Köszi Börzsöny, szuper nap volt!

Köszi Börzsöny, szuper nap volt!

 

Úton vagyunk hazafelé. Megálltunk Nógrádon a kedvenc Béla bácsinknál egy jó hamburgerre, de már Budapest fele gurulunk…

A gyermek egy perc után aludt be, Péter vezet, én meg mögötte próbálom csendben szavakba (betűkbe) önteni mindazt, ami a mai nap a Börzsönyben történt.

Igaz, nekem “csak” szűk kilenc kilométer került a lábaimba a pályán, de abban a kilencben most nagyon megtaláltam azt, amit ebben a sportban annyira szeretek (100% FLOW). Ja! És önmagamat.

 

Szóval, amikor Csanya írt, hogy “Hey! Börzsöny Trail érdekel?”, akkor először szomorúan csak azt tudtam mondani: “Most Peti fut, én gyerekezek…:(

De aztán tovább gondoltuk a dolgot, és írtam állandó és egyetlen babysittereinknek, a szüleimnek, hogy nincs-e kedvük egy jó börzsönyi kiránduláshoz? Persze, hogy volt, hiszen, ha unokáról van szó, akkor nincs kérdés sosem, csak annyi: “Mikorra érkezzünk?”

 

10-re összeállt a csapat. Mi készültünk, Liliána pedig már a kecskéket és a tyúkokat nézegette az Édesanyámmal. Zseni ez a versenyközpont amúgy! Annyira jó a szabadtéri, mégis kulturált megoldás a Diósjenői Erdei Szabadidőparkban. Imádtam!

Szóval teljes nyugalommal álltam be a rajtba. Jött a három, a kettő, az egy… meg a nagy mosoly, és nem csak a fotós miatt, hanem mert éreztem, menni fog!

Az előzetes taktikám az volt (ismerve magam és a terepet), hogy felfele kocogok, lefele sétálok (nem, még mindig nem tanultam meg a downhill-technikát), aztán végül váltanom kellett😊

Persze azért amennyire bírtam, toltam felfele, mert tudtam, hogy lefelé úgyis a mezőny egy része hátba vereget, amikor is én csak nevetek magamon és jólnevelten félreállok. Ez így fair!

 

A Hárombarát-nyereg felé vezető oda-vissza út során először azt gondoltam, gonosz ez a fordító dolog. Hogy én még kínlódom felfelé, amikor más már lefelé csapatja… De aztán rájöttem, hogy annyira nem is az! Imádtam, hogy kölcsönösen ment a szurkolás mind a két irányból, mind a két irányba. Megnyugtatott aztán az is, hogy azért ezen talajviszonyok mellett nem lehetetlen a lefele való futómozgás még nekem sem. És mindezek mellett láthattam a helyem a mezőnyben is (fene az ilyenkor bekapcsoló kompetitív énemet). A negyedik helyre küzdöttem fel magam a felfelé vezető szakaszon, de lefele ketten is visszaelőztek (sejthető módon). De nem bántam, mert amiért jöttem, az sikerült: hiszti nélkül értem célba (rég volt már ilyen futásom úgy egyáltalán, mint versenyen), és azt éreztem, hogy ez nem az S méretű távnak volt köszönhető, tarthatott volna még 😊

(Mondjuk így utólag azon gondolkodom, lehet, hogy érdemes volt az egyik kulacsba egy kis szénhidrátos izét keverni? Ez a fránya frissítés… érdemes lenne vele többet foglalkoznom!)

 

A puszta számok tehát: 8.83 km. 449 D+, 65 perc és 30 másodperc. Női 6. hely.

Ami azonban mindemögött van, az egy HATALMAS KÖSZI CSANYA! hogy összehoztad a családot Diósjenőn! (Nem, nem kötelező mondat! Tényleg!)

És HATALMAS KÖSZI az egész terepfutas.hu csapatnak és Crewnak, hogy megint egy ilyen színvonalas versenyt rittyentettetek nekünk.

Idegek beágyazva! Energia raktárak feltöltve! Feszkó elengedve! Jöhetsz hétfő!

Ui. Lesz video is, hamarosan itt: ChickenLegs youtube

Szilvási-Kálmán Teréz

A szerző a Terepfutás.hu állandó cikkezője. További írásai a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatók.


 

Következő versenyünk az augusztus 28-i Nyúlcipőbolt Budai Trail, melyre már regisztrálhatsz!

A verseny három távon kerül megrendezésre:
S: 13.5K / 490M+
M:17.3K / 527M+
L: 26.7K / 822M+

Versenykiírás Regisztráció Rajtlista

 

 

 

 

IRATKOZZ FEL
A TEREPFUTÁS.HU HÍRLEVELÉRE!

Köszönjük, hogy feliratkoztál!

Beküldés közben hiba lépett fel. Kérjük, hogy töltsd ki újra!

Felelősségem és elmeállapotom teljes tudatában kérem, hogy a Terepfutás.hu hírlevelet küldjön nekem!