0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.
0
  • Nincsenek termékek a kosárban.

Farkas Trail avagy egy instant kör, ami nem is kör, de pont ezért szuper jó!

Farkas Trail avagy egy instant kör, ami nem is kör, de pont ezért szuper jó!

 

Még nyár elején érkezett a Groove Trails meghívása egy szabadon választott instant túrjukra, amikor épp a sérülésemet próbáltam helyre tenni, így akkor még csak a reményemet tudtam kifejezni azzal kapcsolatban, hogy a szíves invitálás kitart… és így is lett. Mivel szeptember eleje óta már futom terepen a 10 kilométert, gondoltam miért ne válasszam a kínálatból a 29 kilométeres kihívást magamnak. Merjünk nagyot álmodni, nemde? Hát én mertem. De volt egy feltételem: ha nem megy, nem erőltetem. Futúrázok – jó szívvel! (Persze azért az önérzetem célba vette a futó szintidőt… de mindegy is. Tipikus Teréz. Nem versenyez, de mégis…)

 

Hogy miért választottam a Farkas Trail kört, ami nem is kör? Egyrészt pont ezért. Mert A-ból B-be megy, vagyis Biatorbágyról Farkasrétre. Számomra ez majdnem hazafutás, és én ezeket a jellegű megmérettetéseket jobban kedvelem. Másrészt azért, mert olyan utakon visz, amiket vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé ismerek, így igazi felfedező túrával találtam szembe magam. És végül, de nem utolsó sorban, mert megnéztem a honlapot, és a képek elvarázsoltak. Ilyen igényes, kedvet hozó felülettel ritkán találkozik az ember lánya. Szóval a sok szépből ezt húztam magamnak vasárnapi énidőre.

 

  1. 09. 19. A nap süt, és mivel én még a nyárban élek, így rövid gatya-trikó… de amikor a teraszra lépek a lábbelimért, azért egy pulcsit még magamra dobok. Tizenegy a fok így reggel, de gondoltam, hogy mindez a rajt pillanatáig zavar maximum. (És persze így is lett.)

 

Tehát irány Biatorbágy. Kis piros vonat, a szokásos hazavivős, csak most éppen hamarabb szállok, Kelenföldtől mindössze 13 percre. Elpakolom a futómellénybe a hosszú felsőt, felcsapom a napszemcsit és elindítom a geogo.hu oldalon a túrát. Első pont sikeresen érintve! – majd körbenézek: jó, de merre induljak? (Ezt Te csináld fordítva!)

 

Utunk Biatorbágy vasútállomásról indul észak-északkelet felé a zöld háromszög jelzésen.” (idézet a groovetrails.hu oldalról) – nah kérem, így nem kezdünk túraleírást. Főleg nem egy nőnek. De legalábbis főleg nem nekem. Tudom, tök gáz vagyok. De talán nem egyedül. Szerencsére felnézve a telefonomból már láttam, hogy merre vannak a hegyek, így nem sokat gondolkodtam, hogy vajon a másik irányba is visz-e a zöld háromszög. Én indultam. Fel a hegynek (fel a lépcsőn)… lassan kocogva, ki tudja mi vár rám, hiszen csak a számokat láttam: 28.7 km, 854 méter pozitív szint.

Kép: Kálmán Teréz

 

Viszonylag gyorsan értem be az erdőbe, és egy gyors technikai szünet után már a single tracken suhantam… Hosszú idő után futottam újra egyedül terepen, így először furcsa volt. Vártam, vágytam rá, hogy egyedül lehessek, másrészt pedig azért átfutott rajtam néha a félelem, amikor a bokorban mozdult valami, vagy amikor óvakodva léptem inkább egy-egy esést megelőzve. Aztán megérkeztem a jelenbe… nagyjából fél óra után. És imádtam…

Kép: Kálmán Teréz

 

Egyetlen elvárásom magammal szemben annyi volt, hogy jól érezzem magam (s hogy próbáljam meg azért ésszel tolni), és ezt a pálya magas szinten támogatta!

 

  1. Nem bonyolultak a jelzések! Jó, hogy ritkán váltanak, hosszú szakaszokat futhatok ugyanazt a jelet követve. És nagyon klassz, hogy a váltás is csak formát érint, színt nem: végig zöld. Persze ez nem elvárás amúgy egy instant körrel szemben, de mindenesetre egyszerűsíti az életet.
  2. Nekem nem olvas tracket az órám, így a honlapon elérhető térképre és jegyzetekre hivatkozva vágtam neki a kalandnak. A szöveges leírás nem terjengős, hanem lényegre törő, nincs benne minden sarok leírása, ami kétségbe ejthet – szóval kiválóan használható. (Jó persze én egy-egy alkalommal azért forogtam „merrét” kérdezve, és mentem túl nem egyszer nagy bizonyossággal útkereszteződéseken, de ez nem feltétlen a leírás hibája, hanem azé a flow élményé, aminek hatására sokszor csak mentem, de nem láttam… vagyis nem láttam az erdőtől a fán a következő jelet. Szóval plusz pár száz métert azért gyűjtöttem a távba. De egy percig sem sajnáltam. Magamat sem.)
  3. Minden út – kivétel az utolsó lemászós szakasz – kiválóan futható. A háromszög jelzés nyilván üzeni a hegymeneteket, de mindegyik emelkedő és lejtő futható, a zöld kereszt útjai pedig egyenesen ajándékot jelentenek a háromszög jelzésen kimerült lábaknak. (Fun fact, hogy az egyetlen pont, amit nem sikerült elsőre beolvasnom, az az Ördög-orom volt, természetesen, és mindezt jó pár száz méterrel annak elhagyás után vettem észre… így ezt a szakaszt kétszer másztam meg lefele.. shit.)
  4. A GeoGo webalkalmazással lehet a túra során a pontérintéseket igazolni, amit sokkal praktikusabbnak találtam, mint a QR kódokat. Az adott GPS koordináta 50 méteres körzetében a teljesítés igazolható, mindenféle extra kód beírása nélkül. Perfekt!
  5. A kör célja egy pizzéria, ahol érem és kedvezmények várnak, de nekem a legnagyobb megváltás mégis a napsütéses chill volt a kerthelységben egy órára… vagyis majdnem kettőre. Jó volt megpihenni.

Kép: Kálmán Teréz

 

Ha ki kéne emelnem, hogy mi volt a kedvencem… akkor azt hiszem a Kálvária-hegy oldalát és a Tarnai pihenőt mondanám, valamint a Mária-szurdokot és a Farkas-völgyet. Ja, meg a mamutfenyő párost. Az Ördög-orom is szép, de a fáradt combjaim már nem nagyon szerették a sziklás lefelét (kétszer. én bűnöm. de hát nem rinyálok!). De az egész útban a legjobb, hogy van annyira „kényelmes” a pálya, hogy bátran nézelődhetünk és csodálhatjuk a körülöttünk levő természetet.

 

 

Ezer éve nem futottam már ilyen hosszút, ez a kör azonban most újra reményt adott, hogy nincsen minden veszve. Hogy fogom én még élvezni azt, hogy futok… és nem csak fél órás szösszenetek erejéig, hanem szánhatok újra akár egész napot arra, hogy futok…. hogy az erdőben vagyok…

 

A körre nevezhetsz éremmel vagy érem nélkül.

A túrát teljesítheted online vagy offline nyomkövetéssel is.

A pályát futhatod és gyalogolhatod is.

 

Én végül éremmel tértem haza, online teljesítéssel és futó szintidőn belül. Hazaérve majd két óra beautysleep kellett ahhoz, hogy magamhoz térjek, de már fejben most tervezem a következő én-idős-szabadnapom. Jöhetnek a tippek! Hálás köszi!

Kép: Kálmán Teréz

 

A szerző a Terepfutás.hu 2020-as cikkezője. További írásai a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatók.