A „babatávokról”
A „babatávokról”
Közeleg az év vége, az interneten egyre több verseny regisztráció kezdeti dátumával találjuk szembe magunkat, és nincs is sok időnk hezitálni, hiszen szinte csak perceink, vagy jobb esetben napjaink vannak a helyek beteléséig. Ennek apropóján érdemes elgondolkodni, milyen távot is érdemes választanunk. Minden versenyen csak is a leghosszabbat? Ciki, ha röviden indulok? Erről írnék néhány gondolatot.
Sokunkat motiválnak a hosszú távú versenyek, nem véletlenül. Itt szembesülhetünk igazán akaraterőnk határaival, legyőzhetjük önmagunkat, nagy távolságokat járhatunk be, mint hajdan őseink, és nem utolsósorban elismerést vívhatunk ki azok körében, akik még csak fel sem tudják mérni, hogyan lehetséges egyben ennyi kilométert lefutni!
Ezek fényében mi szól a rövidebb távok mellett? Illetve a kérdést máshogy tenném fel: itt valójában a helyesen megválasztott távról van szó! Fontos, hogy fel tudjuk mérni, mi az a táv (mérlegelve a szintet, terepviszonyokat, évszakot), amelynek teljesítése még nem teljesen elrugaszkodott gondolat. Nem feltétlenül a leghosszabb táv nyújtja számunkra a legnagyobb élvezetet, hiszen egy jól végigfutott verseny, amit nagyobb gondok nélkül teljesíteni tudunk, további motivációt, szebb emlékeket adhat nekünk. A felkészültségünknek megfelelő távon a sérülésveszély is kisebb, nem beszélve a feladás esélyéről. A rövidebb távok mellett szól, hogy sokszor ezekre könnyebb is bekerülni, de ha esetleg az elismerés hiánya tartana vissza minket, gondoljunk arra, hogy a sporttársak, a szakma igenis elismer és helyén kezel egy jól megfutott babatávos eredményt is!
Legtöbbünknek a versenyek kapcsán az élményszerzés a legfontosabb, ennek minél teljesebb megélését pedig segíti, ha minél jobb állapotban érünk célba.
Végül, mielőtt nagyon csúnyán néznétek rám, le kell szögeznem, hogy minden relatív: egy UTMB is rövid táv a PTL-hez képest, nem igaz? 🙂
Nos, ennek fényében, melyik távra regisztráltok az UTH-n?
Allaga Tamás
