AZ ÖTÖS SZÁM BŰVÖLETÉBEN AVAGY A „TEREPFUTÁS 50 ÁRNYALATA” / Bajusz Orsi írása
Ahogy írtam, januári lengyi futásaim alatt elkalandoztam és tervet szőttem.
Na de ennek vannak előzményei.
2024 nem az én futóévem volt. Pedig az ötös vagy ötvenes szám itt igazán a barátom lehetett volna. Ugyanis beadtam a derekam a klasszik „lefutom az éveim számát” projektnek. Ez pedig 50 kili ultrát jelentett. Volna…
05.25. – 50 km a Gerecsében. Ez volt a terv, Győző útvonalat tervezett és persze végig futott volna velem. (Innen is köszi mindent IS) Jól körbehintettem a futós cimbiknek, lehet csatlakozni, szakaszokra, az egészre vagy bringázni vagy csak szurkolni. Amolyan saját közösségi futás vagy valami…
Megkezdtem a felkészülést tisztességesen. Eskü akartam ezt az 50-es projektet pedig tudtam, hogy fájni fog. És aztán minden széthullott. Februárban 3 hétig légúti fertőzés amiből képtelen voltam kilábalni. Tüdőm OFF, tempó OFF, motiváció OFF. Beláttam el kell engedni az 50-et (aj milyen jó lenne elengedni az életkori 50-et is )
Júniusban a helyzet megkoronázásra került, sajnos szó szerint – hello COVID. Itt teljesen megtört a futóévem, amit „beteljesített” az évvégi meló áradat, és alig tudtam futni.
Na, ilyen előzmények után nagy magányomban a csodás havas lengyel futáson okoskodtam, osztottam és szoroztam.
Mondtam, a buli és hangulat kedvéért járok versenyre
Adott a tény: beneveztem a Visegrád Trail-re. 2025-öt írunk. Ha hazaérek Lengyelországból és másnap elkezdek edzeni és készülni (január 07.) akkor pontosan 5 hónap múlva rajtvonalhoz állok. És milyen jó lenne 5 órán belül lefutni. És ez az 5. UTH nevezésem.
Első bálozóként az UTH Visegrád Trail-en
2025-ben az 5. UTH-ra 5 hónap alatt felkészülni és 5 óra alá behúzni. Vagyis az ötös szám bűvöletében.
Jaaaa, de ez nem fog egyedül menni – mondtam magamnak valahol a havas negyedik és hatodik km között. Az első Visegrád Trail-em idején készültem először edzővel. Szabó Sanyika terelgetett az utamon. Sanyi az utóbbi időben már többször rágta a fülemet, hogy térjek vissza (tiszteletbeli Hegyikecskék tagként főleg) és írna nekem edzéstervet. Ááááá, jöttek a saját kifogásaim – sok a meló, nincs motiváció, nekem erre nincs időm, nekem ne mondja meg senki mikor menjek ki futni, azt meg végképp ne mondja már meg mit csináljak. Vagy mégis? Lehet pont ez kellene, hogy erőre kapjak, kikukázzak valami motivációt? Mire visszaértem a szállásunkra a futásból, már döntöttem. Beleállok ebbe az edzésterves dologba. Szerencsémre Sanyika is így gondolta és rábólintott az „5 hónap projektre”.
Na meg a sapkáért és borért járok versenyre
Pfff, feladatos futások…Mi van? Piramis, interval, fokozó. Ezeket most hogy a túróban kell beállítani az órámon? Fussak 5:20-as tempóban? Normális?
Jó jó jó, csináltam én ezt régen, menni fog ez most is. Jaaa hát persze hogy az első héten rögtön „elkummantottam” egy feladatos futit. De volt mentségem – fájó torok. De aztán odatettem magamat és csinálom, amit kell. Megküzdök magammal, a saját démonaimmal, a saját lustaságommal. Mivel most nem annyira látványos a fejlődés (még) néha keresnem kell a motivációt is. De bevallom őszintén, ha nem lenne edzéstervem, bizony 1-2 futásra ki se mentem volna.
Megtanultam szépen feltölteni az órámra az edzéseket, végre arra is használom az órámat, amire igazából megalkották. Gyűjtögetem a kilométereket, szintet is, kénytelen voltam végre lecserélni az elszakadt aszfaltos futócipőmet, mert ugye most arra is szükségem van. Mivel sokkal többet futok aszfalton, mint szoktam, a terepfutás igazi örömforrás lett, még jobban élvezem és még inkább feltölt.
Keresztedzés, önmotiválás a futásra
Nem tagadom van, hogy teljesen összetörve és elkeseredve rogyok le otthon egy-egy edzés után. Ilyenkor nem vagyok valami kedves feleség, boooocs Győző. El szoktam gondolkozni azon is, hogy mi a fenéért csinálom mindezt? De tényleg. Választ még nem találtam. Egyszer lehet ki kellene próbálni, hogy mondjuk 1 teljes hónapig nem futok. Hiányozni fog? Viszketni fog a talpam, hogy menjek már ki? És mi lenne, ha jól érezném magamat és nem is akarnék futni többet? Ajaj micsoda fenyegetettség. Bár nem hiszem, hogy ez a képlet működne. Múlt héten síelni voltunk és amint eldobtam a léceket, már húztam is a futócipőt. Szó nélkül. Persze a nem megszokott környezet, a havas hegyek jó adag motivációt szolgáltattak. De legbelül meg olyan jó érzés volt, hogy milyen fasza csaj vagyok #over50 síelek, futok, pörgök, mint örömlány kezében a retikül…
Peregnek a napok, kiléptem az ötös szám bűvöletéből, már a nyolcadik hetemet kezdtem meg a felkészülésben. Izgulok. Csak tudnám mi a fenéért? Izgulok, hogy mégsem lesz meg 5 órán belül a Visegrád Trail? És akkor mi van? Hetente 4x futok, mozgok, a szabadban és levegőn vagyok. Akarok az idővel harcolni? Az a cél? Dehogyis! Már réges-régen nem az időeredmények miatt járok versenyekre. A futásaim sem a tempómról szólnak. Sokkal többet jelent nekem egy versenyen a légkör, az emberek, a futó pajtik. Kihúzom magamat, odaállok és megcsinálom. Magamnak, magamért.
És tudjátok miért jó lassú futónak lenni? Hát persze hogy azért, mert több időt tölthetek a szabadban!
A Visegrád Trail-en majd jól kellene beosztani az erőmet (értsd. nem szétcsapni magamat, amire persze NULLA esély van) mert számomra az UTH igazi ünnepe június 08-án lesz, amikor egész nap CREW-ként segítelek Benneteket kedves futó társaim.
De ez majd egy következő történet…
Bajusz Orsi
A szerző a Terepfutás.hu 2025-ös cikkezője.