10 dolog, amit soha ne mondj egy futónak
Futóként tudod jól, hogy egy egzotikus faj vagy, egy furcsa, de gyönyörű lény, amely távol áll az emberiség többi részétől. Olyannyira, hogy egy halandó meg sem érthet.
Vagy várj, nem is. Nem igaz. Csak egy átlagos ember vagy, aki fut. Mégis, akik nem futnak, különcként kezelnek. Alább néhány gondolat, amiket valószínűleg rendszeresen hallasz nem futó társaidtól (és olykor talán a többi futótól is).
- „A futás olyan unalmas”
Lehet, hogy az. Sok minden van, ami unalmas. Vezetni vagy liftezni is unalmas. Kivéve, ha teszel róla, hogy ne legyen az. Hallgass zenét. Válassz egy podcastot. Agyalj egy munkahelyi kihíváson. Vagy egy családin. Vagy egy, a baráti körödet érintő témán. Nézz körül. Válj eggyé a környezeteddel. Vagy csak magadra figyelj.
- „A futás nem árt a térdednek?”
Nos, mondhatjuk. A futás, mint bármi más, magával hordozza a sérülés veszélyét. Ugyanakkor, ha futsz, csakúgy, mintha bármi mást sportolnál, az sokkal jobb, mintha nem futnál. Vagy sportolnál. Látod már, hova akarok kilyukadni? Az a legrosszabb a térdednek, ha csak ülsz, és semmit nem csinálsz. A futók futnak. Hogy te mit csinálsz, az rajtad múlik.
- „Futni olyan nehéz”
Igaz. Egy átlagos ember nem futja le a maratont egyik napról másikra a fotelből felkelve. Azonban nincs szükség kondibérletre. Nem kell speciális felszerelés sem. Autóba ülnöd vagy vonatra szállnod sem kell. Csak fel kell állnod, és egyik lábadat a másik elé raknod. (És ha nem is tudsz messzire elfutni, az egyszerű gyaloglás is csupa jót tesz az egészségeddel. Az meg nem olyan nehéz, igaz?)
- „Esőben is futsz?”
Valójában esőben futni irtó menő és filmszerű. Sőt, hősies! De értjük, nem való mindenkinek.
- „Bárcsak lenne időm/energiám/motivációm futni!”
Hidd el, van. Gazdálkodj az időddel, és kezd bele!
- „Én inkább alszom tovább”
Oké, de tudod mit? Az alvás és a futás nem zárja ki egymást. Kiterjedt kutatásaink és tanulmányunk szerint futni lehet… délután is! Vagy este. Vagy amikor akarod. Őrület!
- „Megnyerted a hétvégi versenyt?”
Hát, nem. 287. lettem. Vagy 3451. Vagy akárhányadik. Mivel, bár lehet, hogy ezt nehéz felfogni, a verseny lényege nem a győzelem. Mármint persze pár szuper gyors, edzett ember nyerni próbál. A legtöbben viszont nem tartozunk közéjük. Közben mondjuk megdöntöttem az egyéni legjobb időmet. És ingyen bagelt is kaptam! Megjegyzés: Én még sosem kaptam meg ezt a kérdést. Valószínűleg azért, mert egyértelmű ’nem’ lenne a válasz. Vagy azért, mert sosem indultam még versenyen. Amiből adódik is, hogy…
- „Be kellene nevezned egy versenyre!”
Nem, nem kellene. Vagyis talán. De azért fizessek, hogy ki tudja hány ember között fussak, és kapjak valami díjat az indulásért? Nem, nem nekem való ez. Megértem, mások miért csinálják, de nekem ez nem kell.
- „Hány maratont futottál már?”
Én egészen pontosan nullát, pont annyit, amennyivel várhatóan ez a szám a jövőben nőni fog. Nem minden futó fut maratont, mint ahogy nem minden kutyatulajdonos indul szánhúzó versenyen. Maratont futni nagyon nehéz, ugyanakkor csodálatos és inspiráló. De nem való mindenkinek. Még azok közül sem, akik sokat futnak.
- „Miért futsz?”
Van egy régi vicc arról, hogy egyes emberek azt kérdik, mit olvasol, míg mások azt, miért olvasol. Azok, akik az utóbbit kérdezik, tökfejek. Csakúgy, mint azok, akik azt kérdik, minek futsz.
Bónusz kérdés egyik futótól a másiknak: „Milyen tempóval futsz?”
Ez olyan, mintha azt kérdeznéd valakitől, mennyi a súlya. Érthető, hogy kicsit mindenki kíváncsi, tudni akarják, normálisak-e, bármit is jelentsen ez. De… akkor is. A tempóm olyan, ami hozzám illik. Ez (szó szerint) nem verseny!
Paul L. Underwood, 2017. november 6.
Fordította: Gerecs Ildi
