5 Peaks of Gerecse, avagy járt utat a járatlanért 5.fejezet
A Vértes beszámolóm után ismét csak úgy fog ez is kezdődni, hogy történetesen érdekes hétre ébredtem március 8.-án reggel. Egyrészt bennem volt még a hétvégi hosszú futás utáni kellemes fáradtság és feldolgozatlan izgalom, másrészt aznap van a nemzetközi nőnap, aminek – meg persze a sok superwoman kép – hatására úgy éreztem, a héten „bármit” megtehetek, csak a regenerációm szabhat határt maximum. Így két dolgot határoztam el: az egyik, hogy csak terepen futok a héten; a másik pedig, hogy tervezek egy Peaks of Gerecse track-et.
Bevallom, számomra sokszor okozott fejtörést egy -egy terepfutás előtt, hogy fogok tájékozódni, eligazodni, tervezni, hazatalálni, s ismerőseim közt indított felmérésem alapján úgy látom, sokan ugyanilyen kétségekkel teli futónapokat élnek. Persze szerencsére vannak már szuper órák, szuper instant körök és mások trackjeit is el lehet kérni, de azért a saját útvonal tervezés egy következő szintre emelheti a terepfutás élményét. Közben ez is valószínűleg rutin kérdése, amint ott tartok, írok majd arról is😊 Jó látni, hogy egyre több nő tervez és fut, s mer menni, eltévedni, majd megérkezni.
Emellett ugye például a Gerecse nem jön ide, ergo az utazás is sokszor problémát jelenthet, de reméljük, hamarosan eljön a közös futások ideje is, akkor ezek a távolságok is kiküszöbölhetőek egy közös utazással.
Tervezgetek, tervezgetek
Tervezéshez számomra sokszor nagy segítség, ha már született beszámoló, mert abból lehet ihletet meríteni, esetleg értesülni arról, ha valahol kidőlt fákra kell számítani vagy a jelölt ösvény valójában már nem is létezik, a kék kútból rég nem jön víz, stb… Érdekes és értékes információkkal szolgál a terepet illetően is. Így lelkesen vetettem bele magam az eddigi beszámoló olvasásba, majd megnyitottam az Alltrails oldalát a laptopomon, s mivel most tanácsosnak ítéltem, hogy mellé nézzek másik térképet is ahol ,a turista utak is jelölve vannak, így a Locus is segítségemre volt a telefonomon.
Majd megkerestem és elhelyeztem a térképen a Peaks of Gerecse „csúcsait”, nem feledve a kötelező szakaszokat. A két alkalmazást összevetve nagyon szépen látszik, hol vannak a járható utak, ösvények, mennyire sűrű a szintrajz. Az mindenképp egy izgalmas része ennek a kihívásnak, hogy te választod meg, honnan szeretnél indulni, milyen sorrendben érinted őket, s rövidebb vagy hosszabb utat választasz. Mivel inkább futok egy picit hosszabbat, ha már felfedezni indulok, ezért a track-em 32 km lett circa 1100 d+-al. Itt mindig kalkulálok azért egy kis +- kilométerrel és szinttel, mert mentálisan picit könnyebb így készülni.
A Gerecsében érdemes megnézni a Turul emlékművet és a Szelim-barlangot is Tatabánya felett, én most ezeket kihagytam a track-ből, mert 1 hónapja jártam ott.
Ott vagyunk már?
Egy pénteki napot választottunk a teljesítésre, s természetesen a nagy tervezésben egy dolgot nem sikerült jól megválasztanom: a ruházatot. Mert az előrelátó futó megnézi az időjárást, esetleg annak megfelelően öltözik, én meg egy téli vastag zoknival vágtam neki az útnak, meg kicsit hosszabb ruhában, mint indokolt lenne, de ilyet is láttunk már terepfutóknál😊
A tervezés másik fele normális esetben a frissítésről szól, nálam ez most gyakorlatilag az előző vasárnapi maratonról megmaradt, kibontott müzliben öltött testet. Mivel csütörtökön sikeresen elhagytam – egy játék miatti fotózás kapcsán – az egyik soft kulacsom, így picivel kevesebb vizet tudtam most magammal vinni… 😊
Hello Gerecse
Kiindulási pontnak Vértestolnát választottam, az ajánlás alapján könnyen megközelíthető, lehet parkolni a focipályánál, így legalább az elején és a végén semmilyen nehézségbe nem ütközünk.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig megbeszélem magammal, (és Attival), hogy az elejét semmiképp se fussuk el, de valahogy visz a lelkesedés és lendület, s annyira izgatott tudok lenni, hogy vajon milyen lesz a terep, hogy természetesen mindig gyorsan indulunk. Ez vissza tud azért ütni.
Első állomásként a Pes-Kő csúcsát vettük célba, ahol most történetesen nem volt csúcskő, csak egy turisták által rakott kőhalom. Kicsit elidőztünk ott, sétálgattunk a kőhalmot keresve, mert az egyik szuperképességem az, hogy számomra ezek láthatatlanok. De nem ijesztenék el senkit, könnyen megtalálható, az út mellett haladva azonnal megakad a szemünk rajta. A Pes-kő barlanghoz vezető út pedig igazán lenyűgöző, s aki ott jár, érdemes egy picit több időt eltölteni, a maga gyönyörű és robosztus szikláival is mérhetetlen nyugalmat áraszt. Kiváló célpont szerintem túrázóknak, futóknak, nem mellesleg igazán szép képeket is lehet ott készíteni.
Második állomásnak az Őzfejet jelöltem be, oda az útról letérve kell par száz métert menni némileg instabil terepen, s csúcskő híján, csupán sétálgatni egy kicsit a tetőn. Érdekes köves mohás csúcsok vannak a Gerecsében, ámbár aki nagyon sprintelni szándékozik, nézzen a lába elé, mert elég aktívan kell emelgetni.
A Hajagosra menet mondtunk búcsút kicsit a tervezett track-nek, mert akkor úgy döntöttünk, inkább vertikálban, nyílegyenesen felmegyünk, mert a komfortzónán kívüli világba is szeretek aktívan betekinteni. A Hajagoson szintén sétálgathatunk egy picit, ahol visszaköszön a mohával lepett kövek sokasága. A Gerecse most abszolút a regenerációm szolgálta, jól is esett sétálgatni és nézelődni a csúcsokon.
Második kötelező szakaszként a Ranzinger Vince-kilátó és a piros + turistajelzés között haladó piros háromszög jelzésű szakasz volt megjelölve, s mivel legutóbb kihagytam a kilátót, most semmiképp sem akartam elmulasztani.
Innen egy kicsit hosszabb szakasz következett a Reim hegyig, de ezen az úton haladva szinte minden pillanatban késztetést éreztem a megállásra-fotózásra. Az első hóvirágnál még örültem is magamnak, hogy na tessék, milyen ügyesen kiszúrtam, aztán persze felnéztem, és amerre a szem ellát, tele volt hóvirággal. Konkrétan egy hóvirág mező tárul a most arra közlekedő szeme elé. Néhány szakaszon már a fák is rügyeznek és a kisebb virágok is megmutatják magunkat a nagyközönségnek.
A Reim hegy lábánál is felmerült a kérdés, hogy inkább átvágjunk-e, s letérjünk a gondosan tervezett track-ről, de úgy voltam vele, hogy néha megéri elhagyni a tervezett utat is, mert legalább megtapasztalom, hogyan is kerülök majd vissza az eredeti folytatásához. A peaks of kihívásokra tervezett track-ekre amúgy is érdemes néha felülbírálni a helyszínen. A Reim -hegyen egy vaditató jelenléte jelzi, hogy jó helyen vagy, és még egy „csúcs” kipipálható a listádon.
Innen már csak az Öreg -Kovács volt hátra, ahol egy messziről magasló átjátszó állomást kell célba venni, s a kerítésig elfutni. Ekkor ismét nagy dilemmába ütköztünk, hogy egy picit levágjuk-e az utat és off-road menjünk-e le a hegyről egy darabon. Egész jól sikerült végül visszatalálni az eredeti track-re is, büszkén konstatáltam, hogy lassan, de biztosan visszaérünk Vértestolnára és fájó búcsút veszünk a Gerecsétől.
Tapasztalatként sokat jelentettek az eddigi peaks of kihívások, már szinte természetessé válik, hogy nem ijedek meg, ha le kell térni az útról, és keresztül kasul kell szelni az erdőt.
Bátorítok mindenkit, hogy ismerkedjen a Gerecsével is, a maga egyedülálló világával tökéletes hétvégi program lehet.
Hegyi-Sági Adrienn
