Tíz mondat terepfutóktól, amik valójában mást jelentenek
Brendan Davis, 2016. okt. 26.
Mind tudjuk, hogy a terepfutók sokat bírnak beszélni. Nincs is jobb módja a terepen töltött idő múlatásának, mint a futótársakkal való csevegés. A baj csak az, hogy a futók, különösképp a terepfutók, szeretik felturbózni a valóságot, ferdíteni rajta és felfújni azt. Brendan Davis vagyok, és összegyűjtöttem a 10 legjobb terepfutó mondást… és valódi jelentésüket.
- „Mostanában keveset edzettem, úgyhogy lazára veszem.”
Mindannyian hallottuk már ezt a verseny előtti, lebecsüléssel teli mondatot. Az alulteljesítő terepmester, aki gyomorbajról zagyvál. Tudjuk, mit jelent ez: „Állati sokat edzettem, úgyhogy amint eldördül a rajtpisztoly, csak a cipőm talpát fogjátok látni, és nyelhetitek a port, amit felverek.”
- „Minden rendben lesz, nem tévedek el.”
Ezzel nem jó viccelődni. Ez sok, soha többé nem látott terepfutó híres utolsó mondata. Titokban azt gondolják, isteni navigációs tehetségek beépített GPS-szel, ami bárhová elvezeti őket. Szóval, ha ezt a mondatot hallod valakitől, tuszkolj egy térképet és mobilt a pakkjába.
- „Ilyen nagy volt az a kígyó/medve/lódarázs/oroszlán!”
Az univerzális duma. Valójában el kell osztani néggyel, hogy megkapd a valós méreteket… továbbá a kígyó valójában egy gyík volt, a medve egy nyest, a lódarázs egy méhecske, az oroszlán pedig egy kóbor macska.
- „Gyere el velem futni! Csak egy pár cipő kell hozzá.”
Tévedés! Manapság egyetlen terepfutót sem találsz a legújabb kütyük, víztartály és valami új cucc nélkül. Minden van a kompressziós szártól a napellenzőig, az átlagos terepfutó sokkal inkább úgy néz ki, mint egy öt napra felszerelt túrázó, nem pedig egy futó, aki pár órát, hobbiból tölt terepen.
- „Nem meredek, csak dimbes-dombos.”
Vicces, hogyan értelmezzük át a dimbes-dombos fogalmát, ahogy egyre többet mozgunk terepen. Ami egykor a Mount Everestnek tűnt, ma már csak egy fekvőrendőr. Mondd a fenti mondatot egy kezdő futónak, akit magaddal viszel, és gyorsan helyre fog tenni.
- „Esőben futni olyan jó!”
Talán az első öt percben valóban az, aztán az egész egy vizes, hideg és gyakran rémes élménnyé válik. Ezt azonban sosem ismernénk be – elvégre kemény terepfutók vagyunk, és a látszat mindennél fontosabb.
- „100 mérföld nem olyan sok.”
Ezt már hallottuk. Az amatőr futó teljesít néhány 50 mérföldes (~80 km) versenyt, majd egyből 100 mérföldesre (~160 km) nevez. Habár én abszolút támogatom a pozitív hozzáállást, ezek a futók 75 mérföldnél (~120 km) általában magzati pózban kuporognak az izolációs fólia alatt.
- „Két és fél órát futottam 2000 méter szintemelkedéssel!”
A klasszikus túlzás. Általában egy egyórás laza futást takar némi lépcsőzéssel, miután nem volt idő kimenni terepre.”
- „Már majdnem felértünk!”
Mind szeretjük optimista futótársainkat, akik folyvást arra biztatnak másokat, hogy tartsanak ki. Ahelyett, hogy a mondandójukat analizálnád, elárulom, mit gondolok én ezt hallva: „Te szadista állat! Már 2 órája kaptatunk felfelé, de még félúton sem vagyunk!”
- „Nincs nálad véletlenül vazelin?”
Megkérni egy másik futót, hogy használhass a kencéjéből, mindig az utolsó utáni lehetőség. Mind tudjuk, mire használhatták azt a vazelint. Tulajdonképp ezt mondod: „Haver, lángol a (válassz: hónaljam, lábujjam, mellbimbóm, golyóim, hajlatom), és csak te enyhíthetsz a szenvedésemen.”
Brendan Davis 2016-ban Ausztráliában az év ultrafutója volt a férfiak között. Terepen és aszfalton is fut, versenyez és edz másokat. Az ikonikus dél-afrikai Comrades Marathonon top 20-ban végzett. Kövesd Facebookon, Instagramon, vagy a blogján.
Fordította Gerecs Ildi
