Sportolás és / vagy női ciklus?
Vivi vagyok, mozgásterapeuta, hobbi futó, két és fél éve ciklus mentes.
“… a hosszútávfutó nőknek, balerináknak vagy anorexiában szenvedőknek, akik testzsírjuk nagyobb részét elveszítették, gyakran leáll a peteérésük és menstruációjuk.” /Geoffrey Miller biológus, evolúciós pszichológus, “A párválasztó agy” c. könyv szerzője/
A fenti idézet alapján duplán hátrányos helyzetbe tettem a szervezetem. 14 évesen a gimnáziumi éveimet a Magyar Táncművészeti Egyetem Nádasi Ferenc Gimnáziumában kezdtem. Modern tánc szakra jártam, ez azt jelentette, hogy minden nap balett órával kezdtünk, majd ezt követte 3-4, 1 – 1,5 órás különböző tánc technikás óra.
Nehéz és csodálatos másfél év volt, amíg ide jártam. Sok kontextusáról lehetne mesélni, de ami a sztori szempontjából lényeg, hogy – bár mióta járni tudtam, táncoltam valamit, egyszerre akár több műfajban is (balett, néptánc, versenytánc és show tánc), tehát sportos testalkatú voltam – a táncművészetin a fehér harisnyában, balett dresszben más a testideál. Néhány hónap alatt leolvadtak a nem kívánt kilók és vele együtt elmaradt a ciklusom is. Egy év teljesen kimaradt. De nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, nem beszéltem róla igazán senkivel. Egy gonddal kevesebb volt, jól éreztem magam a bőrömben, megkaptam az elismeréseket. Ez nem is volt különösebben téma a lányok között sem.
Táncművészeti próbatermében.
Ahogy fokozatosan láttam bele a táncos és színházi világba, társulatok életébe, éreztem, hogy ez nem az én utam. Imádni táncolni és fejlődni akarni ebben, az más, mint erre feltenni az egész életet. Akkor átmentem a Szent Gellért Gimnáziumba, ami egy kis létszámú egyházi suli az I. kerületben. Életem egyik legjobb döntése volt és legszebb éveimet töltöttem ott. Néhány hónap múlva vissza is tért és rendeződött a ciklusom. A versenytáncot folytattam, de más sport számottevően nem szerepelt azokban az években.
Táncversenyen, standard tánc
Gimi után jött egy következő fejezet az életemben. A BEAC-on találkoztam az aerobik világával, Kálmán Terézen és Pulay Szilvin keresztül megismerkedtem a futással, terepfutással, és mint új sport, ez került a tánc helyére. Egyre rendszeresebben, egyre hosszabb távokkal próbálkozva futottam a magam módján, a magam örömére. Időközben edző lettem, heti 10 -11 csoportos órát tartottam az egyetem mellett. És egyszer csak nem jött meg a következő menstruációm. Ez így maradt még két és fél évig. Ismerős helyzet volt, történt már ilyen, annyira nem ijesztett meg. Sportolóként ez lett a norma számomra. Fontosabb volt megint az, hogy jól érezzem magam a bőrömben, vékony legyek, jól menjen a futás. És nagyon jól is ment. Mára már heti 70-80 km-t futok és már 46 kilométeres terepversenyen is indulhattam .
A BEAC Aerobik csapatával
Az utóbbi fél évben azonban elkezdtem erről beszélgetni szakemberekkel is. Pszichológussal, futóedzővel, dietetikussal, a családommal. Egyre több olyan infót ismertem meg, hogy mennyi negatív hatása van annak, ha nem működik jól a hormonrendszer és mennyi mindenre kihat, amire nem is gondoltam (a csontozat minőségére, sérülésveszélyre, regenerációra, immunrendszerre). Nehezen érintett ez a helyzet és sok-sok vívódást okozott az, hogy szeretném, hogy egészséges női működésem legyen, de az áhított alakot, a futó teljesítményt nem akarom elengedni, lejjebb adni. Nehéz volt szembesülni azzal, hogy amit nagyon szeretek csinálni, arra a szervezetem azt reagálja, hogy neki nem az az optimális. Közben pedig világos lett, hogy a hosszútávú egészségem érdekében ez nem fenntartható állapot. Megjártam a nőgyógyászt, pajzsmirigy vizsgálatot, vérvételt, endokrinológust.
Diagnózis: Az agyalapi mirigyem és a petefészek közötti kapcsolat – miszerint hormonokat kellene termelni és ciklust fenntartani – kikapcsolt.
Oka: túlzott testmozgás (hála Istennek, hogy nem más)
Szavanna Trail 46 km befutó után
A fizikai aktivitás, akármennyire élvezed is, stressz a szervezet számára. Más stressz, mint amikor üvöltenek veled vagy vizsga feladat van, de egy készenléti állapot, amikor a nem létszükséges funkciók fenntartására nem pazarol energiát a szervezet. Baromi izgalmas és csodálatosan összerakott rendszer vagyunk, még ha ennek a negatív oldalát is tapasztalom most. Ahogy a tudatos ciklus követésről, ahhoz kapcsolható táplálkozásról, testmozgásról olvasok, hallgatok podcastot, egy új világ nyílik ki és ez is csodálatos. Nagyszerű megismerni, hogy hogyan működik a jól funkcionáló női szervezet, hogy folyamatosan jelzi a rendszer, hogy milyen fázisban van, mire van igénye, ezzel párhuzamosan milyen tápanyag kívánalmak, erőnléti szintek és érzelmi változások alakulnak.
Így a következő időszakban nem azért fogok kevesebbet futni, mert nincsenek nagy céljaim, vagy mert már nem edzővel edzek, ezért össze vissza futhatok, meg már nem akarok fejlődni, hanem azért, mert az eddigi futás terhelés – az edzői munkám mellett – az ÉN hormonrendszeremnek sok volt. Ezt irgalmatlan nehéz magam számára is bevallani és elfogadni. A legnehezebb pedig az lesz, hogy nem futok annyit.
De most van lehetőségem megragadni az alkalmat a változásra. Endokrinológus javaslatára szedtem két hétig egy hormon gyógyszert, ami jó erős hatással is volt rám és másfél hétig rosszul voltam a durva premenstruációs tünetektől. De most elindult egy ciklus, amit talán hosszú távon fenntarthatok, ha egy ideig jobban figyelek magamra és nem a szinteket, a tempót és a kilométereket hajszolom. A hétköznapjainkban jellemző, hogy mindent gyorsan el akarunk intézni, hamar meg akarunk oldani problémákat. Számomra viszont ez egy jó hosszú folyamat lesz (kb. 6-12 hónapot mondanak), hogy az egészségem helyreálljon, hogy kitapasztaljam meddig mehetek el, hogy megteremtsem az egyensúlyt a sport és a testem igénye között.
Ehhez nagy elfogadásra és türelemre lesz szükségem magam felé, ami sajnos, nekem kifejezetten rosszul megy.
Ami segített, hogy ne érezzem magamat olyan szerencsétlennek ebben a helyzetben, és támogatást is jelent ezen az úton, hogy több hobbi és él sportolóról hallottam az utóbbi időben, akik hasonló problémával küzdenek/küzdöttek, akár pont a futás miatt.
Nehéz elfogadnom, hogy az a testalkat, ami számomra nem a tökéletes és az ideálisnak vélt, mégis az működik jól. Más pedig több futással is vígan normális ciklust tart fenn. Mindenki iszonyatosan MÁS. Nem csak annyiban, hogy milyen magas, milyen színű a haja, hanem ennél sokkal mélyebb különbségek is vannak.
És ez is, az is lehet normális.
Hochschwab környéki kirándulás
Hogyan tervezem eztán a versenyeimet?
Vannak már nevezéseim hosszabb távokra, amit nyilván nem fogok kihagyni:
- BurgerkingUltraBalaton Trail 115 km páros váltóban
- Szádvár Trail 45 km
És vannak 50+ kilis versenyek, amik már eléggé elszántan a 2025-ös listámon vannak
- Salomon UTH Szentendre Trail
- Hoka Mátrabérc Trail 54 km
Ezeken kívül nem fogom túltolni a versenynaptáramat, és ha megyek is versenyre, inkább a 30 km alatti távoknál maradok.
Szabó Vivien
A szerző a Terepfutás.hu 2024-es cikkezője. Itt tudod követni kalandjait: Facebook / Instagram