Tájékozódás és biztonság

Tájékozódás és biztonság

Tájékozódás és biztonság

A terepfutás megszólítja bennünk a természeti embert, hiszen kiváló így megismerni a természet csodáit, akár egy város zugában, vagy odakinn a hegyekben, ahol legszívesebben húzunk futócipőt.

Ha saját lábadon mész ki a szabadba, néhány dolog megkönnyítheti és biztonságosabbá teheti utadat.

Tájékozódás

Keress útvonalat

Ösvényt találni rendszerint ugyanolyan egyszerű, mint valamilyen zöld területet. Jó, ha hegyek között vagy a lábuknál laksz, ahol sok a természetvédelmi terület és parkerdő. Nehezebb viszont városi, vagy sík vidéken. Ez esetben keress valami zöldet a térképen, általában találsz, és ott szokott ösvény is lenni.

Még ha a kinézett útvonalnak csak egy része vezet is terepen, jobb, mint végig aszfalton veretni a talpadat. Új vagy egy vidéken? Okostelefonos alkalmazások, például a Trail Run Project, segítenek népszerű futóútvonalakat találni.

Térképolvasási alapok

A turista- és futótérképek túl sokfélék ahhoz, hogy itt mindent elmagyarázhassunk, de azért van néhány általános szabály.

Először is állapítsd meg, milyen hosszú az útvonal, vagy annak kiválasztott része, és annak megfelelően tervezd meg futásodat. Különösen figyelj, ha több részből áll a pálya. Jellegzetes tereppontok, szakaszhatárok segíthetnek, hogy ne tévedj el. Másodszor értelmezd a szintvonalakat. Minél sűrűbbek, annál meredekebb a terep. Azonosítsd be a hegyeket, völgyeket, csúcsokat, hogy tudd, milyen a vidék. Harmadszor tanuld meg a térkép színkódjait: általában zöld jelzi a legkönnyebb útvonalakat, fekete a legnehezebbeket.

A Trail Run Project jó adatforrás, mert nemcsak térképeket tartalmaz, hanem kiegészítő adatokat is.

Csoportok

Ha új vagy valahol – vagy ha kezdőként futsz egy megszokott területen – keress terepfutó vagy ultrafutó csoportot, például a Facebookon, hogy bevezessenek a sportágba vagy a vidékbe. Ilyen csoporttól rengeteget tudhatsz meg helyi ösvényekről és versenyekről.

Vegyük például a számos tagú Midwest Trail Runners vagy a Chicago Ultrarunners csoportot, olyan vidékekről, ahol nem feltétlenül várható, hogy vannak futóösvények. Az UMTR Facebook-oldala tele van a sportágban vagy a környéken újoncok kérdéseivel, akik útvonalak és versenyek iránt érdeklődnek. Gyakori, hogy ezeken az oldalakon meghirdetnek hétvégi versenyeket, ahol bárkit szívesen látnak.

Bónusz: ha egy öreg róka végigvezet egy ösvényen, az segít, hogy legközelebb ne tévedj el.

Ne tévedj el!

Legfőképpen vigyél magaddal térképet, vagy fotózd le, és legyen meg a telefonodban (amelyet, reméljük, magaddal viszel), hogy ránézhess. Ismerd ki magad az égtájak között, vagy legyen nálad iránytű, illetve okostelefonos tájoló-alkalmazás – bármelyiket választod, tanuld meg használni, mielőtt először nekiindulsz.

Ha mégis eltévedsz…

Hát, megeshet… Az, hogy mit tégy, ha utat tévesztettél, nagymértékben függ attól, hogy hol vagy (például alább lesznek ötletek éjszakázáshoz, komoly, meredek magashegyi körülmények között), de a legfontosabb A) nem pánikolni, B) próbálj a saját nyomodon visszamenni, ha leküzdhető a távolság.

Ha túl messze lenne a kezdőpont, hogy biztonságosan visszajuthass, legjobb lehet ott maradni, összehúzni magadat éjszakára, hogy másnap újult erővel indulhass tovább (alább olvashatod, hogyan kell ezt biztonságosan átvészelni, és mit kell hozzá magaddal vinni), és segítséget kérhess, ha lehetséges. Amennyiben rendszeresen készülsz isten háta mögötti területekre, fontold meg műholdas telefon vagy GPS-nyomkövető beszerzését, hogy tudj kommunikálni, illetve rád találhassanak barátaid a külvilágból, ha épp nincs mobiltelefon-térerő.

Biztonság

Nagyszerű nekiindulni egy fenséges magashegységbe! A hegyek szinte mindenkit vonzanak, aki megpillantja őket, és nagyon motiválnak, hogy kimenjünk a szabadba. Az igazi hegyek azonban rettentően zordak, és nem bocsátják meg a hibákat. Felsorolunk néhány tudnivalót, amelyek biztonságosabbá és élvezetesebbé tehetik az élménykeresést.

Még a legfittebb futók is bajba juthatnak odakinn a természetben, ha beüt egy vagy több bajos körülmény: időromlás, nagy meredekség, vadállattal találkozás, vagy egy bokarándulás, messze az autótól.

Tervezés

Útnak indulás előtt készíts tervet, akár ismeretlen, vagy megszokott ösvényre mész. Bevált módszer értesíteni valakit, hogy hová mész, és meddig leszel távol, így szükség esetén kerestethetnek. De azért szólj a barátodnak, hogy várjon pár órát, mielőtt riasztja a hegyi mentőket, hiszen lehet, hogy csak késel a tervhez képest, és nincs szükséged segítségre.

Időjárás és vihar

Figyelj a környék időjárási jellegzetességeire. A Sziklás Hegységben például nyáron gyakoriak a délutáni viharok, szakadó esővel, hóförgeteggel és villámlással az erdőhatár fölött, ezért okos dolog jó korán felkerekedni a magasba. De legalább figyelj nagyon, és igyekezz a lehető leghamarabb lejutni a fahatár alá, mielőtt odaérhetne az égiháború.

Hideg évszakokban, de nyáron is, ha elég magasra kapaszkodsz, gyorsan csaphatnak le télies viszonyok. És nem is kell egy igazi hóvihar, hogy nyomorúságosan érezd magad, vagy veszélybe kerülj: süvítő szélben és hideg esőben pillanatok alatt áthűlhetsz. Ügyelj az időjárásra, és elindulás előtt szerezz be minél több információt helyben lakó, vagy hegyi jártasságú emberektől. Ne csak az időjárás jelentést nézd meg, hanem a radarképet is (többféle app elérhető), amely megmutatja a közeledő vihar pontos pályáját, méretét, elhelyezkedését, sebességét és súlyosságát.

Felszerelés

Mivel a hegyekben nagyon gyorsan változnak a viszonyok, fontos, hogy legyen nálad a váratlan elemi csapásoktól megvédő felszerelés. Néhány lényeges cucc: könnyű szél- és esőálló dzseki, hosszú ujjú középső réteg, fejlámpa, sapka vagy csősál, könnyű kesztyű és öngyújtó. Viszonylag kis méretük és súlyuk ellenére – simán elférnek egy kis hátiban, övtáskában vagy akár a zsebeidben – ezek hosszú ideig melegen tarthatnak.

Még korunkban is, amikor a csúcsról jelentik be a Mount Everest megmászását, vannak olyan részei a világnak, ahol nincs mobiltelefon-hálózat. Akár olyan területek is, amelyet gyakran keresnek fel terepfutók. Ha gyakorta távolodsz el a civilizációtól, beruházhatsz műholdas kommunikációra, mert sokkal jobb a lefedettség távoli vidékeken.

A műholdas telefonok többnyire úgy működnek, mint a mobilod, kezdeményezhetsz hívásokat és küldhetsz sms-t. Egy személyes nyomkövető (personal locator beacon – PLB) olcsóbb, világszerte működik, de vészhelyzetben csak SOS-jelet képes kiküldeni. Funkcionalitásban és költségben e kettő között helyezkedik el a műholdas üzenetküldő, amely üzeneteket és SOS-jelet tud elküldeni, de hívásra nem alkalmas.

Első segély

Hosszabb túrára, különösen nehéz terepen, ahol könnyen megrándul a boka, vagy esik egy csúnyát az ember, a magaddal vitt alapvető elsősegély-készlet kisegít a vadonból, hogy orvoshoz juss a sérüléseddel.

A legtöbb futósérülés ellátható rugalmas pólyával, sebtapasszal és fertőtlenítő törlőkendővel. Jól jön a bandázs bokasérüléskor is. Amint lehet, fordulj vele orvoshoz, ellenőrizni, nincs-e törés, mondja doktor Teddy Fagrelius, a baltimore-i Johns Hopkins kórházból. De hozzáteszi, hogy az elsődleges mielőbb és biztonságosan, rögzített bokával kikeveredni az ösvényről.

“A legtöbb bokasérülés kifelé bicsaklásból adódik, úgyhogy a külső oldalon kell megtámasztani a bokát,” folytatja Fagrelius. “Sokféle technikája van az öntapadó szalagos rögzítésnek, de bármi megfelelő, ami 90 fokos szögben fixálja a bokát. Auerbach Wilderness Medicine (vadonbeli orvoslás) könyve jó útmutatást ad erről.”

Kinn a terepen, a boka bandázsozása csökkenti a fájdalmat és a dagadást, s megőrzi a derékszögű pozíciót a lábszár és a lábfej között.

Bivakolás

A legrosszabb helyzet, a körülmények vagy sérülés, esetleg mindkettő miatt, kinn szorulni éjszakára. Ilyenkor fontos, hogy ne ess pánikba, de ugyanannyira az is, hogy mérsékelt kitettségedet az elemeknek. Így lesz maximális az esélyed, hogy másnap megtaláljanak, vagy saját erődből kijuthass.

Keress valami szerény menedéket, rakj tüzet, egyél valamit, és próbálj aludni egy kicsit. A menedék nagyon egyszerű is lehet, betakarózhatsz könnyű dzsekiddel, vagy összekotort fenyőtűkkel (illetve mentőfóliával, ha vittél ilyet magaddal). A helyi lehetőségektől függően lehetsz ügyesebb is: éles kővel mélyedést áshatsz, nagy szikla mellé behúzódhatsz, vagy fákhoz építhetsz egy kis tetőt abból, amit találsz.

Nem lesz kényelmes, de még mindig jobb kibírni az éjszakát, mint további sérülést kockáztatni azzal, hogy sötétben próbálsz kijutni a területről.

Kényelmetlen lesz, de ne pánikolj és ne menj tovább éjszaka, mert megsérülhetsz, és még rosszabb helyzetbe kerülsz,” mondja Mike Foote, a gyakorlott ultrafutó, aki sok időt tölt Montana hegyei között. “Őrizd meg nyugalmadat, barátkozz meg egy kellemetlen éjszaka gondolatával.”

Mindenekfelett hangsúlyozza: “Ne rontsd tovább a helyzetet pánikkal!”

Vadállatok

Úgy mondják, hogy az állatok jobban félnek tőlünk, mint mi tőlük. Ez többnyire igaz is, csökkentheti félelmedet, hogy megesznek egy terepfutáson. De azért vannak kivételek. Anyaállatok agresszívek lehetnek, ha úgy gondolják, hogy utódaikat fenyegetik, egy élelemkeresésben elmerült állat esetleg nem hall téged közeledni, megijed és támadóan reagál, de akár nem jellemzően is viselkedhet, és úgy dönt, hogy megéri téged levadászni. (Végső soron nem mindig tudjuk megjósolni vadállatok viselkedését).

Ilyen esetek, főképp az utóbbi, nagyon ritkák, sokkal valószínűbb hogy megsérülsz vagy életedet veszted az erdei úthoz autózva, mint hogy felfal egy ragadozó. Ennek ellenére nem árt ismerni más teremtmények szokásait, hogy biztonságban megússzunk egy találkozást.

Kerüld a találkozást

Jobb félni, mint megijedni, nem igaz? Ha kerülöd, hogy megijessz egy állatot, kisebb valószínűséggel találod magad szemközt egy ideges jávorszarvas-anyával vagy felriasztott medvével.

Tudd, hogy milyen állatok élnek arra, ahol futsz – grizzly-vidéken különösen kell vigyázni –, és figyeld a környezetedet. Ezenkívül ne osonj halkan. Az állatok rendszerint kerülik a találkozást, és eltűnnek, ha jó előre hallják érkezésedet.

Ne használj fülhallgatót, és figyelj olyan zajokra, mint a szélzúgás vagy patakcsobogás, amelyektől kevésbé hallanak meg az állatok.

Ha megijesztesz egy állatot

Ha mégis találkozol állattal, az többnyire nem akar semmit tőled. A fekete medve és a jávorszarvas csak a területét akarja, és egy jelet, hogy nem fenyegeted. “Nyugodtan szólok hozzájuk, és visszavonulok a terükből,” mondja Foote, akinek montanai otthona grizzlys vidék. “Mindig bejött! Ezek az állatok szinte sohasem akarnak tőlem semmit, ahogy én sem tőlük.”

Ellenséges állatok

Néha jobban érdeklődnek irántad állatok, mint szeretnéd. Különösen, ha belebotlasz egy anyaállatba és bocsába, borjába; de akkor is előfordulhat, ha látsz egy pumát, amely finom érzékeivel már régen kiszúrt téged, mielőtt észrevetted volna, és közelít hozzád.

Ha megtámad egy állat, küzdj, amivel tudsz – akár egy szikladarabbal –, és ha tudsz, feküdj hasra, védve életfontosságú szerveidet, artériáidat és arcodat. De elsősorban kerüld a meglepetésszerű találkozást, csapj zajt az ösvényen. Kivétel a grizzly; vannak módok kikeveredni a helyzetből, anélkül, hogy megtámadna. Ne feledjük azonban, hogy vadállatokról van szó, és az alábbi tippek sem garantálnak békés kimenetelt.

Megelőzésként zajongj út közben, beszélgess más futókkal vagy magadban, énekelj hangosan, néha ordíts egyet (és ne használj fülhallgatót).

Fekete medve

Ha fekete medvével találkozol, mutasd magad nagyobbnak, ordíts és lépj fel agresszíven. Ez jellemzően elijeszti. Ha viszont bocsokkal van, ellenkezően járj el: szólj hozzá nyugodtan, kerüld a szemkontaktust és hátrálj lassan.

Jávorszarvas

A jávorszarvas növényevő ugyan, de nagy, és komoly károkat okozhat. Ahogy Foote feljebb tanácsolta, jelezd, hogy nem fenyegeted, hátrálj lassan, ne tégy hirtelen mozdulatot, amit agressziónak lehetne érteni.

Puma

A „hegyi oroszlánnal” nehéz elkerülni a találkozást, mert jóval előbb észrevesz, mint megláthatnád, és a házi macskához hasonlóan szeret lopakodni, illetve szeszélyes. Mutasd magad nagynak és fenyegetőnek; ha elszaladsz, valószínűleg utánad ered. A találkozás esélyét csökkentsd úgy, hogy ne járj egyedül hajnalban és szürkületben.

Grizzly

Már említettük, hogy a grizzly különleges helyet foglal el a veszélyes állatok között. Míg a legtöbb állat nem bocsátkozik harcba az emberrel, a grizzly tudatában van, hogy mennyivel nagyobb és erősebb nálunk, és gyakrabban támad. Ez még nem jelenti, hogy keresi a találkozást vagy a konfliktust. A legtöbb grizzly-incidens úgy történik, hogy valaki ráijeszt, vagy anya volt, bocsával. Más állatoktól eltérően rendszerint nem űzhető el agresszív fellépéssel.

Esettanulmány grizzlyvel

Mike Foote Montanában él, a grizzly-vidék szélén. Egyszer belebotlott egy mamába és két bocsba, a medve megkergette, úgyhogy kénytelen volt átbújni egy tanya szögesdrót-kerítése alatt. “Arasznyira odajött hozzá, és az acomba bömbölt,” meséli. “Rémítő volt!”

Foote általában azt tanácsolja, hogy hagyjuk meg a grizzly terét és ne cselekedjünk agresszíven. Hátráljunk el. Ha üldöz, és nincs hová menekülni, tettessük magunkat halottnak, fődolog elhitetni vele, hogy elhárult a fenyegetés a behatoló részéről.

Lehetséges orvosi komplikációk

Hegyekben, vagy bárhol a szabadban futni, kitesz az időjárás potenciális egészségi kockázatainak. Néhány módszer következik a tünetek felismerésére, kezelésére, de legfőképp megelőzésére.

Magasság

Akik utaztak már alacsonyan fekvő vidékről hegyekbe, megismerhették a hegyi betegséget, amikor a szervezet rosszul reagál a lecsökkent oxigénmennyiségre – úgy jelentkezik, mint egy influenza-roham. Noha ugyanolyan gyorsan elmúlhat, mint ahogy jött, rendszerint kell egy pihenőnap, mielőtt feljebb megy valaki – mondjuk 3000 méter fölé –, mert a túlzott gyorsaság komolyabb, életveszélyes komplikációkat okozhat:

Magassági tüdőödéma keletkezik, ha folyadék tölti fel a tüdőt. Általában 2500 méter fölött fordul elő. Tünetei a szokottnál nehezebb légzés, köhögés, a légcső eldugulása, zörgő, ziháló légzés, kékes bőrszín és gyors szívverés.

Magassági agyödéma ritkán fordul elő, az emberek csupán egy százalékában, 4000 méter fölött, de nagyon veszélyes agyduzzadással jár. Kezdeti tünetei hasonlíthatnak a kevésbé súlyos hegyi betegségéhez, de zavarodottsággá, eszméletvesztéssé, a fény elviselhetetlennek érzésévé (photophobia), extrém fáradtsággá és a mentális állapot megváltozásává súlyosbodhatnak.

Mindkettő életveszélyes állapot, amelyet túl magasra kapaszkodás okoz, megfelelő akklimatizáció nélkül. Ha rajtad vagy más valakin jelentkeznek a tünetek, azonnal lejjebb kell menni, és orvosi segítséget keresni.

Az ilyesmi megelőzhető kellő idejű akklimatizációval, ami személyfüggő. Egy Denverben (kb. 1500 méteren) élő futó simán felmehet bármikor egy 4000 méteres csúcsra, de aki a tengerpartról jön, napokig szoktathatja magát a magassághoz Denverben, vagy kissé följebb, míg felmászhat ugyanarra a hegyre.

Hideg

Hirtelen hőmérsékletváltozás (esővel vagy havazással súlyosbítva) gyorsan sodorhat veszélybe. Szabadban tartózkodva figyelj a hideg okozta jelenségekre:

Lehűlés (hypothermia) a testhőmérséklet lehűlése a normális 36 fokról 35-re, amit kontrollálhatatlan reszketés jelez. Kásás beszéd és lecsökkent öntudat is előfordulhat. Ideális esetben menj fedél alá, és öltözz fel, míg testhőmérsékleted a normálisra emelkedik. Ha ez nem lehetséges, lehetőleg ne feküdj le a talajra, szedj magadra minden rendelkezésre álló ruhadarabot, amíg segítséget kapsz.

Fagyás keletkezik, ha megfagy a nedvesség a bőrödön; a szabadon maradt bőrfelületek vörösre színeződnek, majd fehérre, és elveszik belőlük az érzés. A közhiedelemmel ellentétben nem érezhető azonnal a károsodás. Fontos a lehető leggyorsabban fedél alá kerülni, és kerülni az érintett terület dörzsölését, mert a fagyott kristályok további sérüléseket okozhatnak. Hajszárítóval vagy meleg vízzel melegítsd fel fokozatosan a sérült részt, de ne okozz hősokkot túl gyors és túl nagyfokú melegítéssel.

Az eredeti cikk a Trail Runner Magazinban jelent meg, a Salomon támogatásával.

Képek és támogatás: Salomon

Fordította Karlovitz „Pupu” Kristóf