A derű mint dopping

A derű mint dopping

 

 

A vidámság és felszabadultság fontossága

 

Kijelenthetem, hogy a most következő írás nem a magányos farkas-ultra tapasztalt-topfutóknak íródott, így ha te az vagy, nyugodtan zárd be ezt a cikket. 🙂

 

A derű


Bármikor előfordulhat, hogy egy versenyen kilátástalan helyzetben találod magad. Nem, nem a fizikai sérülésről beszélek. Inkább arról a jelenségről, amikor mentálisan kezded magad felőrölni. De vajon miért és hogyan jut az ember idáig? Ennek nagyon sok oka lehet, de saját tapasztalatból azt mondhatom, hogy az egész mélyrepülés általában egyetlen negatív gondolattal kezdődik.
Lehet, hogy nem úgy alakul a tempód, ahogyan várod. Máris kezded magad belelovalni, hogy miért vagy ilyen gyenge. Vagy előfordulhat, hogy azt gondoltad, ez az emelkedő sokkal hamarabb véget fog érni… ehelyett még a felénél sem tartasz és egyre csak meredekebb. Elképzelhető, hogy a kezdeti lendület – például elrontott frissítés miatt – erősen megfogyatkozik.Vagy mondjuk az adott táv megtétele sokkal hosszabb ideig fog tartani, mint ahogy eleinte gondoltad.

 

Van egy módszer, amit én már egy jó ideje elfelejtettem alkalmazni, de nagyon mélyről képes kihúzni az embert. Ez pedig a derű módszere. Amikor minden sötét és nehéz, tudom, nagy feladat derűsnek lenni. De valójában – ha csak nem egy egyre nehezebben viselhető fizikai oka van – a mélység egyedül a gondolataidból született. Tehát, ha képes vagy megváltoztatni a gondolkodásodat, elindulhatsz újra felfelé.
Ha körülnézel a sikeres terepfutók között és megnézed a mentalitásukat, láthatod, hogy szinte kivétel nélkül mind mosolyognak. „Könnyű nekik” – gondolhatnád, de valójában nekik is ugyanolyan nehéz. Mondják, hogy mindenki a saját szintjén nyomorog. Na, most ez itt is tökéletesen igaz szerintem. Mégis mosolyognak. Mégis tudnak kedvesek, viccesek lenni. (Tudom, van kivétel.)

Az a helyzet, hogy minél hosszabb megmérettetésekre készülsz, annál nagyobb szerepe van annak, hogy mit cipelsz a fejedben. Ugyanis ha az tele van negatív, lehúzó, önostorozó, esetleg irigy gondolatokkal, az pontosan olyan, mintha a futózsákod súlya mellett a fejedben is több kilónyi súlyt cipelnél.
Magamról mondhatom, hogy én is a negatívkodók táborát erősítem, viszont mikor elkezdtem hosszabb távokat terepezni, nagyon hamar ráébredtem, hogy fejben ugyanúgy ki tudom gáncsolni magam, ahogyan egy gyökerekkel átszőtt, sziklás ösvény is meg tudja oldani, hogy egy rossz lépés után ne tudd folytatni a versenyt.

Akkoriban volt egy sztori, ami ahányszor csak eszembe jutott, bárhol és bármikor, alig bírtam ki, hogy ne nevessek fel hangosan. Annyira banális és röhejes volt. Rájöttem, ha ezt a sztorit gondolatban célzottan előveszem mikor elindulna a negatív gondolatok árja, akkor minden sokkal könnyebbé válik.

Mi segíthet még?

Szerintem a derű olyan, mint a szeretet. Minél többet adsz belőle, annál több marad neked. Tehát elkezdtem alkalmazni, hogy mindenkihez, akivel csak találkozok legyen egy pár jó szavam. Megkérdezzem, jól van-e. Rámosolyogjak, kívánjak neki sok szerencsét. Nagyon nagy erőt lehet ebből meríteni. Persze egy több száz fős mezőnyben ha folyamatosan előzgetsz vagy előzgetnek, nem kell mindenkihez hozzászólni. Főleg, ha valakin látod, hogy nem annyira igényli. De sokszor a morcos, küszködő terepfutó is felenged és reményt talál egy-két kedves szóban.
A kedvesség és törődés ugyanolyan üzemanyag lehet a futó lelkének, mint a szénhidrát a testének.

Ha fogy a lelki üzemanyag, ugyanúgy frissítened kellene.

Persze ez nem mindenkire igaz. Tényleg van, aki jobban kedveli ha szépen hagyják önmagával viaskodni, békében, senkitől sem zavartatva.

Kara Goucher szerint például, jó ha vannak előre kiválasztott mantráid. Ez kb. ugyanazon az elven működik, mint a vicces sztori módszere. Ha szükség van rájuk, előveszed őket a kalapból.

Könnyen lehet, hogy egy igazán komoly kihívás teljesítése pont ezen áll vagy bukik. Szóval, mindenképpen megéri kipróbálni! 😉

Perényi-Bakó Andi