8 tipp, hogyan készüljünk fel technikás terepre

8 tipp, hogyan készüljünk fel technikás terepre

8 tipp, hogyan készüljünk fel technikás terepre

Javában tart még a nyári futószezon, ilyenkor több lehetőségünk van kipróbálni magunkat magashegyi terepeken is, legyen az verseny vagy csak egy élményfutás barátainkkal. A hazai, az Alpokból nézve dombokon edződött terepfutót viszont sokszor meglephetik a technikás ösvények, sőt, még a legjobbak is jelentős hátrányba kerülhetnek a sziklákon nevelkedett versenytársaikkal szemben egy-egy figyelős lejtőzés során. Nincs veszve azért minden, igenis fel lehet készülni nehéz terepre, lehet javítani technikánkon hazai pályán is! Nézzük, hogyan!

  • Keresd a technikás ösvényeket!

Ez a tipp elég egyértelmű, tulajdonképpen fel sem akartam sorolni. Nem beszélve arról, hogy sokak számára nincsenek nap mint nap elérhető közelségben kellő nehézségű, meredekségű utak. Azonban nem mindig a nagy sziklák jelentik a nehézséget. Egy saras dózerút, egy gyökerekkel sűrűn szabdalt ösvény, egy morzsalékos lejtő mind mind nagy koncentrációt igényelnek, és ezzel sokat tudnak fejleszteni koordinációnkon. Ezek pedig nem feltétlenül csak a hegyekben lelhetők fel, akár egy alföldi dózerút is tud kihívást jelenteni és komoly erőkfejtésre késztetni minket egy kiadós eső után…

  • Csukd be a szemed, és… ne relaxálj!

A terepfutás során igen aktívan használjuk ultra rövidtávú memóriánkat. Tudat alatt ugyanis agyunk folymatosan megjegyzi a következő 2-3 méter talajviszonyait, feltérképezi, hova tehetjük lábunkat biztonsággal, majd kivitelezi a mozgást. Ez valóban így van, legközelebb figyeld meg, hogy szinte sosem nézel pontosan oda, ahová éppen lépsz. Minél jobb képességű a futó, annál előrébb tud „ gondolkodni”, és így annál gyorsabban tud haladni, hiszen jó előre tudja már, hova kell lépnie. Ez a képesség természetesen fejleszthető. A legfontosabb, hogy gyakorolni kell, sokat, ez a legjobb módszer. Sokat segíthet viszont az is, ha az erdőben egy könnyebb ösvényen sétára váltunk, megfigyeljük az előttünk levő néhány méter terepet, majd becsukjuk a szemünket, és megpróbálunk pár lépést megtenni. Ha már magabiztosan megy, gyorsíthatunk a tempón, vagy megpróbálhatunk több lépést haladni. Ez a játék nyilvánvaló veszélyeket rejt, egy esetleges sérülés sosem ér annyit, mint amennyit így fejlődhetünk, szóval csak óvatosan!

  • Fáradt vagy? Menj ki és fuss!

A technikás terepek főleg akkor fognak ki rajtunk, amikor a táv vége felé kezdünk fáradni. Éppen ezért edzéseken érdemes akkor sem elkerülni a nehézségeket, amikor éppen nem vagyunk világverő formában. Fáradtan jobban érvényesül tudatalattink, így az ilyenkor végzett mozgás jó eséllyel mélyebben belénk ivódik, mintha frissek lennénk.

  • Sötétben sincs megállás!

Sötétben futásnál a terep 2 dimenzióssá válik, a lámpafénynél legfeljebb a nagyobb kövek árnyéka ad némi plasztikusságot a talajnak. Ha ilyenkor futunk, rákényszerülünk, hogy alakzatokat, textúrákat ismerjünk fel és kössünk össze a nappali fénynél megismertekkel. Ez a készség nagy hasznunkra lehet nem csak sötétben, de világosban is előbb „kapcsolhatunk”, amikor látóterünkben feltűnik egy kis egyenetlenség az ösvényen.

  • Lazulj és fejlődj a madzagon

Pihenőnapokon sem kell lemondanunk a fejlődésről. A slackline sok futó által használt egyensúlyfejlesztő eszköz, ami akár egy baráti lazulás alkalmával is jó program lehet. A slacklineozás során egyrészt erősítjük törzs- és főként combunk oldalirányú stabilitásáért felelős izmainkat, másrészt megtanuljuk, hogyan korrigáljunk hirtelen kibillenés esetén, ami pl. egy ingatag kőre lépés esetén akár bokánk épségét is megmentheti. További előnye, hogy rékényszerít karjaink aktív használatára, ami a lejtőfutás során ugyancsak elengedhetetlen készség.

  • Nincs idő kimozdulni? Korong!

Az egyensúlyozó korong kis helyen elfér, lakásban is remekül használható, és egy csomó otthoni tevékenység közben végezhető (próbáltam már főzni is közben, gulyást kevergetni remekül lehet rólaJ). Remekül fejleszti az egyensúlyérzéket, emellett szinte mindennél jobban erősíti a lábszár izmait, így akár néhány hét gyakorlással sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük a bokafordulásokat, vagy egyéb, túlterhelésből fakadó sérüléseket.

  • A megállóban sincs megállás

Ha épp van szabad 5 perced, mert a buszra, vonatra várakozol a megállóban, akkor sem kell lemondanod az edzésről. Próbálj meg egylábon egyensúlyozni egy kicsit! Ha elég magasra emeled a lábad, tuti, hogy bolondnak néznek majd utastársaid, de az így nyert stabilitás és erős bokák megérik a kockázatot!

  • Tanuljunk a nagyoktól

Ha végképp nincs kedved semmilyen fizikai aktivitáshoz, akkor sincs gond, a fejlődés így is folytatódhat. Nyissuk meg kedvenc videónézegető oldalunkat, és nézzük meg, hogyan is csinálják a nagyok – mármint a lejtőfutást. Már önmagában a helyes mozgásforma vizuális befogadása is sok embernél fejlesztő hatással bír, de ha tudatosítjuk magunkban, mit is csinálnak a profi versenyzők, és legközelebb ezeket mantrázva ugrunk neki az edzésnek, máris sokat tettünk azért, hogy valódi hegyi kecskévé váljunk 😉

Kép és szöveg: Allaga Tamás