Barion Pixel

Gondolatok a táv tiszteletéről

Gondolatok a táv tiszteletéről

Tisztelet(em).

 

Tisztelet, ami jár a testnek, a fizikumnak.

Tisztelet, ami jár a fejnek, a léleknek.

Tisztelet, ami jár a távnak és a sportnak magának, amit úgy hívnak futás.

 

Futni mindenki tud. A futás mindenkié. Ez alap.

Futó mindenki, aki itt vagy ott, így vagy úgy, ennyit vagy annyit, de fut. Ez is alap.

Ahogy az is, hogy a futás rengeteget ad, rengeteget tanít, rengeteget formál. Tudatosítja a határokat, és azt is, hogy át lehet őket lépni. Tudatosítja a képességeket, és azt is, hogy lehet fejlődni. Tudatosítja a kicsinységünket, de csoda magasságokba tud emelni.

 

Éppen ezért, megérdemli azt hiszem a tiszteletet.

Megérdemli, hogy amikor egy célt kitűzünk magunk elé, akkor abban legyen realitás. Megérdemli, hogy amikor odaállunk egy megmérettetés elé, akkor tiszta lelkiismerettel mondhassuk ki, hogy mindent megtettünk, jöhet az „ünneplés”.

És megérdemli a tested is, hogyha már ilyen „munkára” fogod, akkor készítsd fel. Legyen benne erő, legyen benne állóképesség.

És megérdemli a fejed is, hogyha már ilyen „munkára” fogod, akkor készítsd fel. Legyen benne kitartás, legyen benne stabilitás.

 

A lelkiismeret egy nehezen megfogható dolog. Hiszen mindenkinek a sajátja.

Éppen ezért sosem mondanám, hogy egy hat órás maratont futó vagy egy DNF versenyző lelkiismerete biztos nem tiszta. Mert igenis lehet az. Sőt. Egy jó idővel teljesítő lelkiismerete is lehet rossz, ha tudja, tehetett volna többet, egy még jobb eredményért. (Persze a ló túloldalára szorongva esni sem jó!)

Nekem nem tisztem tehát mást megítélni. Nem tisztem ilyen módon véleményt formálni, nyilvánítani.

 

De talán arra bíztathatlak, hogy futóként ezzel mindig vess számot.

 

Egoból célt kijelölni. Egoból odaállni. Csak mert miért ne. Szerintem nem érdemes. Nem érdemi meg a test, ami majd sérül. Nem érdemli meg a lélek, ami kudarcot vall. És nem érdemli meg a futás sem… akkor is, ha ő mindezzel együtt is tanítani fog. A kérdés az, hogy észreveszed-e majd… egyszer. Valamikor.

Szilvási-Kálmán Teréz

A szerző a Terepfutás.hu állandó cikkezője. További írásai a Bárhogy is legyen: mozogj! Facebook oldalon olvashatók.