Lengyibe menni jó lesz nektek!

Lengyibe menni jó lesz nektek!

Cześć! vagyis Szia!

Akik néha beleolvastak a kis szösszeneteimbe a Terepfutás.hu csoportban, talán érzékelték, hogy az átlagnál többször írok lengyelországi kalandokról. És ez nem csak azért van, mert közel 20 éve lengyel cégeknél dolgozom. Mióta terepfutó lettem (na jó terepkocogó, terepgyalogló, de mindenképp terepimádó) elkezdtem felfedezni ezt a gyönyörű országot. Ami nem mellesleg terepfutó paradicsom.

És igen, van élet a KGST piac után (emlékszem gyerekként mennyit jártunk ki a „lengyel” piacra, élvezettel merültem el a piaci forgatagban és csak bámultam a lengyel-magyar „üzleti barátságot”.

És igen, van élet (futó is) Zakopane-n túl.

Gyönyörű fa templom, amiket lépten-nyomon láttunk. Fotó: Bajusz Orsi

Több, mint 10 éve voltunk először túristaként Lengyelországban. Régóta vágytunk a Bieszczady hegységbe (Kelet-Lengyelország, ukrán határ közelében) Gyönyörű, hegyes és lankás vonulatok váltják egymást. Szeptemberben mentünk és annyira klassz szállásunk volt, romantikus kandallóval. Nyilván begyújtottuk a 20 fokban és az sem érdekelt, hogy még a bugyinkból is folyt a víz. Ez a romcsis kandallós feeling aztán nem eresztett. Szerencsére Lenygelországban rengeteg ilyen szállást lehet találni. Mi sosem keressük a hoteleket vagy az egyszerű apartmanokat. Nagyon népszerűek és abszolút megfizethetőek a rönkházak. Persze ilyeneket már itthon is találni, na de arany áron. Nem úgy a lengyeleknél…

Aztán egyszercsak a Lemkowina Trail-en találtuk magunkat (2019). Sokat hallottunk már erről a mocskos (értsd saras) versenyről. Emlékszem, a sportcsarnokba belépve, ami az expo-nak helyet adott, belebotlottunk Csanyába és az UTH standba. Na jó, akkor nagy baj már nem lehet. Az első LUT-ra ketten mentünk Győzővel. Ez a verseny igényel némi logisztikát, főleg, ha nem azonos távon indultok. Cserébe remek futható útvonalak (csak semmi Vörös-kő és társai), csodás kilátás és szuper befutó buli, menő kolompos érem jár. Szerencsénk volt, abban az évben csontszáraz, napsütéses versenyt tolhattunk. Azonnal meg is fogalmazódott bennünk, hogy vissza kell jönni. Hátha tapicskolhatunk a sárban. Mivel több táv is van, ezért lehet variálni és visszatérni. Covid miatt ez a visszatérés 2021-ben lett, de addigra Orsit és Zsoltit is megfertőztük „lengyivel” így már jöttek velünk ők is. Jelentem ismét kimaradtunk a dagonyázásból.

Hello Orsi vagyok

Aztán 2023-ban egy sokkal kisebb versenyre neveztünk Orsiékkal. Ez az Ultra Miles of Beskid Wyspowy Nagyot nézett mindenki, kik vagyunk és mit is akarunk mi itt, hiszen ez a verseny inkább a helyi, lengyel terepfutóknak a kedvence. De nagyon jó fejek voltak (jelzem az angol kommunikáció soha sehol nem volt probléma Lengyelországban) és nagy örömmel tudatták mindenkivel, hogy magyar barátaik idáig utaztak, hogy csapassák a terepen. Ez a verseny is egy nagyon jól futható (jó jó kicsit köves részek is voltak, na dehát ez egy terepfutó verseny…) menő frissítőpontokkal (kedvencem a méhecskének öltözött lányok, ahol helyi mézet is kóstolhattunk a ponton).

Mire erre a versenyre elbandáztunk Zsoltiékkal, addigra már bejártuk velük Tolnát-Baranyát, akarom mondani dél-Lengyelországot. Nowy Targ környékét jó szívvel ajánlom (csak egy picit kell tovább autózni Zakopane után), de megéri, mert csodaszép hely. (Gorce Nemzeti Park) Fel lehet futni a Turbacz-ra – 1310m, nyáron menetközben a kis templomban az istentiszteletet is meghallgathatod (aj de jó kis „chatka” van fenn, a legmenőbb övre/futózsákra akasztható sörös poharat hozták el a fúk) és nem mellesleg futóversenyt is rendeznek sámmör és vinter edisön is van, tessék menni! Jártunk Limanowa környékén (áprilisban a Mogielica-n térdig érő friss hóban futottunk), és elvittük őket a Bieszczady hegységbe (kétszer is). Örök kedvenc lesz Polonina Wetlinska a maga hullámzó tájával. Az egyik legszebb menedékház, amiben megfordultunk eddig: Chatka Puchatka (1228m)

Chatka Puhatka (1228m)

Polonina Wetlina – a csúcson a Chatka Puchatka (1228m) Fotó: Bajusz Orsi

Láttuk az elmaradottabb keleti részeket és a történelmileg gazdag Krakkót. Ettünk isteni pirogot, ittunk jobbnál jobb söröket. A Zubrowka-ról ne is beszéljünk. A lengyel boltokban van az alkohol (sör, bor és egyebek – pár polcon) és van A ZUBROWKA és a vodka minden változatban – egész falat betöltő polcrendszeren.

Meglepő módon a legtöbb futásunk alatt nemigen találkoztunk terepfutókkal. Viszont rengeteg túrázóval kerülgettük egymást. És nagyon kedvesen mindenhol elengedtek minket. Néhol ufóként néztek ránk, de ahogy harsányan rájuk köszöntünk Cześć!, már meg is volt a mosoly az arcokon. Gyönyörű részeken és változatos tájakon jártunk, a legtöbb túrista útvonal tökéletesen rendben tartva. Tényleg élvezhető, nem meghalós futásokat lehet összetenni. Bandázós, beszélgetős, engem bevárós bulifutások simán jöhetnek.

Bukowina Tatrzanska vadregényes tájain Fotó: Bajusz Orsi

Persze Lengyelországban is vannak sokkal nehezebb, magasabb, technikásabb terepek, de ezeket meghagyom Csipinek, az Ultra Malopolska arcának.

Az idei évet is lengyel futásokkal kezdtük. Mindössze 40 percnyi autóútra Krakkótól délre 800-900m magas hegyek között megbújó völgyben találtunk szuper faházas szállást. Nyilván a kandalló alap, extra luxusként járt a panorámás fa tüzeléses szauna házikó. Igazán kalandosan és változatosan indult az idei futóévem, 5 nap alatt futottam 13 fokban, orkánban, friss hóban és térdig érő sárban. Pont az egyik idei lengyi futásom alatt fogalmazódott meg egy terv bennem. Talán erről is olvashattok a következő írásomban…