vagy baj. Azt mondom: van lehetőséged választani. És én amellett teszem le a voksom, hogy akár ugyanannyi pénzért is nevezve, ha lehet, nem élek az „extrákkal”.
6. Ne szemetelj!
Bízom benne, hogy ezt mondani sem kell. De pl. ha frissítést viszel magaddal, ne dobd el a csomagot úton-útfélen, vidd el az első kukáig vagy akár haza is a csomagolást. Erdőben is. Városban is.
Versenyeken is használhatsz saját frissítést ott (is), ahol a szervezők nem figyelnek például a műanyagpohár mentességre. Ha nem életed tempóját kívánod futni, akkor egy kis soft kulacs bőven elfér a kezedben, és nem kell a műanyag poharat emelned a frissítőpontokon (aszfalton sem).
Sokszor szerveznek mostanában plogging eseményeket, ahol a futás szemétszedéssel egészül ki. Mondjuk szerintem ez nem futás (amennyi szemét van, egy futólépés sem tehető, nem beszélve arról, hogyan futsz zsákkal a kezedben?), de szemétszedésnek kiváló megmozdulás! Futóként szép, ha egy ilyenben részt veszel, de még fontosabb, hogy Te magad ne szemetelj!
A fenntarthatóság kulcsa szerintem a sportban is az, hogy kerüld a túlfogyasztást. A felesleges halmozást.
A futás a világ legtermészetesebb sportjainak egyike lehet. Kimenni. Tenni egyik lábat a másik után. A szabadban lenni. Bárhol is.
Ne tegyük tönkre az élményt. Hogy futhassunk sokáig – etekintetben is.
A hosszan fenntartható futóéletről pedig talán majd egy másik cikkben beszélhetünk…
Vigyázzatok magatokra! Vigyázzunk egymásra! Vigyázzunk a környezetünkre!
A cikk írója Szilvási-Kálmán Teréz a Terepfutás.hu állandó cikkezője. További írásait a Bárhogy is legyen: mozogj oldalon találjátok.